És azt írtam már, ...

Bálint mennyit eszik mostanában? Őrület. Én meg másra se vágyom, amikor 4 tájban hazaesünk Vikivel, mint sütni-főzni. De egyszerűen annyira nem tud eleget enni, én meg annyira sajnálom azt a rengeteg pénzt a boltban hagyni péksütiért.
Ma ez lett a megoldás:
60 deka lisztből dagasztott a gép tésztát. Leginkább pizzatésztaféleségnek mondanám, amihez Marcsi receptje adta a kiindulási alapot. De mivel a Gyermek mondta, hogy ő édeset és sósat is enne (külön-külön), így oreganot nem tettem a tésztába, a víz 2/3-át tejre cseréltem, és kevésbé sóztam. És mivel megint közben alakult (most a fiam jóvoltából) a vacsora, nem készítettem mártást(pedig a Marcsi-féle isteni), mert Magzatom inkább tejfölös alapot kért. Így a pomposra hasonlító teteje lett a tésztának: sűrű tejfölbe só került és fokhagyma, aztán némi házi fokhagymás sajt. És ahogy az egy nálunk készülő pomposnál lenni szokott, lilahagyma és kockázott bacon "szóródott" a tejfölös rétegre (ebben a kicsi lány volt a segítségemre).
Az édes pedig igen egyszerű lett: megkentük (igen, többes számban, hiszen Viki nagy segítségem volt most is) általam főzött baracklekvárral, amit megszórtunk csokilencsével.
Mind a kettő isteni finom, de félő, hogy reggelre nem fog maradni.

Bocs a sok zárójelért...