Nőszirom-baktus

A tegnap este készült baktus egy félgyapjú olasz fonalból készült. A szín neve a címben foglalt nőszirom. A napokban ismét került hozzám egy kis csomag fonal, Ági (magnes69 a vaterán) jóvoltából. Nagyon szép fonalakat hoztak megint. Vannak köztük vastagok, 50%-os gyapjútartalommal. Ezekből 3 szín nálam is van: nőszirom, lazac és mustár. Az első baktus el is készült gyorsan (7-es tűvel elég haladós a dolog...). Ilyen lett:

Hamarosan követni fogják újabbak...

Sál

Elkészült a sál Bálintnak. Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nagyon utálom a keskeny, de hosszú sálakat, ráadásul ezzel a 2 sima-2 fordított unalom-mintával kötni. Így aztán siettem, ahogy tudtam. A fonal a vateráról, Ágitól beszerzett olasz félgyapjú. Nagyon puha a mosás után.

A képen a fejetlenség nem véletlen. Azt mondta Bálint, hogy ne legyen rajta a feje. Pedig nagyon jól néz ki...
Kötöttem egy érdekes mintával egy kis próbát. A képet sajna elbénáztam, nagyon homályos lett. Ha vállalható minőségűt sikerül csinálni, majd felteszem.

Pulcsi

Készen van a kis masnimintás pulcsi is. Elég régóta készülgetett, közben egy-két apróságot kötöttem-horgoltam. Regia nevű fonalból készült. Azt hiszem, a múltkoriban a Müllerben hasonló lehetett, legalábbis a Kata által mutatott fotókon ugyanilyen címke volt.
Összesen 20 deka volt belőle, el is fogyott 176 gramm. Az ujja csak simakötéssel készült, mert nem akartam, hogy esetleg újra kelljen kötni az ujját, ha elfogy a fonal. A nyakát csak körbehorgoltam rövidpálcákkal.
Most lett kész. Csak egy gyors kép kiterítve, mosás előtt. A tulajdonos éppen alszik.

Egy sálra van rendelésem Bálintnak, ahhoz is gyorsan hozzá kell fognom, amíg nyugi van.

Szett

Tegnap óta itthon vagyunk. Köhögés és egyebek vették elő Vikit. Már sokkal jobban van szerencsére, de a héten már nem ovizunk. Nálunk meg pénteken nincs tanítás, így csak 3 napot hagyok ki.
Éppen van egy kis nyugi, a Teszvesz város nagy sztár, és nem szoktuk nézni, mivel keveset vagyunk itthon. Most eszébe jutott. Amíg nézi, kész lesz a bejegyzés is.
A hétfői virrasztós estén készült egy sapka (itt a leírás), ami kicsit nagy lett, így tegnap a testvére is megszületett, majd ráadásnak egy baktus. A fonal címkéjét is lefényképeztem. (Quelle Sport, 55% gyapjútartalom, 100g = 125 m) ). Jó nehéz fonal, 30 deka volt összesen, 27 bele is ment a szettbe. Ez legalább fonalfalós...

Ez a nagy sapka (Jó lesz jövőre). A képen Viki épp barackot eszik. Bálint hozta a suliból, ebédhez kapták. Azért ez se volt jellemző október második felében régebben.
A másik sapit már csak az asztalon fényképeztem. Nem akartam pózoltatni. (A nagy sapit magától vette fel.)

Remélem, a héten még tudok alkotni valamit.

Szülinap és könyv(nem)ajánló

Tegnap Bálint 14 éves lett. Mostantól ha éppen nemfuvolaszó hallatszik nálunk, akkor gitár szól. Régi vágya volt egy gitár, most megkapta. persze már fáj az ujja az akkordok gyakorlásától...
A torta most nem házi volt, vagyis igen: Esterházy (haha), de nem itthon készült. A kedvenc cukrászdájában készült. Nagyon finom ... volt.

A következő könyvet tényleg nem ajánlom. A héten minden este olvastam, már legalább a kétharmadáig eljutottam, de elég is volt. Az előbb szétnéztem itt-ott, és máshol is olvastam az enyémhez hasonló véleményt.
Igazából azt se tudom, miért hoztam el a könyvtárból. Fiatal magyar szerző, sokat reklámozott könyv (Sanyi szerint az egész meró tele van a plakáttal) - talán ezért. Kíváncsi voltam.

Mielőtt elkezdtem volna írni a könyvről, olvastam a szerzővel készült interjút is. Elgondolkoztam, miért nem olvasom végig a regényt. Talán mert dühít, hogy ilyenek a mai tizenévesek. Igen, valószínűleg sok minden igaz a könyvben. Szülőként és tanárként olvasva is kiábrándító. Biztosan sokan így élnek a mai tinik közül, legalábbis ennek az életnek a nyomai látszanak rajtuk hét közben az iskolában.
Persze az is bosszant, hogy a könyvben előkerülő felnőttek, a szereplők szülei olyanok, amilyenek. Ezek jó része nem "7 perces", hanem "7 másodperces" szülő. Talán még annyit sem foglalkoznak a gyerekükkel naponta. Jó részük csak odanyom néhány papírdarabot a kölyök kezébe, amin halott történelmi személyek képe van, aztán ezzel le is tudta a kapcsolatát a fiával, lányával.
A címszereplő egy ismert emberrel járt egy ideig, ettől celeb lett:pletykalapokban szerepelt, klubokba járt, ismerték. Aztán szakítottak, később pedig egy gázolás miatt amnéziás lett. Ahogy ebből próbál visszajönni, videonaplóját nézegeti, és feltárul előtt, milyen is lett ő. Az elméje is megborul kissé.
Félelmetes, mi lett belőle. Ő csak egy 16-17 éves lány. Ahogy él, az egy 30 éves szingli élete: klubok, pia és ami ezzel jár.

Nem tudom, ha egy tizenéves olvassa, mit gondol, de attól félek, azok a tizenévesek, akik olyanok, mint Barbibébi és "barátai", nem olvasnak könyveket. Ha olvasnák, talán elgondolkoznának. Vagy nem.

Én feladtam.

Takaró Vikinek

Egy ideje a szekrényben várta a befejezést ez a takaró, amit a nyáron kezdtem el horgolni Vikinek. Az este elkészült, legalábbis elkészültnek nyilvánítottam. Már nagy volt, sok szemre is kezdtem, macerás volt dolgozni rajta. A szélére szegély horgolását terveztem, de (egyelőre) elmaradt. De Vikinek jó nagy. Sajnos az előbb lerántottam a fényképezőt... be se kapcsol, úgyhogy beburkolózós képet most nem készítek, pedig akartam.
Rikkerék egyágú fonalát használtam három színben.

A suli mellett nagy szükségem van erre a kikapcsolódásra. El se tudom mondani, milyen kiábrándító néha (inkább sokszor) a helyzet. Olyan gyerekek is járnak az iskolába (sokan), akiket semmi, de semmi nem érdekel. Nem kell, hogy minden érdekelje őket, de az, hogy semmi?! Persze annyi kötelességérzetük nincs, hogy akkor is tanuljanak, ha nem nagy a kedvük hozzá. Csak szerényen és halkan kérdezem: akkor nekünk, tanároknak mitől legyen kedvünk közéjük menni? De nekünk menni kell, készülni kell, akarni kell. Emlékszem, milyen jó volt, amikor azért mentem örömmel dolgozni, mert tudtam, hogy jó lesz a gyerekekkel. Jöttek velem, akkor még sokan. Tudom, akkor se mindenki szerette a tanulást, egyik-másik tantárgyat vagy akár engem, de hagyták magukat tanítani. És sokszor aztán ennél jóval több sült ki a közös "időtöltésből".
Sírhatnékom van gyakran emiatt az áldatlan állapot miatt.
Muszáj a szülőkre is kitérnem, ha megköveznek érte, akkor is. A héten szülői volt nálunk. Volt olyan osztály, ahol a nagyjából 25 gyerek közül 4- nek jött el a szülője. Négy!!! Hát nem kíváncsiak semmire?? Legalább az alapvető információkat meghallgathatnák. Nem kell külön senkivel se beszélni. De én azt gondolom, hogy ennyire nem érdekli őket még a saját gyerekük sorsa se. Sok gyereken ez észre is vehető. Mért nem beszélnek otthon velük?? Akkor minek nekik gyerek?
És halkan, nagyon halkan: ezekből a szerencsétlen kamaszokból milyen szülő lesz??
Kiábrándult vagyok nagyon. Valahol irtózatosan sajnálom ezeket a gyerekeket.
Úgy érzem, nem tehetünk semmit.

Ezek miatt a gondolatok miatt is kell nekem a kötés, a horgolás, a blogok olvasgatása. Akkor is, ha sokkal, de sokkal kevesebb az időm.

Olvasni is kell, bár mostanában D. Macomber könyveit olvastam megint. Volt köztük nagyon jó, de kevésbé jó, amolyan összecsapott is. de erről most nem írok. Megyünk ki Vikivel bicózni. Várjuk Apát, mert csak ma jön haza... hamarosan.

Viki

Két gyors fotó, az egyik a rózsaszín sapkában, a másik (a kisasszony kérésére) hajráfban.

Aranyos, ugye?

Sapka, sál

Tegnap este készült ez a horgolt sapka és a hozzá való kötött baktus.
De más is készül közben, csak nagyon kellett egy új sapi Vikinek a rózsaszín kabátjához. Ez van még folyamatban:

Vikinek lesz belőle pulcsi. A fonal valamikori teszveszes beszerzés, nagyon jó kis anyag. 70 %-a gyapjú.
Sietnem kéne vele, mert még kell pár pulcsi a kicsi lánynak.
Mivel lassan csak visszarázódok a munkába, este belefér még egy kis kötögetés is az időmbe, úgyhogy van remény.