Viki és vattacukor

(Május 1., Városliget)

2012/13.

Elkészült egy újabb horgolt kendő, nagyi mintás. Lila. Sőt: kétféle lila. Már több ilyen kendőt horgoltam, általában nagyon beleuntam, így elég kicsik lettek. Most valahogy jó volt ezt a monoton mintát horgolni. van ilyen.
Az egyik fonal (a sötétebb) Barka Limonádé, a másik Aarlan Arlette, ami egy (talán francia) zoknifonal. Bár a két fonal alapanyaga más, mégis összetettem őket, mert a sötét egymagában nagyon komor lett volna. Így a világos csíkok kicsit megtörik ezt a komorságot. 4-es tűvel horgoltam.
228 g fonal fogyott el hozzá.
Nem blokkoltam, így 140centi a hosszabbik oldala fent, a háton 78 centi hosszú lefelé. 

Elkezdtem egy SBS-t bordó Limonádéból. Nagyon szép lesz.

Julia Child

Annyira jó volt olvasni ezt a könyvet...
A napokban vele utaztam, közben olvastam. Ma már kevés volt hátra, hazafelé a 220-ason már állva is olvastam. Aztán véget ért. Sajnálom, hogy vége. De én mindig így vagyok a jó könyvekkel: nem tudom letenni, sietnék vele, ugyanakkor késleltetném is a végére érkezést, hiszen olyan jó olvasás közben lenni.
A Julie & Julia c. film is tetszett, de persze ez más. Julia Child életének és a konyhával, a főzéssel való kapcsolatának alakulását követhetjük nyomon benne attól a naptól kezdve, amikor férjével megérkeznek Franciaországba, ahol a férj diplomáciai szolgálatot teljesít. Látjuk, hogyan rendezkednek be, hogyan élnek, hogyan tanul franciául és főzni ez az amerikai asszony. Olvashatjuk, hogyan vonzza magához a francia konyha és azt is, hogyan készül el az első, aztán a második francia szakácskönyve. Aztán persze az is benne van, hogy az új csoda, a televízió hogyan jön be a képbe.

Közben ott vannak a híres francia ételek, a híres francia séfek, piacok...

Olvassátok el!

2012/11-12.

Nagy sokára hoztam megint némi köteményt.A képekről inkább nem kéne szót ejteni, de egyszerűen nem bírom ki. A gép se az a mai menő, szuper masina, én meg nem értek hozzá, hogy kell széppé tenni a képeket (vagy legalább élvezhetővé). Ez van. Ezért is fölösleges ez az egész blogos erőlködés... A sok csillivilli ilyen kép, olyan kép, ilyen beállítás, olyan beállítás mellett ez a borzalom, ami tőlem kerül fel, egyszerűen szégyen. Nem tudok fényképezni! Miért nem lehet olyan okos a gépem, hogy tőlem függetlenül jó képet csináljon??? Esély sincs egy új gépre, én meg ezt utálom már annyira, hogy nem fogok fotós tanfolyamot végezni, az biztos.

Ennyi felkészítés után itt vannak a rettenetek:

A felső képen egy Vikinek készült tavaszi-nyári pamut felső látható, ami még mosás után is elég kemény. remélem, azért felveszi majd. A múltkor kapott egy nagyon édi gatyót, amin piros masni van lent a bokájánál, ill. a popsiján, ahhoz gondoltam ki ezt a kis darabot. A piros fonal Cotton cablé, a fehér névtelen, mindkettő a vateráról került hozzám. A minta a 200 minta babatakaróhoz c. gyűjteményből van (31. minta, Vidéki hullámok néven). A piros színt túl vadnak találtam, ezért törtem meg a fehérrel. Persze a valóságban sokkal szebb piros a piros, nem ilyen vakító.

A kendő ugyanabból a fonalból készült, mint Viki horgolt sapija és a körsálacska. Semmi különös, egyszerű simakötés. A végénél egy lyuksort kötöttem, utána néhány sor lustát. Aztán horgoltam az aljára egy sor rövidpálcát, aztán egy újabb sort, ahol csak minden második szembe került pálca, közéjük csak egy láncszem (fogytán volt a gombolyag, nem akartam az utolsó sorban újat kezdeni...). A kendő még nincs blokkolva, nem akartam húsvétkor a nappali közepét elfoglalni vele.
Ezek készültek mostanában.
Az ünnepben elkezdtem egy fehér nyári szellős felsőt is Vikinek (amihez az ötletet a most megjelent Kötött kedvenceink c. újság egyik modellje adta). Már csak néhány sor, és elkészül a háta.

Még nem is hallottam, hogy megjelent a Kötött..., de éppen bevásárolni voltam, amikor megláttam. Aztán itthon a kötős csoportban írta valaki, hogy megjelent. Jó kis modellek vannak benne, biztosan merítek még ötletet belőle. A Sandra magyar nyelvű változatával meg a Sparban találkoztam össze, abban is van nekem tetsző modell, több is. Vikinek lesz még néhány új darabja ezekből.

A két darabhoz elhasználtam 41 deka fonalat, ami azt jelenti, hogy néhány gombolyaggal megint fogyott a készletem. És... nem vettem fonalat legalább fél éve! Ha ilyen (nem túl nagy) tempóban kötök és horgolok, akkor is szinte az összes fonalamat el tudom használni idén (vagy legalábbis nem marad sok).

Ünnepre

Addig is, amíg egy rendes bejegyzéssel egyszer csak megjelenek:

Kellemes húsvéti ünnepeket!

2012/7-10.

Ezek készültek mostanában Vikinek:
Rózsaszín horgolt sapka 80 % gyapjút tartalmazó olasz fonalból:

A lila árnyalatait tartalmazó félgyapjú fonalból kabát:

"Szivárvány" félgyapjú fonalból horgolt sapka:

Ugyanabból a fonalból lyukacsos sál:

Így állunk a fonalazással.
Egy kis süti:

Ez egy tepsi fahéjas csiga túrós-olajos tésztából.
nagyon szeretjük a fahéjas (diós, kakaós, pudingos) csigát. kelt tésztából szoktam sütni, de valljuk be - az egy időigényes műfaj, miközben itt a "Gyorsan! Finomat" hangzású követeléseknek kell eleget tenni... Ezért próbáltam ki ezt a variációt. Nagyon gyorsan elkészült, majd ugyanilyen gyorsan elfogyott, pedig eleve dupla adagot sütöttem. Mindezt március 15-e reggelén. A receptet Gesztenyétől vettem át.

Az ünnepben hazautaztunk. Jó volt. Nagyon! Sok találkozás, beszélgetés, nevetés. Ezt nem kell ragozni tovább, minden benne van.

5

Nálunk ma szülinap van... a címből sejthető, hogy kié. Viki, a mi kis ajándékunk ma öt évvel ezelőtt született...
Az oviban, ahová most jár, nagy ünnep egy-egy szülinap. Egy cégen keresztül lehet a tortát intézni, akik ki is szállítják a rendelés alapján. A köszöntés ebéd után zajlik. A kis ünnepelt kiválaszthatja, ki legyen az a három pajti, aki köszönti majd. (Ez óriási dilemma, ebben volt a nagylány az este, de aztán ma változott a lista...) Ők felköszöntik, átadják az ajándékot, a többiek énekelnek neki, majd annyiszor éljeneznek, ahány éves a delikvens. Aztán elfogyasztják a tortát. Ahogy Viki mesélte, marcipán díszek is voltak rajta, azokat ő osztotta ki a többieknek. Ajándékot is kapott, egy kis plüss Malackát. Szuper napja volt ma az oviban. Ja, az is szokás, hogy visznek be egy képet a kis szülinaposról, amit kiraknak a falra, ahol egészen addig kint van, amíg új ünnepelt nem lesz. tegnap sikerült erre is felkészülni. Mint kiderült, Sanyi telefonján vannak jó kis képek, amiket általában olyankor készített, amikor Vikivel valamerre jártak. ezek közül egyikből lett a nagy kép, amit bevittek ma az oviba. (Ha majd itthon lesz, felteszem, annyira jó kép, vagyis annyira édes rajta a kis királylány.)

És milyen a szülinapos? Egyszerűen fantasztikus nagylány: értelmes, tüneményes, zabálnivaló, mégis vagány kiscsaj. Délutánra volt időpontunk az esedékes státuszvizsgálatra, ahol a doktor nénivel hirtelen megállapodtunk egy védőoltás beadásában. Amíg én átrohantam a szomszéd patikába kiváltani a receptet, addig ő ott maradt a doktornővel, elbeszélgetett vele, még énekelt is neki. Hozzáteszem, ő az új doktor nénink, akivel eddig kétszer találkozott. Az oltás? Az meg semmi volt. Egy rezzenés se volt. Olyan tüneményes volt, legszívesebben agyonpusziltam volna...

Mostanában láttam néhányszor egy reklámot, aminek egy felhívás a vége: olvassunk minden nap egy mesét gyerekünknek. Nálunk az esti mese sem mindig egy mese, de délután is szoktunk olvasni, ma pl. a Minimax magazin három meséjét is olvastam már, amióta hazajöttünk. Imádja a meséket. Nézni is szereti. A Minimaxon sok olyan mese van, ami bár mai, mégis van benne valami a régi idők meséinek tanító szándékából, ráadásul nem öldöklős. Ezekből is sokat tanul, az biztos. Ami a legjobb, hogy ha valamit lát ott, de nem érti, elmondja, megkérdezi, a magyarázatunkat megfigyeli, sokszor utána látszik, hogy megfontolja, majd megpróbálja a saját szavaival átfogalmazni, ami sikerül is általában. Mostanában a közlekedés is foglalkoztatja, séta közben a táblákat kérdezgeti. És a testünk működése is érdekli, arról is kérdezget. A szülinapi ajándékok között lesz is egy erről szóló könyv. (De pszt! Csak vasárnap lesz itthoni igazi köszöntés, akkor derül fény az ajándékokra.)

Nagyon kellett nekünk ez a kislány... Olyan jó, hogy van nekünk.