Könyvekről...

... régen írtam. Pedig olvastam többet is mostanában.
Elolvastam az Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek) c. könyvet. Nyugodt hangulatú, érdekes könyv. Akkor, amikor olvastam, éppen erre volt szükségem esténként. Persze lassan haladtam vele, de ezt nem is lehetett (nekem) másként olvasni.

Újraolvastam D. Macomber Orgona utca sorozatának utolsó két kötetét is (Susannah kertje, Búcsú az Orgona utcától). Most is jó volt olvasni. Szeretem ezt a sorozatot. Valami furcsa vonzódás van bennem a fonalak, a kötés iránt. Érdekes, mert régen is szerettem kötni, de amióta újra rátaláltam néhány éve, ez komolyabb vonzódás lett.

Ezért is szeretek minden olyan könyvet, amiben kötnek a szereplők (vagy legalább egyikük), esetleg fonalbolt is előfordul helyszínként. Ebbe a sorba illik a mostanában olvasott könyvek közül kettő is. A dívák nem kötnek címűben igenis köt a díva. Legutóbb a Családi viszonyok című regényben volt kötés és fonalbolt...

Remélem, hamarosan találok még hasonló könyveket.

Végül néhány kötős idézet:

„A kötők világában titok lengi körül a csipkeminták kötésmódját. Sokkal bonyolultabbnak tartják, mint amilyen az valójában. Ha tudsz sima és fordított szemeket kötni, ha össze tudsz kötni két szemet, és úgy tudod helyezni a fonalat a tű fölé, hogy új szemeket alkoss, képes vagy csipkemintát kötni.” (Myrna A. I. Stahman)

„Mikor a fonalhoz érzelmi szálakat is kötünk, munkánk akkor ölt eredeti, személyre szabott alakot. Az ilyen alkotó folyamat nekem örömteli és rögeszmés foglalkozást jelent.” (Emily Miles)

„A kötés egyszerű, töprengő tevékenysége nem hozhat békét a világnak, de a saját világomat biztosan békésebbé teheti.” (Ann Budd)

„Ha több ember kötne és horgolna, a világ kevesebb háborút és dühöt látna.” (Lily Chin)