Az embernek tudni kell, hol vannak a korlátai. Őszinte elismeréssel csodálom a szebbnél szebb tortákat készítő és azokat gyönyörűen díszítő ismerőseimet, a sok gasztrobloggert. Én erre nem vagyok képes. Ezért van az, hogy többször van cukrászdából származó szülinapi torta nálunk, mint ahányszor itthon készített. Egyébként is nálunk mindenkinek megvan a kedvence, ráadásul a megszokott cukrászától. De ma csak hármasban vagyunk, igazából családi ünneplés hétvégén lesz. Ám én szeretem a szülinapot a napján tartani. Így aztán egy kis minimál tortácska mégis készült. Tényleg bocs, de olyan ez, mint a magyar narancs A tanúban: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Viki cica pedig annyira örült, amikor látta, hogy készül. Nem is zavar, hogy olyan, amilyen. Az íze biztosan fantasztikus. (A próba ebéd után lesz...)
Amit találtam itthon, abból készült:
Volt néhány maradék tojásfehérje, ami fehér piskótaként végezte, s így lett a torta alapja. Amint a képen is látszik, pici a torta, azt hiszem, 18 centis formában sült. A krémhez egy csomag étcsokis pudingport megfőztem tej és kókusztej keverékében (több volt a kókusztej) szokás szerint, majd habosra kevertem kb. 10 deka margarinnal. A két részre vágott piskota kalsó lapját bőven megkentem a krémmel, majd a külsejét bevontam a maradékkal. (Na jó, egy kicsit sok lett a krém, így a tálban is hagytam, lesz rá kereslet még...) A torta tetejére dekorgyöngyöt szórtam, mert nagyon szereti az ünnepelt. A legvégén került rá a négy szál gyertya.
Volt néhány maradék tojásfehérje, ami fehér piskótaként végezte, s így lett a torta alapja. Amint a képen is látszik, pici a torta, azt hiszem, 18 centis formában sült. A krémhez egy csomag étcsokis pudingport megfőztem tej és kókusztej keverékében (több volt a kókusztej) szokás szerint, majd habosra kevertem kb. 10 deka margarinnal. A két részre vágott piskota kalsó lapját bőven megkentem a krémmel, majd a külsejét bevontam a maradékkal. (Na jó, egy kicsit sok lett a krém, így a tálban is hagytam, lesz rá kereslet még...) A torta tetejére dekorgyöngyöt szórtam, mert nagyon szereti az ünnepelt. A legvégén került rá a négy szál gyertya.
6 megjegyzés:
Boldog születésnapot az ünnepeltnek. Hidd el, hogy a minimál tortádban több szeretet és finomság van, mint a habos-babos műremekben.
Miután végigolvastam a mai bejegyzéseidet, ehhez az utolsóhoz szólok hozzá:
- Isten éltesse a kis Ünnepeltet és természetesen a Szüleit is!
- a torta nagyon helyes, és ahogy Amanda már írta, szeretettel, szívvel-lélekkel készült, és ez a lényeg
- én sem tudok díszíteni, már nem is törekszem rá, vagy meghagyom a nálam ügyesebb családtagnak (Ági), vagy olyan lesz, ami tőlem telik. Az íz a lényeg, nem a látvány - szerintem.
- kötömények-horgolmányok pedig, mint mindig, helyesek!
Sok posthoz hosszú komment:o)
Isten éltesse a kis-nagylányodat, nagyon boldog szülinapot neki!!!!
Sok-sok boldog szülinapot a kis Vikinek!
Köszi, lányok!
A torta nagyon finom... volt.
Te is pontosan tudod, hogy a szeretet, amivel a torta készül sokkal-sokkal fontosabb, mint az, hogy egyenes lesz vagy görbe, homorú vagy domború. A megajándékozott öröme mindennél többet ér. Örülök, hogy finom (volt). :)
Megjegyzés küldése