... Auróra:
Szeretem kötni. (Ercsu! Még egyszer köszönöm a mintát.) Remélem, az ajándékozott szívesen hordja majd.
Ma csodás napom volt! A barátnőméknél barátnős nap volt. Eszméletlenül jól éreztem magam. Leírni nem érdemes, a szavak nem adják vissza azt, amit érzek. Ha részleteket, momentumokat írnék le, a kívülálló olvasó nem biztos, hogy érezné azt, amit én. Köszönöm Nektek, hogy Veletek lehettem.
Marcsi! Neked pedig azt, hogy ott lehettünk, kicsit felfordíthattuk a házat (csak hangerővel) és azt a rengeteg finomságot, amivel most is elkápráztattál. Szuper volt minden!
A karácsonyról:
Most megint bebizonyosodott, hogy a gyerekekkel az igazi. A kicsi gyerekekkel, akik úgy tudnak őszintén örülni, miután nagyon várták a Jézuskát, ahogyan egy nagyobb gyerek már nem. (Vagy ő - a nagy - már nem tudja/akarja úgy mutatni.
Viki nagyon várta. Egész nap kérdezte, hogy mikor jön már. Aztán épprn a vacsi alatt valahogy egy óvatlan pillanatban jött... A vacsi után már a fa alatt voltak az ajándékok. Az én Tündérkém ugrált a fa előtt, azt kiabálva: "Hurrá! Hurrá!" (Hogy ezt honnan vette?) Annyira édes volt... Aztán jó volt nézni, ahogy örült a mesekönyveknek és a kirakóknak, amiket aznap gyorsan használatba is vett. A meséket azóta is olvassuk, bár most már egyedül elmeséli Bogyó és Babóca karácsonyát...
4 megjegyzés:
Nagyon jó volt, hogy itt voltatok! Köszönöm szépen a gyönyörű sálakat, büszkén viselem majd őket!:))
Jó volt nektek, és ismét szépet alkottál!
A karácsonyért "irigykedem", az idén ugye nálunk elmaradt a meglepetés hangulat, de majd máskor ... :)))
Utólag is boldog ünnepet, a jövőre pedig csupa szépet és jót kívánok!
Nagyon szép! Biztosan örül majd neki az új gazdája!
Macus,
először is nagyon szépen köszönöm a gyönyörű sálat. Elképesztő munkabírásod van. Na jó, tudom, hogy neked ez nem munka, na de mégis. Nekem mennyi időbe telne ennyi gyönyörűséget megkötni? Egyébként megfertőztél ám, de rendesen. Majd nem nálad "kötöttem" ám ki - csak hogy stílszerű legyek -, mert égtem a vágytól, hogy azonnal neki veselkedjek én is valaminek. Kötőtűt találtam hosszas kutatómunka után, de fonalat nem. Anyukám meg megtagadta, hogy foglalkozzon a kérdéssel,akkor, amikor én kitaláltam. Az idő vissza tartott, hogy elloholjak hozzád, így úsztál hát meg engem!
A nap csoda szép volt! Öröm és felüdülés, szuper! Nem kérdés, hogy állati finomakat ettetek azután is, hogy eljöttem! Megyek aludni, ha már úgysem köthetek. Ja, egyébként gasztroblogerként befuccsoltam, ezért "kötős blogba kezdek. Hát ha abban sikeresebb leszek!" puszi f.évi
Megjegyzés küldése