Baráti ölelés

Ilyen szép a neve ennek a "díjnak". Most kaptam Vikitől, akivel itt a blogvilágban ismerkedtünk meg, és akivel -bár személyesen még nem tudtunk találkozni - különös kapcsolat alakult ki közöttünk. Egy olyan barátság, ami szokatlan, mert a kötés mellett sok minden másról is szól.
Köszönöm, Viki!

A kép feliratával nem kell foglalkozni, mert nyilvánvaló, hogy az enyémnél sokkal jobb blogok szép számmal követhetők a neten. A blog neve nekem sokkal többet jelent.

Küldök egy baráti ölelést azoknak a barátnőimnek, akikkel most már személyesen is kapcsolatban vagyunk. Nem tudom szavakkal kifejezni,hogy mennyire hálás vagyok azért, mert ők vannak Nekem. A két régi barátnőm sajnos nincs itt. Az egyikük annyira nehezen éli meg az őt ért veszteséget, hogy még segíteni se tudunk neki. Én laikusként depressziósnak látom, amikor néha el tudok hozzá jutni Pestre. A másik barátnőm, akivel idén 30 éves a barátságunk (Nem semmi, igaz?) szerencsére nagy netes, vele rendszeres a kapcsolat, de a személyes találkozás kevesebb, mint szeretnénk. Szóval nagyon kellenek nekem a személyes találkozások azokkal, akiket itt fel fogok sorolni. Ők azok, akikkel a csajos klub összejövetelein úgy tudunk viselkedni (néha), mintha gondtalan csajok lennénk még. Olyankor eltűnnek a gondok, folyik a könnyünk is, úgy nevetünk. És úgy őrizzük ezt a klubot, mint valami kincset. Az is: kincs, amit mi hoztunk létre.

Szóval ölelés nekik:

Limara
Fevi
Me*Dora
Reneé
Boboce
Ami

A két Timi nevű barátnőmnek (M. Timi és F. Timi) így nem tudom küldeni a díjat, de az ölelés nekik is jár. És a hála, valamint a köszönet is.

Majd kötéssel is jövök, de ma nem fényképeztem, pedig két kötemény is készült Vikinek. Persze nem a múlt héten...