Viki

Szkennelt fotó, a képet fevi testvére, Farkas Attila készítette.

Jótékonyság

Karinánál láttam egy bejegyzést. Egy jótékonysági akcióra hívta fel a figyelmet. Nézzétek meg Ti is!

Az eredeti itt látható:
www.kotesvilagnap.com

Azt gondolom, hogy a hozzám hasonló fonalhalmozók szekrényében akad olyan fonal, amit felajánlhat. Ugye? Ráadásul ezek segítségével az általunk nagyon kedvelt tevékenységi formákkal talán sok kicsi megismerkedhet, aztán néhány év múlva együtt mehetünk a gerillakötésre. Szerintetek?

Július 9.

A címben foglalt dátumra szervezkedjen mindenki, aki el szeretne jönni Makóra közösen kötni.
Szerencsére úgy néz ki, hogy távolabbról is jöttök/jönnek néhányan. Nagyon örülök!

Nem tudom, mikor tudok egy rendes bejegyzést írni, kezdenek összecsapni a fejem felett a hullámok: szintvizsgák, érettségi, audiovizuális projekt. Legszívesebben elmenekülnék.

A kötős találkozó...

...időpontját nyilván eltoljuk július elejére. Többen jelezték, hogy az jobb lenne. Tulajdonképpen nekem is, mert addigra nagyjából vége lesz a tanévnek. Szóval formálódik a dolog... Aki tervezi, hogy eljönne, július 2. vagy 9. környékében gondolkozzon, jó?

10 dolog

Amitól kaptam a fenti díjat. Köszönöm szépen.
A "kötelezettség" annyi, hogy írjak 10 dolgot, amit szeretek.

A sorrend nem fontossági..

Szeretek...olvasni (1.) - nem normális módon, hanem rettenetesen, 10 éves korom óta. Ha tehetném, egy háznyi könyvtárszobát építenék, tele sok-sok könyvvel. Mivel ez nem megoldható (egyelőre), szeretek könyvtárba járni(2.), onnan sok könyvvel hazatérni. Amikor itthon vagyok, akkor szeretek sütni-főzni (3.), ehhez kapcsolódva recepteket keresgélni. Szeretek filmeket nézni (4.), zenét hallgatni (5.). Újra szeretek kötni és horgolni (6.), nagyon.
Szeretek adni, ajándékozni (7.) bármit, de különösen saját készítésű ajándékokat. Szeretek nagyokat beszélgetni (8.) és még nagyobbakat nevetni (9.) azokkal, akiket a legjobban szeretek és akik elfogadnak engem, mert szeretek másokkal együtt lenni (10.), mert az ember társas lény...

Nagyjából ennyi.

Kivételesen nem küldöm konkrétan senkinek, de ha valaki erre jár és szívesen venné a díjat, vigye. Szóval mindenkinek küldöm.

Kötős tali

Körvonalazódik egy kötős találkozás terve. A kiindulás egy időpont: június 4., szombat.
Makón várjuk azokat, akik akár a környékről, akár messzebbről eljönnének, hogy találkozzanak a helyi kötős (horgolós, xszemezős) lányokkal/asszonyokkal.
Jöttök? Jönnétek?

Idő

Tartozom egy bejegyzéssel Aminak, aki egy díjat küldött nekem. Biztosan türelmes lesz még egy ideig.

Ma megírták a tanítványaim a töri írásbelit, amit aztán javíthatok. Közben a szép forrásos tételeket is csinálom a szóbelire (hogy szép legyen) a töri mellett még társadalomismeretből is.
És közben még tanítok is, ráadásul ahelyett, hogy jól lecsökkennének az óráim (és a semmiért kapnám azt a baromi nagy fizetést), mindegyik osztályomban lesz hetente egy plusz órám. Amikor ugyanis Vikivel itthon voltam, nem helyettesítettek, így az éves óraszám se lenne meg pótlás nélkül.
A két 9. osztályban írásbeli szintvizsga is lesz, a 10.-ben pedig szóbeli június elején.

Szóval az idő véges, pedig a kötelező feladatok mellett annyi mindenre kell még...

Nyerj szivárványfonalat!

Találtam egy felhívást az 1001fonal oldalán.
Idézem:

"Ha szeretnéd megnyerni és otthonodba vinni a szivárvány színeit, nincs más dolgod, mint a fenti “hónap színe a fonalszivárvány” képet és a játék felhívását megosztani blogodon egy linkkel az 1001fonalra, a bejegyzés linkjét pedig itt megírni nekünk megjegyzés formájában. 2011. május 10-én sorsolunk, így a megjegyzéseket 9-én éjfélig várjuk."

Aki nem hiszi, itt járhat utána...

Ugye milyen szép?

Nosztalgia

Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Megírom.

Régebben, 2007 nyaráig volt egy társaságunk, ami egy három házaspáros alapból kiindulva jött létre. Kialakult egy rend: évente általában háromszor volt nagyobb összejövetelünk közös főzéssel, az összes gyerekkel, nagy vidámsággal. Az általunk "évadnyitónak" nevezett pörköltfőzés nálunk volt mindig, éveken át. Imádtam. Szerettem rá készülni, igyekeztem finomabbnál finomabb süteményeket sütni. A kaját ilyenkor a "fiúk" főzték. Nem mindig pörkölt volt, néha hallé, tárcsás hús, grillezett finomságok. És persze nagyon jó kedv, rengeteg röhögés, sok játék a gyerekekkel, társasozás, kártyapartik, foci, tollas, móka, kacagás. Gyakorlatilag kora délelőttől késő estig őrültködtünk.

Aztán szép lassan (nem: inkább gyorsan) megszűnt a régi szokás. (itt volt egy rész, amit inkább mégis töröltem...) Már nem járunk össze, már nem vagyunk ott a ballagásokon és egyéb eseményeken.

És ma is csak magunknak főztem...

Már közzétettem a bejegyzést, de nem akarom így lezárni.

Az elmúlt négy évben bekerültem egy másik világba (igaz, ide én és nem családostul). Megismertem új embereket, akikkel részben virtuálisan, részben személyesen kapcsolatom alakult (a barátság szót most már félve írom le...). Azt hiszem, ez segített túllépni a régi fájdalmak egy részén. Ezért ragaszkodom a bloghoz, a blogok világához. És ezért jó nekem a CSAJOS KLUB. Ekkora betűkkel és mosolyogva, mert szeretem.

Esti iskola

Mostanában csak éjjel, lefekvés után tudok olvasgatni. Sokkal kevesebbet, mint régebben...
Ma viszont az esős itthonlét közben sikerült végigolvasnom egy újabb könyvet.

Nagyon szeretem a szerző könyveit. A történetek kanyarítása közben kerek élettörténetek tárulnak fel előttünk. Sokszor nem is a történet a lényeg. Nekem a történet a keret a sorsok bemutatásához. És ott van Írország... Írország, ahol nem jártam, de érzem a zöld illatát...
Ez a könyv azért is kedves nagyon nekem, mert a korábban olvasott Dublini vacsorák című regény néhány szereplője újra felbukkan. Néhányuk itt mellékszereplő, az ő történetüket, sorsukat abból az írásból ismerhetjük. Van azonban olyan is a szereplők között, akit ott már láthattunk, de élete történetét ebben a könyvben tárja elénk a szerző.

Nem másolom ide a fülszöveget, nem írom le hosszan a "sztorit".

Ahogy az iskolában is szoktunk játszani: maximum 5 mondatot írok.

Egy dublini iskolában esti olasz nyelvtanfolyamot szerveznek. A tanfolyamra különböző korú, sorsú, foglalkozású férfiak és nők jelentkeznek, akik igen eltérő okokból kezdenek el olaszul tanulni. Miközben feltárul előttünk életük, ők egyre jobban beszélik a nyelvet egy különleges, Olaszországból hazatérő asszonynak köszönhetően. A csoport végül Olaszországba utazik, ahol néhányuk élete fordulóponthoz érkezik.

De ez csak a történet röviden! Nekem nem ez a lényeg, hanem a sorsok, amelyekkel lehet azonosulni, amelyek olvastán néha el is lehet érzékenyülni, amelyek kapcsán eszünkbe juthat, hogy talán nem ezt kellene tennie a szereplőnek.

Ha a kezetekbe kerül a könyv, olvassátok el!