Ismét megosztok veletek egy élményt. Néhány hónapja Napóleonról tanultunk a tegnapi bejegyzés főhősének osztályával. A történetem főhőse ma is ugyanaz a fiú.
Szóba került az oroszországi hadjárat. Meséltem róla. Elmondtam, hogy 1812-ben indultak neki a franciák a nagy útnak. Látom, hogy a tanítványom nagyon furán néz, mintha valami nem tetszene neki. Rá is kérdeztem.
Ő ezt válaszolta (némileg felháborodottan):
- Ez most hogy van?! 1492-ben elment Amerikába, most meg 1812-ben Oroszországba? Ez hogy lehet?
Azért ez rendesen kiverte a biztosítékot az osztályban...
Fáj!
VálaszTörlésSzerintem felettébb kreatív elmével megáldott egyén lehet ... :)))
VálaszTörlésReinkarnálódott? :D
VálaszTörlésén már annak is nagyon örülnék, hogy az 1492 megmaradt neki valahogy.
VálaszTörlés:))))))))))))))
VálaszTörlésMiután vacsora közben olvastam a posztot, majd megfulladtam.... a nevetéstől:))
Nem egy észlény ez a fiú...:))))
Ezek után nem kérdezem meg hányas töriből, :) De legalább figyel az óráidon :)
:))))
VálaszTörlésCsatlakozom Patríciához, legalább figyelt az órán, és gondolkodott!
Ez az egyetlen pozitívum.
Amúgy meg, nagyon gáz...
Nagyon jót röhögtünk ApaCsabival. Én is azon csodálkoztam, hogy az évszám megmaradt neki...
VálaszTörlés