Nagy sokára hoztam megint némi köteményt.A képekről inkább nem kéne szót ejteni, de egyszerűen nem bírom ki. A gép se az a mai menő, szuper masina, én meg nem értek hozzá, hogy kell széppé tenni a képeket (vagy legalább élvezhetővé). Ez van. Ezért is fölösleges ez az egész blogos erőlködés... A sok csillivilli ilyen kép, olyan kép, ilyen beállítás, olyan beállítás mellett ez a borzalom, ami tőlem kerül fel, egyszerűen szégyen. Nem tudok fényképezni! Miért nem lehet olyan okos a gépem, hogy tőlem függetlenül jó képet csináljon??? Esély sincs egy új gépre, én meg ezt utálom már annyira, hogy nem fogok fotós tanfolyamot végezni, az biztos.
Ennyi felkészítés után itt vannak a rettenetek:
A felső képen egy Vikinek készült tavaszi-nyári pamut felső látható, ami még mosás után is elég kemény. remélem, azért felveszi majd. A múltkor kapott egy nagyon édi gatyót, amin piros masni van lent a bokájánál, ill. a popsiján, ahhoz gondoltam ki ezt a kis darabot. A piros fonal Cotton cablé, a fehér névtelen, mindkettő a vateráról került hozzám. A minta a 200 minta babatakaróhoz c. gyűjteményből van (31. minta, Vidéki hullámok néven). A piros színt túl vadnak találtam, ezért törtem meg a fehérrel. Persze a valóságban sokkal szebb piros a piros, nem ilyen vakító.
A kendő ugyanabból a fonalból készült, mint Viki horgolt sapija és a körsálacska. Semmi különös, egyszerű simakötés. A végénél egy lyuksort kötöttem, utána néhány sor lustát. Aztán horgoltam az aljára egy sor rövidpálcát, aztán egy újabb sort, ahol csak minden második szembe került pálca, közéjük csak egy láncszem (fogytán volt a gombolyag, nem akartam az utolsó sorban újat kezdeni...). A kendő még nincs blokkolva, nem akartam húsvétkor a nappali közepét elfoglalni vele.
Ezek készültek mostanában.
Az ünnepben elkezdtem egy fehér nyári szellős felsőt is Vikinek (amihez az ötletet a most megjelent Kötött kedvenceink c. újság egyik modellje adta). Már csak néhány sor, és elkészül a háta.
Még nem is hallottam, hogy megjelent a Kötött..., de éppen bevásárolni voltam, amikor megláttam. Aztán itthon a kötős csoportban írta valaki, hogy megjelent. Jó kis modellek vannak benne, biztosan merítek még ötletet belőle. A Sandra magyar nyelvű változatával meg a Sparban találkoztam össze, abban is van nekem tetsző modell, több is. Vikinek lesz még néhány új darabja ezekből.
A két darabhoz elhasználtam 41 deka fonalat, ami azt jelenti, hogy néhány gombolyaggal megint fogyott a készletem. És... nem vettem fonalat legalább fél éve! Ha ilyen (nem túl nagy) tempóban kötök és horgolok, akkor is szinte az összes fonalamat el tudom használni idén (vagy legalábbis nem marad sok).
A kendő ugyanabból a fonalból készült, mint Viki horgolt sapija és a körsálacska. Semmi különös, egyszerű simakötés. A végénél egy lyuksort kötöttem, utána néhány sor lustát. Aztán horgoltam az aljára egy sor rövidpálcát, aztán egy újabb sort, ahol csak minden második szembe került pálca, közéjük csak egy láncszem (fogytán volt a gombolyag, nem akartam az utolsó sorban újat kezdeni...). A kendő még nincs blokkolva, nem akartam húsvétkor a nappali közepét elfoglalni vele.
Ezek készültek mostanában.
Az ünnepben elkezdtem egy fehér nyári szellős felsőt is Vikinek (amihez az ötletet a most megjelent Kötött kedvenceink c. újság egyik modellje adta). Már csak néhány sor, és elkészül a háta.
Még nem is hallottam, hogy megjelent a Kötött..., de éppen bevásárolni voltam, amikor megláttam. Aztán itthon a kötős csoportban írta valaki, hogy megjelent. Jó kis modellek vannak benne, biztosan merítek még ötletet belőle. A Sandra magyar nyelvű változatával meg a Sparban találkoztam össze, abban is van nekem tetsző modell, több is. Vikinek lesz még néhány új darabja ezekből.
A két darabhoz elhasználtam 41 deka fonalat, ami azt jelenti, hogy néhány gombolyaggal megint fogyott a készletem. És... nem vettem fonalat legalább fél éve! Ha ilyen (nem túl nagy) tempóban kötök és horgolok, akkor is szinte az összes fonalamat el tudom használni idén (vagy legalábbis nem marad sok).
