Kis kardi

A hét végére csak sikerült befejezni ezt a kis kabátkát Vikinek. Egyetlen béna képet sikerült csinálni, a technika nem akart többet. Majd lesz rendes, ha ismét sikerül az együttműködés...

A kabát a múltkori lilás párja, narancsos alapszínnel. Simakötéssel készült, a nyaka és a gomboláspánt horgolt. A gomblyukak is horgoltak. (Gombok még nincsenek...)
Az aljára fodrot kötöttem. Még ki se mostam, így kisimítani se nagyon sikerült.
146 g-ot nyom, ez az első fonalfalós adag.

Még egy idézet a "Színes szálak"-ból:

"Ha elbizonytalanodsz, végy egy motring fonalat, és engedd szabadjára a képzeletedet!"

(Sasha Kagan)

Tudtátok, hogy van ilyen néven fonalas webáruház?

Kötésről, könyvről

Akik ismernek vagy olvasnak, tudják talán, hogy van itt a városban egy olvasókör vagy könyvklub néhány éve. A könyvtárban havonta jövünk össze, beszélgetünk az olvasmányainkról, egymásnak ajánljuk azokat.
A klub ötlete egy olvasmányból jött. A könyv, ill. a sorozat azért különösen kedves a szívemnek, mert találkozik benne két kedvenc tevékenységem: a kötés és az olvasás.
Most a sulikezdés fáradsága hatására újraolvastam a 8 kötetes sorozat egyik kötetét.

A szerző Debbie Macomber, a sorozat az Orgona utca címet viseli, bár ez így nincs kiemelve a kötetek címoldalán. Az első kötet az Álomszövők, a második (ezt olvastam most újra) a Színes szálak címet kapta. A szerző is nagy kötős és fonalhörcsög lehet, ezt abból gondolom, hogy külön fonalas szobája van otthon...
A Színes szálak egy fonalbolt neve, ahol a tulajdonos kötős tanfolyamokat szervez időnként. A kötetekben az oda járók életét ismerhetjük meg. Ők különböző életkorú lányok, asszonyok, akik itt ismerkednek meg és válnak sokszor barátokká. Persze adódnak nehéz helyzetek az életükben, de a köztük kialakuló kapcsolatok révén ezeket is könnyebben, az új barátaik segítségét vagy tanácsait felhasználva oldják meg.
A könyv szépsége, vonzó jellegzetességre, hogy némely fejezet élén egy-egy idézet olvasható az amerikai kötős világ szereplőitől.
Szeretném, ha egyik-másik mondat itt is szerepelne:

"A kötés a legjobb szórakozás. Terápiás hatású, stresszoldó, nyugtató és hasznos. Tökéletes mód az alkotókészség kifejezésére és a szelíd feszültségoldásra. Tedd a mindennapjaid részévé!"

(Kate Buller)

"A kötő emberek magától értetődő módon hozzák létre a baráti közösségeket, és új barátságokra lelnek a munkahelyükön, munka után vagy az interneten, miközben osztoznak a kötés iránti szenvedélyben."

(Mary Colucci)

"A kötés meditáció, hiszen a kéz munkája pihenésre kényszeríti az elmét, és hagyja, hogy a lélek szabadon szárnyaljon."

(Ismeretlen szerző)

"A legtöbben olyasvalakinek kötünk, aki különösen fontos számunkra. Ezalatt pedig a szeretetünk minden egyes szemmel nő iránta."

(Eugene Bourgeoise)

Bele a közepébe

Jó lenne, ha tudnék valami szépet mutatni, de nem készültem el semmivel. Viszont minden este kötök egy kicsit, mert az jó nekem. Folyamatban van a szép csíkos horgolt takaró, és majdnem kész egy narancsos kardigán Vikinek. Talán még elkészül a héten... Egy csipkesál is darabban van, mégpedig a kék Napmadárból.

A héten belezuhantam a munkába. Pótvizsga érdekes tapasztalatokkal, amit nem részleteznék. Volt egy tagintézményi értekezlet tegnap, ahol a múlt tanév értékelésére is sor került. Nekem jó volt, mert így kicsit több információm lett a közelmúltról. Ráadásul szerintem igen jó hangulatban telt az értekezlet. Kíváncsi vagyok a nagy, közös nyitóra, ami állítólag elég "érdekes" szokott lenni.

Mától egy 30 órás továbbképzésünk van a digitális tananyagok, aktív tábla stb. témájában, ami nekem megint jó, mert 4 éve még nem volt nálunk ilyen. Mondjuk a mai délelőtt még nagyon bevezető volt, szövegszerkesztés, táblázatkezelés, ami gondolom alap a későbbiekhez, de ez többünknek már nagyon nem volt újdonság, mert évek óta dolgozunk Worddel, Excellel, tanultuk, vizsgáztunk belőle. Holnap már jobban belehúzunk, este 6-ig leszünk. Úgy elképzelem, milyen fitt leszek, amikor hazaesem majd... És hétfőre lesz feladat is, az tuti, mert az a feltétele, hogy megkapjuk a tanúsítványt a tanfolyam sikeres elvégzéséről.

Ma már 2 előtt itthon voltam, aztán egy kis blognézés után megcsináltam egy tanmenetet, elpakoltam a konyhában, mosogattam, felmostam stb. De még holnapra valami ebédet kéne előkészíteni a gyerekeknek. A pestiek is este jönnek.

Én az elmúlt négy évben sem unatkoztam, ezután se fogok...

Kötős találkozó nélkülem

Tegnap óta megint dolgozom.
Ami emiatt most már biztos: bár mindent kitaláltam, hogyan oldjuk meg a Nöné és Irenka által szervezett kötős talira való eljutást, nem tudok elmenni. Így persze Gabellát és Amandát se tudom elvinni. Bocsánat, de ma derült ki, hogy egy nagy pályázat kapcsán két hétvégén is Pesten leszek továbbképzésen. És igen, az egyik az a hétvége. A másik meg az utána következő.
Már csütörtökön el kell menni, ami érdekessé teszi az itthoni életet, tekintve, hogy a két kicsivel egyedül vagyok Makón... Még sokat kell logisztikázni... Persze találok majd megoldást.

De mért van az, hogy nem akar összejönni, hogy eljussak oda, ahová nagyon szeretnék??

Tegnap

Kenyeres nap volt a tegnapi.
Jó időben voltunk jó helyen.
Nem unatkoztunk: dagasztottunk, kelesztettünk, formáztunk, sütöttünk, szeleteltünk, kínáltunk. Reggeltől estig.
Persze Limara vitte a prímet, aki már előre sütött otthon (egyébként is ő az ÁSZ közöttünk). Timi meg - úgy tűnt- megszerette a kenyérsütést.
Elfáradtunk, de rendkívül jól éreztük magunkat. Én biztosan.
Marcsi biztosan ír bővebben, képekkel illusztrálva a szavait.

A képen látható kenyeret is Limara sütötte, ez volt az ünnepi kenyér, az asztal dísze. A kép ott készült, a "tetthelyen".

Mi legyen???

Kötöttem egy stólát. Két darabból, szép vékony (lace) fonalból. Összedolgoztam szépen, ahogy a Kötősuliban tanultam. Ma reggel vizeskedett kicsit, aztán vittem blokkolni. És akkor ezt látom:

Némi folytonossági hiány keletkezett valahogy. Nem esett le szem, valamikor elszakadt a fonal. De mikor? Hogy? Már Vikit is meggyanúsítottam magamban, de az olló nem szokott elöl lenni újabban. Hogy a fenébe javítsam ki??
Ajándékba akartam adni, de ebből már nem lesz ajándék. Hamarabb végzi a kukában...
pedig olyan szép lenne:

Egyáltalán nem ilyen a színe, sokkal szebb. Ugyanebből készült Annamari kendője is.

Van valakinek segítő tanácsa esetleg? Fogalmam sincs, hogy pótoljam a szemeket. Bár a lyuk épp nem a lyukacsos részre esik, úgy láttam.

Mindegy, egyelőre pihentetem. Esetleg csinálok "egész alakos" képet blokkolás után.

Kettecskén...

maradtunk a nagylánnyal. Bálint is elhúzott ma Pestre a többiekhez.

Olvastam a napokban. Két könyvet is, de egyik sem hagyott túl mély nyomot bennem. Igazából nem is azért olvastam. De ahogy a betűhiány kezdett előjönni, kellett valami gyors olvasmány. Nora Robertstől és Sheila O'Flanagantől került a kezembe egy-egy könyv (A lezáratlan ügy és a Szerelemben nincs barátság). Könnyed mindkettő. Az a jó, ha az ember lánya már ennyi idős és átesett már ezen-azon az életében, hogy másképp olvassa ezeket a bestsellereket. Kicsit felülről szemléli az egészet, és mást vesz észre bennük. Nem a langyos történet köti le (úgyis tudja, mi lesz a vége...).
Mindkét írótól olvastam már (nem is egyszer), de Nora Roberts könyvei ennél fordulatosabbak, igényesebbek szoktak lenni. A másik írónő könyvei pedig humorosabbak voltak, legalábbis azok, amiket én olvastam.
Lassan jó lenne valami igényesebb, csak éppen most kötik le a vegyértékeimet majd egyre jobban a munkás hétköznapok.
Közben ezerrel agyalok, hogy miként is lehetne megoldani a Nönééknél szerveződő találkozón való részvételt.

Közben jobban oda kell figyelnem arra is, hogy mit eszem. Tegnap Timi (www.eletmodsziget.hu) kitesztelte, melyek azok az élelmiszerek, amelyek nem tesznek jót nekem. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül: fehér liszt, fehér cukor, házi tej, joghurt, sertés, pulyka, tengeri hal,gomba, vöröshagyma, napraforgó (mag és olaj), zöldbab és még egy seregnyi.
Ez nem allergia, lehet enni ezeket, de jobb, ha minél kevesebbet. Úgyhogy tegnap óta kevesebb fehér és több egyéb lisztet tartalmazó pékáru sül itthon. Még jó, hogy itthon készülnek, így legalább semmi E és miegymás nem kerül bele. Tegnap és ma is finomat sütöttem. Szerencsére nálunk megeszik ezeket is, főleg a két kisebb. Majd hétvégente sütök olyat, amiben több a fehér liszt.

Most megyek, nagy a csend a másik szobában...