Kenyeres program

Augusztus 20-án nem megyünk Pestre, sem Ópusztaszerre...

De itthon is lesz mit csinálni.

Most Limara sem Pesten süti a kenyeret aznap, hanem Makón.

A helyi ünnepi rendezvények sorába bekerült a kenyérsütés.
A Deák Ferenc utcán, a könyvtárral szemben sütjük a kenyeret a nap folyamán (igen, én is ott leszek, bár ... na mindegy, a gépekbe én is bele tudom adagolni a hozzávalókat). De ennél sokkal többről lesz szó: aki otthon süt kenyeret, és szeretné megmutatni, elhozhatja délután 2-re a helyszínre, ahol "versenyezhetnek" az aznap otthon sült kenyerek, cipók, veknik.
De a gyerekek is "tésztázhatnak":11 és 15 órakor beállhatnak gyúrni és formázni, az általuk formázott pékárukat kemencében kisütjük, és haza is vihetik.

Izgalmas és érdekes program lesz szerintem.
Akinek kedve van és teheti, jöjjön el!

Részletesebb információk Limaránál olvashatók.

Vasárnap

Soha nem gondoltam, hogy ezt a napot várom majd a legkevésbé minden héten... Ilyenkor kell visszaindulni Pestre.
Ezen a hétvégén mind az öten együtt voltunk, de már csak hárman maradtunk.
Még kb. 10 és fél hónapig ez lesz a menetrend....

Így vasárnap este nagyon soknak tűnik. Péntek este sokkal kevesebbnek érzem.

22.

Nem terveztem, hogy ma írok, főleg nem erről.
Akik a blogom kapcsán ismernek, tudják, hogy március óta hét közben kétfelé élünk: a férjem Pesten van, én itthon a gyerekekkel.
Azt is tudni lehet, hogy elég régen vagyunk együtt. Házasságban éppen 22 éve. (Ez több az életkorom felénél...) Nem szoktunk nagy ügyet csinálni az évfordulóból, nincsenek elutazások ilyenkor meg brillek, gyémántok és csillogás. Ráadásul Sanyi nem az a romantikus alkat, nem használ feleslegesen nagy szavakat. Igaza van, hisz azok a nagy szavak elvesztik értékes, igazi jelentésüket, ha állandóan mondogatjuk őket.
Azért írtam ezt le, hogy érezhető legyen a következők igazi jelentése.
Ma csengettek, és virágot hoztak a kedvenc virágüzletünkből. (Ne feledjük, nem Pesten, hanem egy szűk 25 ezres kisvárosban vagyunk!). A fenti képen látható csokrot hozták, minden különösebb kártya és kísérő szöveg nélkül.

Ő rendelte és küldette. Pestről.

Pakk

Hamarosan kezdjük az újabb évet a fonalfalásban. Van készletem rendesen, de a biztonság kedvéért még beszereztem egy kevéskét. Amióta újra nagy kötős-horgolós lettem, az interneten sokat nézegettem/nézegetem az aukciós oldalakat. Ennek köszönhettem pl. a gyönyörű piros csipkéhez való gyapjú fonalat, amiből még tavaly egy stóla készült. Potom áron jutottam hozzá az eredeti csomagolásban érkező német fonalhoz. Azóta már sokszor vettem hasonló módon fonalat. Most is így tetszett meg egy eladó sok gyönyörű olasz fonala.

Ez a kék színátmenetes fonal Bálint kívánságára került a birtokunkba. Takaró lesz ebből is, horgolt. 50 % gyapjú, 50 % műszál az összetétele. A színe valamivel tompább, bár nekem ez is tetszene. 3300 volt kilója.

Ebben a csomagban is félgyapjú fonal van, ami nagyon puha. Gondolom, a képen látszik, hogy több színből állnak a gombolyagok, egy-egy szín jó hosszan van festve. Még nem tudom, mi lesz belőle, de nagyon megtetszett. 1900 volt a fél kiló.

Ugyan nem kért meg rá senki, de mivel nagyon szépek a fonalak, gondoltam, megmutatom őket, sőt írok egy kicsit róluk. Az eladónak egyébként van sok pamut fonala fent, de Kid mohair is van, szebbnél szebb színekben. Akit érdekel, nézzen szét, legalább gyönyörködjön a szép fonalakban.

Megint jövök

Részlet a készülő csíkos takaróból:

Mivel a délutáni mondataim nyomán többen is nagyon kedves megjegyzéseket írtak, úgy gondoltam, egy újabb bejegyzést írok. Ha meg írok, csak mutassak is valamit, nem?

Ez lesz a csíkos takaró. Jó nagyra terveztem, ágy szélességűre vagy inkább nagyobbra. Már készen van kb. kétharmada. Csak az a baj, hogy lassan szaporodnak a sorok...

A délutánihoz:
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki kedves szavakat írt nekem. Egyszerűen csak dilemma volt bennem. Négy itthon töltött év után nagy változás előtt állok, és sok részletét átgondolom az életemnek. Amúgy is rengeteget változtam ebben a néhány évben. Nem gondoltam, hogy 40 körül /fölött ilyen nagy változás mehet végbe egy emberben, de megtörtént. Viki születése váltotta ki, aztán ehhez sok egyéb tényező adódott. Mindenesetre ma másként szemlélem az életet, a családot, az embereket, a munkát, a gyerekeket, mint régebben.

Ráadásul az a sok új ismerős/barát, akit az internetnek köszönhetek, szintén megtanított valamire, ill. eszembe juttatott valamit. Nem biztos, hogy (csak) az a barátod(vagy tényleg barátod az), akivel rendszeresen találkozol (főleg akkor, ha a munkahely a találkozó színtere, ahova egy ideje nem jársz és ahol a férjed kicsit igazgató is volt, aztán meg nem). Sőt: a netes ismeretségek is személyessé válhatnak, barátsággá mélyülhetnek. Ezeket a kapcsolatokat szeretném megőrizni, bővíteni, hiszen néhány számomra nagyon kedves "virtuális barátnővel" még nem sikerült személyesen találkozni. De ami késik, nem múlik.

A blog amúgy szándékom szerint olyan lenne, mint a régi: kötős-horgolós, sütős-főzős, olvasós és beszélős. Tudom,vannak, akiknek a könyves bejegyzések hiányoznak. Most bátor leszek és megvallom itt, hogy az elmúlt pár hétben nem olvastam végig egy könyvet sem. Még magam előtt is szégyenkeznék emiatt, ha nem tudnám, hogy minden évben van egy időszak, amikor nem olvasok. Olvasok persze a neten újságot, blogokat, miegymást, de úgy igazi könyvet nem. Most van idén ez a periódusa az évnek. De a napokban kezdtem érezni, hogy hiányzik. Elő is vettem egy könyvet, de nem olyanra vágytam, így félretettem. Holnap el is megyek talán a könyvtárba szétnézni, válogatni és aztán olvasok megint. Aztán pedig írok. Úgy tűnik, a munkahelyemen most inkább történelmet kell tanítanom, mint magyart, akkor pedig majd ... itt jól kiélem magam. :))

Hú, nagyon hosszú lett, de még muszáj egy kis "vikiséget" leírnom:
Valamiért ez a csókolózás téma nagyon izgatja. Már megbeszéltük, hogy ha majd nagy lesz, akkor csókolózhat. Most mindig ez a kérdés:
"Anyuka (újabban így szólít, és annyira édes, ahogy magától ezt a megszólítást választotta), ha majd nagy leszek, csókolózhatok?"
Válasz:" Igen, majd egy fiúval, akivel megszeretitek egymást."
Viki: "Amikor majd szerelmesek leszünk?"

Imádom.

Ez jó végszó. (Lehet, hogy mégis írnom kéne?? A kérdés nem komoly.)

Itt vagyok

Készült egy kis pulcsi őszre Vikinek, ezt tudom megmutatni.

Nem nagy szám, de aranyos. A Lidl egyik fonala, óriási gombóc (40 dekás), érdekesen festett fonal. Olyan, mintha norvég mintát kötöttem volna bele. Nem?

A fonal műszálas, egyszerű sima (harisnya) kötéssel készült. Az ujjait a vállánál kezdtem (így nem kell belevarrni). az alja és az ujja vége horgolt passzés, a nyaka sima kötéses. Az oldala nagyon szép, mert én is kipróbáltam azt a szép öltést, amihez Nöné a múltkoriban kedvet csinált.

Mostanában nem volt mit mutatnom készen, pedig alakulóban két darab is van. Horgolok egy nagy takarót Rikkerék egyágújából. Csíkos lesz, sárga, rózsaszín és nyers. Ezen kívül van egy félretett csipke stóla, amit be kéne fejezni. Jó lenne mielőbb, mert 20-ától újabb fonalfaló évet kezdünk a lányokkal. Az tuti, hogy a mostani egy év alatt elkötött(-horgolt) 8 és fél kilótól messze lesz az újabb egy év eredménye, de eltökéltem, hogy igenis szakítok időt a kötésre és a horgolásra.

Lehet, hogy valaki megunta, hogy nem írok, aztán leiratkozott a rendszeres olvasóim közül. Az is lehet, hogy nem is most történt, csak most a bejelentkezésnél vettem észre. Remélem, nem követtem el senki ellen rosszat...

A jövőre vonatkozóan nem ígérhetek semmit, főleg a sok bejegyzést nem. 23-án mindjárt jó kis pótvizsgáztatással indulunk a suliban, aztán 1-jéig biztosan lesz továbbképzés, pedagógiai konferencia, értekezlet (több is).
Ráadásnak hétközbeni egyedülálló anyuka leszek a két kisebbel, míg a "nagyok" Pesten élnek hétfőtől péntekig.

Igazság szerint nem is biztos, hogy szükség van a blogírásra. A többiekét addig is tudtam olvasni, amíg nem volt sajátom, tudtam megjegyzést írni, e-maileket is válthattunk, olyan nagy igény nincs rám, hiszen semmi különöset nem csinálok, ami miatt ide vágynának a "népek", akkor meg minek?
De egyelőre marad, aztán majd látom, mi legyen.
Minden rendben van, csak elgondolkoztam ezen. Aztán leírtam.
Majd jövök valamikor...

Most már hivatalos

Eddig nem írtam ide, mert bár bőven megvolt a pont, vártuk az egyetemi levelet. Ma ideért.
A legnagyobbunk ősztől egyetemista, az ELTE TTK matematika szakán tanul majd.