A képen Viktória éppen legózik. A rajta levő kardigán az egyik olyan darab, amit pár hete kötöttem, de nem volt rajta gomb, aztán meg nem fényképeztem. Ma készült kép, de az előbb annyira édes volt, ahogy a képen látható módon nekihasalva legózott, hogy muszáj volt még egy képet csinálnom róla. Persze a kép nem adja vissza a hangokat, amiket legózás közben adott... És persze a lábát lóbálta.
Ez a másik kép, de nem nagyon látszik belőle semmi. (Az első képet kinagyítva valamelyest követhető a minta.) Talán csak az, hogy színes. Egyébként félgyapjú olasz fonal az anyaga. A minta csak azért került bele, mert unom a simát kötni hosszú ideig. Simakötéses sávok váltakoznak fordított szemekkel, amik között keresztezett szemek vannak. Nem nagy szám, de annyira tetszett ez a selyemcukorra emlékeztető színösszeállítás...
7 megjegyzés:
Nagyon szépek! Vikike is, és a kardigán is. Nagyon jól áll neki ez a szín! (mikor próbálod meg a nyaknál kezdett raglánt? :)Én már máshogy nem is vagyok hajlandó kötni. :)
Köszönöm, Viki.
A raglánnal még várok. Félek, hogy elsőre nem lesz jó, és utálok bontani. De ami késik, nem múlik.
Tündér Viki!
Na, jó a kardigán is tetszik:)
Olyan édi, ahogy ott ácsorog, mint akit odaállítottak :)))) Csini a kis kardigán is! :))
Olyan édesen bele tudnak feledkezni a dolgaikba! Szép a kardigán, szép a mosoly!
Nagyon szépek, a kardigán és Viki is:)
Nekem is tetszik a színe!
Szép kislánynak szép kardigán, ahogy dukál! :o)
Megjegyzés küldése