2011. március 31., csütörtök

Becsavarodott

Volt a hűtőben finom házi túró, ami már nem volt friss, ideje volt felhasználni. Olyan péksütit kellett keresnem, aminek a tésztájában van a túró. Limara túrós csomója már többször bevált nálunk édesen és sósan is. Most is ez sült. Sósan. A receptet nem írom le, a mindenkinek ismerős blogban megtalálható.


Persze kicsit más lett nálunk a forma, becsavarodott a tészta. Szép lassan, hosszan kelt a tészta (közben látogatóim érkeztek Fevi, Nádja és Borisz személyében), így szuper lett. Kinyújtottam téglalap alakúra, bacon csíkokat fektettem az egyik felére. Ezután a tészta másik felét ráhajtottam, csíkokat vágtam belőle, majd azokat megcsavartam. A tepsin keltek még egy kicsit, aztán megsültek a sütőben.

2011. március 28., hétfő

Kell egy...

állás. Pesten. Nekem.
Hátha valaki tud segíteni.
Szeretném, ha végre megint egy család lehetnénk a hétvégi Apukával és a hóvégi Legnagyobbal, de ez nagy valószínűséggel már csak úgy lehetséges, ha mi megyünk a többiek után. Mivel eddig a szerencsejátékok milliói elkerültek bennünket, keresnem kell egy állást.
Szóval ha valaki tud egy pesti magyar-történelem szakos középiskolai tanári állást a jövő tanévtől, hagyjon egy kommentet vagy írjon egy e-mailt a profilomban megadott címre.

Sose lehet tudni...

2011. március 27., vasárnap

Édes stanglik


A héten Évinél jártunk, aki természetesen finomsággal várt minket. Na jó, azalatt készült el a finomság, míg ott voltunk. De ez keltek esetében érthető, hisz igen sok időbe telik, míg elkészülnek.
Évi már leírta a készítés kalandjait, aminek következtében az eredeti recepthez képest valami más, valami új született. Ami igen finom volt a narancsból készült fűszeres lekvárral.
Miután feltette a receptet, ma én is készítettem ... valami hasonlót.
Ezek puha kiflik lettek, de nem véletlenül.

Így készültek:

A kenyérsütőbe tettem 50 deka lisztet (BL-55),1 tk. mézet, csipet sót, 2 ek. cukrot,1 dl frissen facsart narancslét, 1 tk. reszelt narancshéjat, 4 ek. olajat, kb. 1 dl tejet, 1 tk. fahéjat. A gép megdagasztotta a tésztát. Miután megkelt, kétféle süti készült belőle.
Mivel volt néhány kanálnyi darált mák cukrozva, ráádásul az áztatott mazsolát elfelejtettem beledagasztani a tésztába, a mákot a mazsolával és egy üveg alján várakozó 2-3 kanálnyi meggylekvárral összekevertem. A kinyújtott tésztából 5 négyzetet vágtam, azokból mákos kiflit készítettem. A többi tésztát eldaraboltam, majd kifliket formáztam a darabokból. Sütőpapírral bélelt tepsin keltek még kb. 20 percig, majd a tojással lekenés után mentek a sütőbe. Elvileg 180 fokos volt. Amikor szépen megpirult a kiflik teteje, késznek nyilvánítottam őket.
Jó részük éppen a Budapest felé tartó buszon csücsül a többi finomsággal együtt, amit a Legnagyobbnak küldtem. A maradékot megkóstoltuk. Citromos vajjal is nagyon finom, de "üresen" is igazi finomság.

2011. március 26., szombat

Nem...

lesz elég a fonal... Próbálok hozzá beszerezni még egy gombócot. Sajnos elkövettem egy hibát is benne, ami miatt lehet, hogy le kéne bontani két sort (soronként több száz szem...).
Így kellőképpen meg is haragudtam a kendőre. Pedig nagy, meleg, beburkolózós.

Izgalom

Jaj, csak elég legyen a fonal a kendőhöz!
Az utolsó gombolyagból kötök, már rövidebbre vettem a szélcsipkét, de így is necces, hogy elég lesz-e a rendelkezésemre álló fonal...

2011. március 25., péntek

Kolumbusz nem Napóleon

Ismét megosztok veletek egy élményt. Néhány hónapja Napóleonról tanultunk a tegnapi bejegyzés főhősének osztályával. A történetem főhőse ma is ugyanaz a fiú.
Szóba került az oroszországi hadjárat. Meséltem róla. Elmondtam, hogy 1812-ben indultak neki a franciák a nagy útnak. Látom, hogy a tanítványom nagyon furán néz, mintha valami nem tetszene neki. Rá is kérdeztem.
Ő ezt válaszolta (némileg felháborodottan):
- Ez most hogy van?! 1492-ben elment Amerikába, most meg 1812-ben Oroszországba? Ez hogy lehet?

Azért ez rendesen kiverte a biztosítékot az osztályban...

Még egy játék

A kötősök már tudják, hogy Ercsu gyönyörű munkáiból a legújabb Amelie magazinban is láthatunk néhányat. Sőt a leírásokat is megcsodálhatjuk, magunkévá tehetjük, segítségükkel magunk is elkészíthetjük a modelleket. De azt hiszem, az eredeti, a tervező által egy fantasztikus fonalból elkészített stólának sokan örülnénk. Ehhez kapcsolódóan két játékban is részt vehetünk. Akit a részletek érdekelnek (és még nem ismeri azokat), további információkért kattintson egyet IDE, és olvassa el a feltételeket.

A lényeg: április 15. a határidő.

Ugye milyen szép ez a stóla?

2011. március 24., csütörtök

Miket tud meg az ember...?!

Mindig tanul az ember valamit...

Én most például megtanultam az egyik tanítványomtól, hogy a Batthyány-kormánynak tagja volt Radnóti Miklós és Juhász Gyula is....

Mindig tanul az ember valamit...

2011. március 20., vasárnap

Krókusz játéka




A képen látható szépséges stólát nem én kötöttem, hanem Krókusz-Annamari, aki most játékot hirdetett a blogjában. Ezt a stólát fogja kisorsolni.
Itt olvashatsz róla bővebben.

Jelentkezési határidő: március 27.

2011. március 18., péntek

Csiga

Bár ez a hét csak három nap volt a suliban, éppen elég volt.. Sőt, annál több is. Szót se erről!
Viszont csiga sült nálunk.
Néha olyan érdekesen konyházok. Eldöntöm, mi lesz, aztán menet közben alakul. Ez kreativitás? Nem hiszem, inkább csak nem vagyok magamnál időnként, aztán a kezem csak úgy jár, de minek. Szóval kenyér nem volt itthon, de öregtésztám sincs. Inkább csak hétvégén sütök kenyeret, vagy még akkor se. Nekünk hármónknak szinte felesleges. Alig eszünk kenyeret. De péntek este valami csak kéne. Persze elfelejtettem venni a Sparban 1-2 péksütit (jobb is így). Akkor mi süljön estére? A hétvégén a Napraforgó nem nagyon bírt kihűlni, de nem akartam annyit macerázni. Eszembe jutott a vaníliás buci, amit Évinél láttam. Gondoltam, a napraforgó tésztáját megtöltöm a vaníliás buci krémjével. Mire a tészta megkelt, akkorra szilvalekvár került elő és az a kis dió, amit a fiúk a hétvégén törtek meg. És a bizonyíték, hogy tényleg nem mindig vagyok magamnál: kinyújtottam a tészta felét, felvágtam cikkekre, aztán meggondoltam magam, összegyúrtam, félretettem. A másik darabot kinyújtottam téglalap alakúra, megkentem lekvárral, megszórtam dióval, feltekertem, elvagdostam, tepsibe raktam.... Így lett nálunk ma lekváros-diós csiga. Igaz, kenyér továbbra sincs. Remélem, a névnapos Apa azért ezt is jónak találja. Úgyis mindig reklamálja az édességet péntek este. Hát tessék, most van. Édesség, AZ van. Más nincs.

Azért holnapra némi reménysugár: megcsináltam a Scalihoz a gyorskovászt...

2011. március 15., kedd

Ez + az

Az elmúlt napok néhány részlete következik.

A hétvégén végre mind az öten itthon voltunk, így közös szülinapi köszöntés járt Vikinek. A tortát közösen készítettük.


A közösen azt jelenti, hogy a tetejére ő szaggatta a kis formákat marcipánból.

Az ősszel kötöttem egy kendőt, ami annyira puha és meleg, de szerettem volna, ha nagyobb , sokkal nagyobb. Mivel volt még a fonalból, két gombolyagot belekötöttem még. Jó nagy lett:


A képen Bálint hátán látható. Bár a kendő színe nem jól látszik, az igen, hol volt az eredeti befejezés: ott, ahol az a néhány lusta sor látszik. Az eredetileg 60x130 centis kendőből 85x180 centis lett...

Újabb könyvet olvastam el Fejős Évától, a Bangkok, tranzit címűt. Jó, de másként, mint a Cuba Libre. A könyv elolvasása után sem vágyom ugyanis Thaiföldre. De a "hét kereső" története sokat adott nekem. Abban a lelkiállapotban és élethelyzetben, amiben mostanában vagyok, éppen azokat a mondatokat olvashattam Fejős Évától, amelyek segítenek, amelyek egy kis erőt adnak. Jó szívvel ajánlom a könyvet nektek is.

A hivatalos "fülszöveg":

Bangkok. Ölelő, forró, egzotikus város, ahol a múlt és a jövő összekapcsolódik, és ahol bármi megtörténhet… és meg is történik. Hét ember sorsa keresztezi egymást ebben a metropolisban. Hét ember, hét kereső, akiknek ez a város talán az utolsó állomás. Vagy az első egy új élet felé? David, a sikeres üzletember már évek óta nem találja azt a nőt, akit hagyott elmenni, és akiért most felrúgná egész életét. Helen, a körülrajongott fotómodell, karrierje csúcspontjára érkezett, mégis csupa kétely és bizonytalanság. Paul, aki világéletében outsidernek tartotta magát, végre mer élni, de talán már késő… Anne, aki nem olyan régen még boldog feleség és anya volt, meg akarja érteni, miért vesztett el hirtelen mindent. Simon, a kiváló orvos egy nőt keres, akit nagyon szeretett, és akinek nem tudta megadni azt, amire a nő vágyott. Saolla, a Cowboy utcai madám talán segít neki abban, hogy megtalálja – legalább önmagát. A kiskorában örökbe fogadott bájos Lian a gyökereihez tér vissza, amikor megtudja, hogy Thaiföldön született. Miért éppen ők heten? Miért érkeztek egy időben Bangkokba…? Hihetünk-e a véletlenekben?


Épp most láttam, hogy megint új könyve jelenik meg Dalma címmel. Remélem, hamarosan olvashatom azt is... Igaz, még van egy kis restanciám, mert nem került még hozzám az Eper reggelire, A mexikói és a Hello, London. Várom a soromat a könyvtárban. persze addig is kell olvasni, mindig kell olvasni. :)) A polcon két könyv vár Ludmila Ulickajától, aki (szintén) nagy kedvencem.

Miután a bejegyzésből úgy tűnik, csak olvasok meg kötök, szükségesnek tartom ideírni, hogy ma pl. függönyt mostam és ablakot takarítottam délelőtt, miközben kelt a kenyér, majd a túrós bukta tésztája. Most pedig egy akkora halom vasalatlan ruhával kezdek küzdeni, ami szinte már ijesztő... DE akkor is fogok ma még olvasni ÉS kötni is.

2011. március 8., kedd

Aki tegnap volt 4...


Most sikerült egy véletlen kép a 4 évesről. A tévé előtt ül, előkészülve a legózásra. A védőnőtől jöttünk haza, a státuszvizsgálatról. Még be se értünk, amikor köhögött egy érceset a kiscsaj. Már mondta is Mártika, hogy: "Jaj, de csúnyán köhög.".
Majd elmúlik ez is.
108 centi és 19 kiló a drágám. Nagyjából legalábbis.

Mivel itthon vagyunk, jut egy kicsivel több kényeztetés a gyomruknak. Ma aludttejes prószát sütöttem. Mostanában minimálisra igyekszem csökkenteni a fehér búza liszt használatát, így aztán kísérletezgetek, új recepteket keresek és próbálok ki.

Kukorica lisztet csak ritkán használok, évekig egyáltalán nem használtam, talán azért, mert gyerekkoromban elég sok puliszkát ettünk otthon, de akkor nem azért, mert divat volt... Szóval nálam kukorica liszt régebben sose volt itthon. Így voltam sokáig a tarhonyával is. Házasságunk első 10 évében (lehet, hogy 15) nem tartottam otthon, még enni se nagyon ettem. Aztán ez elmúlt, most már kell főznöm időnként, főleg a gyerekek miatt, akik nagyon szeretik. A kukorica liszt is bekerült hozzánk újra. Most is volt itthon egy megkezdett csomaggal, ráadásul tejet is altattam (ez könnyebb, mint Vicát elaltatni esténként).
Ezért készült prósza, a hagyományos zalai étel. A recept innen származik. Bár ott nem írtak hozzá cukrot, én tettem bele egy kis édesítőt. Így néz ki a tepsiben:




A tetején a foltok finom, sűrű házi szilvalekvárból származnak, ami isteni finom. Több üvegnyi végezte már bukta töltelékeként...

2011. március 7., hétfő

Nem egy tortaköltemény...

Az embernek tudni kell, hol vannak a korlátai. Őszinte elismeréssel csodálom a szebbnél szebb tortákat készítő és azokat gyönyörűen díszítő ismerőseimet, a sok gasztrobloggert. Én erre nem vagyok képes. Ezért van az, hogy többször van cukrászdából származó szülinapi torta nálunk, mint ahányszor itthon készített. Egyébként is nálunk mindenkinek megvan a kedvence, ráadásul a megszokott cukrászától. De ma csak hármasban vagyunk, igazából családi ünneplés hétvégén lesz. Ám én szeretem a szülinapot a napján tartani. Így aztán egy kis minimál tortácska mégis készült. Tényleg bocs, de olyan ez, mint a magyar narancs A tanúban: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Viki cica pedig annyira örült, amikor látta, hogy készül. Nem is zavar, hogy olyan, amilyen. Az íze biztosan fantasztikus. (A próba ebéd után lesz...)



Amit találtam itthon, abból készült:
Volt néhány maradék tojásfehérje, ami fehér piskótaként végezte, s így lett a torta alapja. Amint a képen is látszik, pici a torta, azt hiszem, 18 centis formában sült. A krémhez egy csomag étcsokis pudingport megfőztem tej és kókusztej keverékében (több volt a kókusztej) szokás szerint, majd habosra kevertem kb. 10 deka margarinnal. A két részre vágott piskota kalsó lapját bőven megkentem a krémmel, majd a külsejét bevontam a maradékkal. (Na jó, egy kicsit sok lett a krém, így a tálban is hagytam, lesz rá kereslet még...) A torta tetejére dekorgyöngyöt szórtam, mert nagyon szereti az ünnepelt. A legvégén került rá a négy szál gyertya.

4

Négy év óta ez a nap, március 7-e az egyik legszebb nap nekem a naptárban. Reggel 9 óra 5 perckor született meg Viki. A kicsi lány, aki egy ajándék nekem, nekünk.Egy veszteség utáni ajándék, akire már nem is számítottunk, ám amikor megtudtuk, hogy jön, nagy örömmel vártuk.
Már pocaklakóként is okos volt. 12-ére vártuk, és éppen március elején Apának le kellett utazni. 4-én jött haza. Megbeszéltem Vikivel, hogy abban 3 napban, míg Apa nélkül vagyunk, várjon türelmesen. És ő várt. Aztán 5-én délelőtt , amikor Apával együtt mentünk vizsgálatra, jól megijesztett bennünket, de még az orvost is. Nem "találták" a szívhangját, csak nagy sokára, de akkorra már kért orvos is nézett bennünket, CTG után ultrahangon is. Mindent rendben találtak, de jobbnak látták, ha a kórházban töltöm a várakozás utolsó napjait.Beköltöztem, aztán szerda reggelre annyira megijesztett bennünket, hogy a reggeli vizit után azonnal a műtőben találtam magunkat. Még az előkészítés egy része is elmaradt... Szóval császármetszéssel kellett világra segíteni a kicsi lányt, aki éppen akkora volt születésekor, mint Bálint: 3700 g és52 centi.

Az este megbeszéltük, hogy ma lesz a szülinapja, és most már 4 éves, nem három és fél. Amikor ma felébredt, ezzel kezdte:
"Anya, ugye ma van a születésnapom és most már 4 éves vagyok?"

Boldog szülinapot, Tündérkém!

Itthon vagyunk, mert hétvégére lebetegedett. De már sokkal jobban van. Egy mini tortát csinálunk, hiszen csak hárman vagyunk itthon. Már hűl a fehér piskóta. Amíg várunk, addig legózik, itt sertepertél körülöttem, beszélgetünk.
Én meg közben felteszem a tegnap horgolt újabb sapi és egy tegnap befejezett mellény képét:





Nem tudom, hagyja-e ma a fényképezést, egyelőre nemet mondott, még felöltözni se akart. De nem baj, szülinapja van, nem igaz?

2011. március 6., vasárnap

Lesz tavasz?

Remélem, igen. Így egy virágos sapit már horgoltam is Vikinek. A sapka egyszerű, a három rózsaszín virág kicsit feldobja a szürkeséget.


2011. március 3., csütörtök

Raglán

Nagy nehezen hozzáfogtam a nyaktól kezdett raglánnak. Már két mellényt kötöttem Vikinek.
Az elsőről (most) nincs kép, de a másodikról igen.



Semmi különös, a nagy , 40 dekás gombolyag Lidis fonal utolja fogyott el itt. A képen talán nem látszik, de igazából kardigán, egymásra hajtottam a lustakötéses szegélyeket. Gomb is lesz majd rajta néhány. Az alján és a nyakán is lustakötés van, ill. az "ujjai" végén.
Tényleg jó ez a technika, nekem biztosan, hisz nem kedvencem az összeállítás.
Persze tervek is születtek közben a fejemben a további darabokra.
Ezúton is köszönöm, hogy megismerhettem ezt a technikát.