2011. február 27., vasárnap

Két kötött

Ez a két kis darab a mostani mutatnivalóm. A szürke-rózsaszín tegnap este lett kész. Rövid az ujja, garbónyakú, jó bő, másik pulcsira is felvehető mellényként. Félgyapjú olasz fonalból készült (Ágitól). A mintája csak annyi, hogy minden 10. sorban a visszáján is simát kötöttem, ami kicsit megtöri az egyhangúságot. A mintát amúgy se igényli ez a fonal.



A gombos mellény már pár hete elkészült. A színe világosabb, "Mustár" volt a hivatalos elnevezése. Ez is olasz félgyapjú, szintén Ágitól. Jó vastag, igen gyorsan készülő darab volt 7-es tűvel. Az aljára kagylószegélyt horgoltam.Így kicsit érdekesebb talán.



A szürkésből most készül egy nyaknál kezdett raglánujjú mellény.

2011. február 20., vasárnap

Kicsit gasztromán...

ez a mai nap itt nálam. Sült egy gyors édesség:



Mostanában sűrűn előfordult, hogy leveles tésztából készült valami. Persze nem én készítem a tésztát...
A mostani egy igen egyszerű megoldás, amit biztosan nem én találtam ki, de jó volt, amikor eszembe jutott: Túró Rudit tekertem bele a tésztába, így csokis-túrós tölteléke lett a kifliknek. Amibe nem jutott TR, abba egy szelet sajt és egy szelet sonka tekeredett.
Úgy látom, ízlett ez is az itthoniaknak.

Még egy adag briós készült ma a sütőmben Limara túrós csomójából kiindulva. Mást nem sütöttem ma.

De közben 2 csomag dolgozatot is kijavítottam. Erről inkább most nem írnék hosszabban... Mindenesetre hamarosan folytatom a harmadik adaggal.

Hogy legyen mit...


enni az egyetemistának...
A hamburger zsemle az egyik kedvence. Ma estére ezt (is) küldök neki.


2011. február 19., szombat

Kenyér


Tényleg bocs a képért, de még ez a legnézhetőbb.
Már sokszor sütöttem zsúrkenyeret, de most először sült jénaiban. Szerintem nagyon szép lett.
A héten ma először sütöttem kenyeret. Újabban hanyagolom a fehér lisztet, a két kicsinek meg nem érdemes sütni. Vettem 5 zsömlét a napokban, de nem fogyott el 3 nap alatt se. Vacsorára főzött étel volt általában, azokhoz a gyerekek se igényelték a kenyeret.
Bár én ezt se kóstoltam, jó volt elkészíteni. Lehet, hogy szeretek lenyeret sütni?

Kötök is, kivételesen párhuzamosan két pulcsit Vikinek. Hamarosan elkészülnek, legalábbis reményeim szerint. Az egyiknek csak a két ujja hibádzik, ill. a nyakára kell passzét kötni, a másiknak készen van a háta, ill. az elejéből úgy a harmada. De szükség lenne néhány új sapira (Vikinek), így horgolni is kéne.

Most szépen elfoglaltam magam, míg a gyerekek Apa iránti igényüket élik ki így szombat este.

2011. február 18., péntek

Mitől jó egy könyv?



Fejős Éva Cuba libre c. könyvét olvasom éppen, és a könyv hatására valahogy vágyódni kezdtem abba a világba, oda, Kubába. Ez azért furcsa, mert soha nem érdekelt, soha nem vonzott a hely és semmi, amit róla hallottam vagy láttam. Ilyet még nem éltem meg. Olyan volt, hogy egy hely vonzott, aztán egy ott játszódó történet olvasása után még jobban. Ugye van ilyen?

A szerző ezt írja könyvéről:

"A Cuba librében nemcsak egy „furcsa”, fiatal lány, Havasi Dalma története bontakozik ki, hanem visszatér az Eper reggelire egyik mellékszereplője – ezúttal főszerepben. Ő Endrődi Kata, vagy ha így könnyebb azonosítani: az Eper (és a Hotel Bali) sebész főhősének, Endrődi Péternek húga. Kata kicsit féltékenyen látja, hogy míg a testvére élete Dórával irigylésre méltón alakul, addig az övé egyáltalán nem. Nem gondolja, hogy valaha új embereket enged be a szívébe… aztán mégis elindul Dalmával, egy olyan országba, ahol minden csupa-csupa élet és mosoly… és tánc. Csakhogy haza is kell térni onnan, és itthon minden ugyanolyan lesz, mint korábban volt. Vagy mégsem?"

Még nem értem a végére, de minden nap várom az estét, amikor lefekvés után olvashatom a könyvet.

Közben megfogalmazódott bennem egy kérdés: Ti voltatok már így egy könyvvel? Ha van kedvetek, írjatok egy megjegyzést nekem. Előre is köszönöm annak, aki megteszi.

2011. február 7., hétfő

Viki kardigánja



A képen Viktória éppen legózik. A rajta levő kardigán az egyik olyan darab, amit pár hete kötöttem, de nem volt rajta gomb, aztán meg nem fényképeztem. Ma készült kép, de az előbb annyira édes volt, ahogy a képen látható módon nekihasalva legózott, hogy muszáj volt még egy képet csinálnom róla. Persze a kép nem adja vissza a hangokat, amiket legózás közben adott... És persze a lábát lóbálta.



Ez a másik kép, de nem nagyon látszik belőle semmi. (Az első képet kinagyítva valamelyest követhető a minta.) Talán csak az, hogy színes. Egyébként félgyapjú olasz fonal az anyaga. A minta csak azért került bele, mert unom a simát kötni hosszú ideig. Simakötéses sávok váltakoznak fordított szemekkel, amik között keresztezett szemek vannak. Nem nagy szám, de annyira tetszett ez a selyemcukorra emlékeztető színösszeállítás...

2011. február 6., vasárnap

Baráti ölelés



Ilyen szép a neve ennek a "díjnak". Most kaptam Vikitől, akivel itt a blogvilágban ismerkedtünk meg, és akivel -bár személyesen még nem tudtunk találkozni - különös kapcsolat alakult ki közöttünk. Egy olyan barátság, ami szokatlan, mert a kötés mellett sok minden másról is szól.
Köszönöm, Viki!

A kép feliratával nem kell foglalkozni, mert nyilvánvaló, hogy az enyémnél sokkal jobb blogok szép számmal követhetők a neten. A blog neve nekem sokkal többet jelent.

Küldök egy baráti ölelést azoknak a barátnőimnek, akikkel most már személyesen is kapcsolatban vagyunk. Nem tudom szavakkal kifejezni,hogy mennyire hálás vagyok azért, mert ők vannak Nekem. A két régi barátnőm sajnos nincs itt. Az egyikük annyira nehezen éli meg az őt ért veszteséget, hogy még segíteni se tudunk neki. Én laikusként depressziósnak látom, amikor néha el tudok hozzá jutni Pestre. A másik barátnőm, akivel idén 30 éves a barátságunk (Nem semmi, igaz?) szerencsére nagy netes, vele rendszeres a kapcsolat, de a személyes találkozás kevesebb, mint szeretnénk. Szóval nagyon kellenek nekem a személyes találkozások azokkal, akiket itt fel fogok sorolni. Ők azok, akikkel a csajos klub összejövetelein úgy tudunk viselkedni (néha), mintha gondtalan csajok lennénk még. Olyankor eltűnnek a gondok, folyik a könnyünk is, úgy nevetünk. És úgy őrizzük ezt a klubot, mint valami kincset. Az is: kincs, amit mi hoztunk létre.

Szóval ölelés nekik:

Limara
Fevi
Me*Dora
Reneé
Boboce
Ami

A két Timi nevű barátnőmnek (M. Timi és F. Timi) így nem tudom küldeni a díjat, de az ölelés nekik is jár. És a hála, valamint a köszönet is.

Majd kötéssel is jövök, de ma nem fényképeztem, pedig két kötemény is készült Vikinek. Persze nem a múlt héten...

2011. február 3., csütörtök

Csütörtök

Csütörtök este van, a VV4-ben az agyament "celebnövendékek" (némelyik olyan, mint egy túlkoros óvodás - bár ez talán az ovisokra nézve sértő) egymásnak is agyára mennek...

A hét nagyján már túlléphettünk. Hang nélkül is elboldogultam persze.
Hétfőn megvolt a 8. osztályos szülői Bálintnál. Kedden két értekezlet: az egyiken a nagy összevont társaság előtt közölték a hírt: a megye (fenntartónk, hogy a jó ég áldja meg) mégse von össze mindent, de meg kell takarítani konkrétan a mi sulinknak (amit két intézmény összevonásával hoztak létre 2007-ben) 54 millát. Van A és B terv: az egyik szerint most mindenkinek kicsit rossz lesz, a másik szerint ősszel sokaknak nagyon. A most mindenkinek kicsit rossz lépett életbe: elvették a túlórákat (differenciált órák, emelt szint, itt-ott csoportbontás, órakedvezmények). Mostantól alaphangon "nyomjuk". Persze ez nem jelenti azt, hogy ősszel nem lép életbe a B terv is, erre garancia nincs. Tudjátok, mint a viccben: amikor elfognak a bennszülöttek valakit és megkérdik, hogy halál vagy"ungabunga". A halált választja, mire a törzsfő közli vele, hogy jó, de előtte egy kis "ungabunga". Csak ez itt most nem vicces.

A másik értekezlet a mi tagintézményünkben a részletek megbeszélése volt. Aztán fogadóóra, szülői. Este elmentem egy jó kis képes beszámolóra az olasz konyháról.
A tegnapi napom laza volt, még fodrásznál is voltam.
Ma tanítás után tablófénykép készítése (csoportképek a tanárokról), majd Vikivel haza, aztán vissza Bálint tanszaki hangversenyére. Nagyon jóleső érzés volt hallgatni nemcsak őt, hanem a többieket is. Gyönyörű, hosszú és nehéz darabokat játszanak már a nagyobbak (Ő is), egyszerűen fantasztikus. Amúgy is imádom a fuvola hangját.

Holnap csak én indulok itthonról, nincs óvoda. A gyerekek maradnak itthon.
Aztán kitör a hétvége. Szombaton klub, és a családfő csak utána ér haza, úgy este 10 körül.

Hát így élünk mi mostanában.

Egy kis élmény még a hétről: az egyik 9. osztályban a görög-perzsa háborúkat kérdeztem írásbeli felelés formájában. Az egyik nebuló szerint ebben volt a mohácsi csata is...