2011. március 8., kedd

Aki tegnap volt 4...


Most sikerült egy véletlen kép a 4 évesről. A tévé előtt ül, előkészülve a legózásra. A védőnőtől jöttünk haza, a státuszvizsgálatról. Még be se értünk, amikor köhögött egy érceset a kiscsaj. Már mondta is Mártika, hogy: "Jaj, de csúnyán köhög.".
Majd elmúlik ez is.
108 centi és 19 kiló a drágám. Nagyjából legalábbis.

Mivel itthon vagyunk, jut egy kicsivel több kényeztetés a gyomruknak. Ma aludttejes prószát sütöttem. Mostanában minimálisra igyekszem csökkenteni a fehér búza liszt használatát, így aztán kísérletezgetek, új recepteket keresek és próbálok ki.

Kukorica lisztet csak ritkán használok, évekig egyáltalán nem használtam, talán azért, mert gyerekkoromban elég sok puliszkát ettünk otthon, de akkor nem azért, mert divat volt... Szóval nálam kukorica liszt régebben sose volt itthon. Így voltam sokáig a tarhonyával is. Házasságunk első 10 évében (lehet, hogy 15) nem tartottam otthon, még enni se nagyon ettem. Aztán ez elmúlt, most már kell főznöm időnként, főleg a gyerekek miatt, akik nagyon szeretik. A kukorica liszt is bekerült hozzánk újra. Most is volt itthon egy megkezdett csomaggal, ráadásul tejet is altattam (ez könnyebb, mint Vicát elaltatni esténként).
Ezért készült prósza, a hagyományos zalai étel. A recept innen származik. Bár ott nem írtak hozzá cukrot, én tettem bele egy kis édesítőt. Így néz ki a tepsiben:




A tetején a foltok finom, sűrű házi szilvalekvárból származnak, ami isteni finom. Több üvegnyi végezte már bukta töltelékeként...

11 megjegyzés:

Verocs írta...

Szép lett a prószád! :) mi szoktunk rá tejfölt is rakni, úgy mint a lekvárt, de lehet, hogy ezt csak mi csináltuk így otthon (eredetileg zalai vagyok :))Én akkor szeretem igazán, mikor jó vékony, és a széle égett! :)
Veronika

Altair írta...

Jaj, de finom lehet! :o) Ezt csak a haverom nagymamájánál ettem, amikor még a bolti tej is megaludt és ő sütit készített belőle, hogy mentse a menthetőt.

De puliszka volt nálunk is, mert nagypapám Erdélyben született. :o) De nekem az is kuriózum volt és nagyon ízlett. :o)

Én az almát utálom meg az almáspitét hasonló okokból, mint te a puliszkát. Keresztanyáméknak ugyanis volt egy gyümölcsösük tele almafákkal. Még tavasszal is a megbarnult, szottyadt almát fogyasztottuk, azóta se bírok ránézni se. :o)

Medora írta...

Na most ezt vagy az én konyhámban fényképezted, vagy egyforma a munkalapunk(ízlésünk). Erről a micsodáról meg egyáltalán nem hallottam még,de nálad olyan jól néz ki, esetleg megkockáztatom, bár a puliszkát biztosan tudom, hogy nem szeretem. De úgy vettem ki a soraidból, hogy Te sem.Költsek rá szerinted?

Jutka írta...

Egy városban lakunk, de nem egy faluból származunk viszont a gyermekkori beidegződések nagyon hasonlóak.
A puliszkával és a prószával (görhének neveztük anno)sőt a tarhonyával szemben ugyan ilyen előítéleteim vannak mint neked:(
Egyedül a tarhonyát szerettem meg. A kukoricaliszt bármennyire egészséges, vagy jobb mint a búzaliszt nekem még mindig nem kell.
Te azért kísérletezz kedvedre:)
Vikinek mielőbbi gyógyulást!

Macus írta...

Verocs!
Ez most nem annyira vékony, de jó puha.

Altair!
Finom, de azért nem lesz mindennapos vendég. A legnagyobb fiam nem szeretné, az biztos.

Dóri!
Szerintem először gyere át , kóstold meg! Vagy adok egy kis lisztet egy fél adaghoz, annyi még maradt. Sőt, aludttej is van még.

Jutka!
Igen, vannak a régi időkből hasonló érzések, szerintem sokunkban. A kukorica liszten mindig érzem, hogy kukorica... De eddig ez az egyetlen olyan süti, amiben csak ez a liszt van. A múltkor egy sós rudat sütöttem,abban csak egy része volt kukorica, nagyon finom volt. Viszont van egy klassz túrógombóc receptem, az kukoricadarával készül. Na az isteni.

Medora írta...

Köszönöm, rohanok megkóstolni, tessék nekem egy falatot félretenni! Milyen jó, ha a barátod csak egy fél percre lakik tőled. Bár ez sajnos meg fog változni!Itt most elmondanám: nagyon sajnálom.

Macus írta...

Nem kell rohanni, holnapra is maradt.

Cilee írta...

:-)
Könnyebb a tejet altatni, mint Vicát :-) Szerintem nekem a szójatej is hamarabb megaludna, mint Encsi :-)
És bevallom én még nem ettem prószát.
Itt az idő.
Puszi!

Újságíró Világvégén írta...

Először is gratu a nagylánynak - olyan gyorsan nőnek - másodszor érdeklődnék a prósza után. Egy szállodában kínálták reggelire - az alja meg a teteje sültebb volt (mondjuk mint a túrólepényé), a belseje meg mintha tejkrém lett volna - már akkor is gyanítottam, hogy aludt tej ízű. A lekvárt küön kínálták mellé. Lehet hogy prósza volt? Próbáltam megnyitni a receptet - de nem tetszett a netnek a link...

Macus írta...

Cilee!

Ma Dóri is megkóstolta, de nem volt elragadtatva. valószínűleg az enyémhez hasonló gyerekkori emlékek miatt.

Ú.V.!
Amit te leírtál, biztosan finomabb volt... Ez állagra egyforma volt minden részében. Biztos sok variációja lehet a prószának.
megnéztem a linket, lehet, elbénáztam valamit, de most már elvitt oda.

egycsipet írta...

Utólag is boldog szülinapot a kislányodnak! :)