Ismét megosztok veletek egy élményt. Néhány hónapja Napóleonról tanultunk a tegnapi bejegyzés főhősének osztályával. A történetem főhőse ma is ugyanaz a fiú.
Szóba került az oroszországi hadjárat. Meséltem róla. Elmondtam, hogy 1812-ben indultak neki a franciák a nagy útnak. Látom, hogy a tanítványom nagyon furán néz, mintha valami nem tetszene neki. Rá is kérdeztem.
Ő ezt válaszolta (némileg felháborodottan):
- Ez most hogy van?! 1492-ben elment Amerikába, most meg 1812-ben Oroszországba? Ez hogy lehet?
Azért ez rendesen kiverte a biztosítékot az osztályban...
7 megjegyzés:
Fáj!
Szerintem felettébb kreatív elmével megáldott egyén lehet ... :)))
Reinkarnálódott? :D
én már annak is nagyon örülnék, hogy az 1492 megmaradt neki valahogy.
:))))))))))))))
Miután vacsora közben olvastam a posztot, majd megfulladtam.... a nevetéstől:))
Nem egy észlény ez a fiú...:))))
Ezek után nem kérdezem meg hányas töriből, :) De legalább figyel az óráidon :)
:))))
Csatlakozom Patríciához, legalább figyelt az órán, és gondolkodott!
Ez az egyetlen pozitívum.
Amúgy meg, nagyon gáz...
Nagyon jót röhögtünk ApaCsabival. Én is azon csodálkoztam, hogy az évszám megmaradt neki...
Megjegyzés küldése