2012. december 26., szerda

2012/54-55.

Ezek is mostanában készültek:







A felső egy nyakmelegítő lesz, bár most még csak egy összehajtogatott sál, az alsó egy sál.

2012. december 24., hétfő


Szép karácsonyt, boldog ünnepeket!


2012. december 23., vasárnap

Karácsony előtt

Nálunk az advent kétnaposra sikeredett...
Az utolsó hetek az iskolában nagyon sok eseménnyel, fáradsággal jártak.Az egyik hétvégén már Viki is kezdett betegeskedni (egész félévben nem volt pedig beteg), akkor meg rá akartam szánni az egész hétvégét Így lett, nagyon megérte, mert feltöltődtünk kicsit egymással. Persze Makóra se tudtam hazamenni, de úgy éreztem, kellek nagyon a kicsi lánynak (és ő is nekem). Az utolsó hét aztán már gyötrelmes volt, igaz, nagyon erőt vett rajtam a nátha. Szerdától már csak nehezen vonszoltam el magam Erzsébetre, későn jöttem, semmit nem tudtunk készülni.
Eldöntöttem, hogy nem idegesítem fel magam az időn, nem rohanok, nem hajszolom a többieket: ha szünet lesz, akkor együtt leszünk, pihenünk, közösen készülődünk. És így is lett.
Szombaton reggel későn keltünk, közösen (korai) ebédeltünk, aztán kezdtünk hozzá a laza készülődéshez.Megsütöttük a mézest és a vaníliás kiflit.Ma is haladgattunk, szépen csendesen (na jó, néha Bálintra rá kellett szólni, mert annyira kamasz néha...). Volt takarítás, mosás, kis sütés. Persze a névnapost is felköszöntöttük. A képeken a névnapos éppen a mézes készítésében segít.:



Nagyon nekigyürkőzött...
Izgatottan várja a holnapot, az újabb ajándékokat.

2012. december 15., szombat

2012/52-53.

Készült egy kis sapka-nyakmelegítő Vikinek.


3 sima és 3 fordított váltakozása adja a mintát. A sapka végig ugyanazzal a szemszámmal készült, csak a végén összehúztam. Kis fejre simulós lett. Nem akarta, hogy lefényképezzem benne...
Malacka viszont eldobta magát...
A kis náthásom épp lefeküdt, így van egy kis nyugi, hogy haladjak ezzel-azzal.







2012. december 9., vasárnap

2012/51.

Gyors kendő a legutóbb mutatott kabátka fonalaiból. 
Amikor  a kabát elkészült, hozzá is fogtam ehhez az egyszerű kendőhöz. Ajándék lesz ez is.


A Mici fonal elfogyott...

2012. december 2., vasárnap

Viki problémái

"Anya, én teljesen össze vagyok abba kavarodva, hogy öreg... fiatal... idősebb..."

"Anya! Már semmi sem lehet magánügy?"

2012/50.

Na még egy bejegyzés mára...
Aki ismer , tudja, hogy nem vagyok az a típus, aki belekap minden neki hirtelen megtetsző mintába, aztán félreteszi, darabban parkoltatja hetekig-hónapokig. kettőnél több dolog nem nagyon van megkezdve nálam. Az is inkább csak akkor, ha egy súlyosabb, nagyobb, vastagabb darabot kezdek el, de közben kell valami könnyű, légies, pihentető is.
Ez a kis felső valamiért mégis itt pihent szinte teljesen készen az asztalom alatt úgy 3 hete, az egyik kis fonalkupac tetején. Be kellett fejezni sürgősen. Ma ebéd után ez meg is történt. Rákerültek a szép virág alakú gombok is. Íme:






Az egyik kép vakuval, a másik anélkül készült. Annyit bénáztam vele... Az egyik oldal mindig homályosan látszott. Aztán kiderült: a lencsén egy ujjnyom éktelenkedik.Van ilyen...

A felsőről:
Anyaga a múltkor babatakaróként debütált összeállítás (Mici fonal és Red Heart Baby összefogása). Felülről kezdett raglánujjú gombos mellényke, szegélyein néhány sor lustakötéssel.

A karácsonyi készülődésről meg hallgatunk mélyen... Az idei karácsonyunkat erősen beárnyékolja, hogy a bank, ahol a hitelünk van az autóra, most kezdte el kérni az évek alatt felhalmozott árfolyamkülönbözetet. Egy összegben be kellene fizetni úgy félmillát. Végül két részletben is lehet, de egyiknek december 14-ig be kell érni hozzájuk.(És mostantól a havi fix konstrukció szerződését felmondták, tehát követjük szépen a frank árfolyamának változását.) Szóval idén mi a bank karácsonyát finanszírozzuk , a mienk meg elmarad. De nézzük a jó oldalát: nem kell dilemmázni, hogy mi is legyen a fa alatt, mi mindent süssünk-főzzünk. Nem kell hosszú bevásárló listát írni, cipekedni, csomagolni. Így nem leszünk olyan fáradtak karácsonyra a sok rohangálástól és a sok konyhai tevékenységtől. Talán még hálás is lehetek, ugye?




2012/49.

Újabb babatakarót kötöttem. A múltkori volt  a kiindulási alap, de most minden kis "ablakba" szív került. A keretek is más szemszámmal készültek, de így is kisebb lett, mint a natúr gyapjú. Ennyi fonalam volt hozzá.
A fonal Pécsről való, félgyapjú. Két szállal kötöttem, így jó vastag és meleg. hamarosan egy kisfiút takargathatnak vele...






Egy kis részlet:


2012. november 23., péntek

Friss

Viki és Apa kitalálóst játszanak.
Viki feladványa így hangzik:
Király volt régen, de már meghalt.
Apa hülye válasza: halott király.
Viki segítő információja: mese is szokott róla szólni a tévében...
 Tudod, Mátyás király. :)

2012/47-48.

Két újabb SBS...  A lila egy régebben a vateráról beszerzett Aarlan zoknifonal utoljából, a fehér (még blokkolatlan) pedig Alpissima két szálából készült.



Még sok karácsonyi ajándékot kell készítenem... Ti hogy álltok?

2012. november 5., hétfő

2012/46.

Cinegéből kendő készült:





2012. november 3., szombat

Mondatok

Vannak mondatok, amelyek szállóigévé válnak, akár csak egy családban. Nálunk is vannak. Épp most idéztük fel Gábor egyik klasszikussá vált mondatát.
Amikor Viki baba megszületett, csodáltuk, gyönyörű babuci volt. Kérdeztem a fiúkat:
Ugye milyen szép baba?
Gábor válasza:
A maga kategóriájában...

Ezt igennek vettem, bár nem hangzott túl elragadtatottan.

Nem szoktam róla írni, de nagyon hiányzik mindannyiunknak. Ráadásul úgy tűnik, idén már nem is jön haza...
De a melója egyre jobb, már nem a legalsó szinten van beosztottak között, rendesen 5 napot dolgozik minden héten napi 8 órában (mindig ugyanazon az 5 napon), a lakásuk is jobb (van szőnyeg is a szobában...). Most épp valami tréningre küldik. Ez jó. Csak hiányzik.

2012/45.

Vidám, színes mellényke Vikinek:



Az 50%gyapjút tartalmazó fonal és a gombok is Pécsről kerültek hozzám. A fonal kicsit vad, de éppen ezért olyan vidám. Jó lesz a borongós, szürke időben. 
Viki a  képen nincs a mellényhez öltözve, de örülök, hogy egyáltalán felvette a fényképezéshez. Nincs mindig kedve ehhez... Mondjuk farmerrel és fehér pólóval képzelem hordani. A csiguszos gombok pont jók, mert most csiga a jele az oviban.


2012. október 31., szerda

2012/44.

Gyorsan készült nagyon puha kendő:


Ebből a fonalból már két kendőt is kötöttem, de egyik se maradt az enyém. Az egyik eleve másnak készült ajándékba, a másik csak úgy másé lett. Ez a kis kendő viszont az enyém!
Ez volt az első fonal, amit a vaterán Ágitól rendeltem. Olasz fonal 50% gyapjútartalommal, címke nélkül. Ó, ha még lehetne kapni, biztosan megszegnék mindenféle fonalvásárlási fogadalmat (amit egyébként nem tettem).

Jöhet a tél, a nyakam nem fog fázni ebben. :))

2012/42-43.

Mellény Vikinek:




 A múltkor ellátogattunk Újpesten a Kézimunkabirodalomba. Viki ezt a színes, nagyon puha fonalat választotta (Mondial Crilly, 100%acril, 133m/50g). A gombokat Pécsről hoztam a Fonalnapon.


Kendő:

Zoknifonalból (aldis) kötöttem két szállal, illetve a bordó részen a zoknifonal egy szálához Kid Mohair szálát fogtam.



2012. október 30., kedd

Az a baj, ...

... hogy a vékony Barka Cinegéből 3-as tűvel készülő kendőben benne van már 2 gombóc lila (ajándékba kaptam Amandától), elkezdtem a folytatást egy szép szürkével, és a csipkeminta nem akar stimmelni. Persze ez a középső szemnél derül ki. A közel 200 szemet szépen visszabontogattam, de azt hiszem, most inkább egy vastagabb, gyorsan elkészülő kendőbe fogok, a lilát pedig pihentetem. Ez lenne egyébként. Ajándék lesz, ha elkészülök vele, bár most komoly kétségeim vannak. És darabban van a múltkor elkezdett másik csipkeköltemény, de csak elkészül egyszer az is (főleg ha újra előveszem...), karácsonyig be kéne fejezni.
Nincs több darabban levő projekt, de Pécsről olyan szépségek jöttek velem (és jönnek majd utánam), amikbe bele kéne bökni sürgősen, ráadásul Vikinek kéne még egy -két pulcsit kötni, két babatakarónak is össze kell jönni valahogy. Van két-három kész darab, azokat le kéne fényképezni, de most inkább megyek kötni. :)) A szünetben ez a fő tevékenységem (és az alvás).

Ma ezt sütöttem. Amikor először elkészítettem, mákot használtam dió helyett, most mandulát. Nagyon finom mindkettővel.  Persze az igazi makói szilvalekvár se ront rajta, amit a mama főzött a saját fája terméséből.



2012. október 19., péntek

Viki megint...

Már feküdnie kéne... Ideáll  elém.
Én: Viki, feküdnöd kéne, látszik, hogy fáradt vagy.
Ő: Karikás a szemem?
Én: Kicsit.
Ő: Három dologtól lehet karikás a szemünk: stressz, fáradtság, életmód...

De még nem feküdt le... Holnap szombat.

2012. október 18., csütörtök

Viki mai szövege(i)

Ma bábszínházban voltak az ovival. Délután, amikor hazajött Bálinttal, én egy iskolába mentem szülői tájékoztatóra, így csak gyorsan elmondta, kik voltak a szereplők. Amint hazaértem, rögtön leültem, hogy meghallgassam a bábmese történetét. A kislány így kezdte a mesélést:
"Amint azt már korábban említettem..."

Aztán megdumáltuk az ovis nap egyéb történéseit. Rákérdeztem, hogy aludt-e ebéd után. Azt mondta, nem. Azért én rákérdeztem, hogy biztos-e ez. A kicsi válasza:
"Egészen biztos, mert tudom, hogy milyen, amikor egész alvásidő alatt nyitva van a szemem."

Ja, ez is jó: "A kicsik  (kiscsoportosok) nem voltak a bábszínházban, mert ők nem tudnak szabályosan közlekedni".


2012. október 16., kedd

16

Hát... 16 évvel ezelőtt sokkal szebb idő volt... :))
Szép idő volt előző este is, amikor a kórházba bementem. 16-án éjjel 2 óra 40-kor született meg Bálint.

2012. október 15., hétfő

Viki

Tudjátok, hogy különleges helyet foglal el az életemben. Azt hiszem, én is az övében...

Okos, ez egyértelmű. Nagyon sok mesét tud, el is tudja őket mondani.
Tegnap a délutáni borongós sötétségben beleborultam kicsit az ágyunkba. Természetesen Viki odabújt. Azt mondta, mesél nekem. És mesélt. Ebben semmi poén nincs. A kakas és a pipe volt a soron. (Klasszikus, mindegyik gyerekemnek volt kakas és a pipés korszaka.). Igazából ez se poén. Ami érdekes volt, az a befejezés.
Az eredetiben a sok kérés teljesítése miatt a kakas későn ér a pipéhez, az már elpusztul. De nálunk, illetve Vikinél hollywoodi  befejezés (happy end) van: A kakas éppen időben érkezett, így a pipe megmenekült. :))

 Szerintem tudja, hogy nem bírom a tragédiát.. 

(Az este olyan pocsokul voltam, hogy nem mertem lefeküdni. Kínomban kötöttem, így kész lett egy kis mellényke a csajnak. Egyszer majd megmutatom.)

2012. október 14., vasárnap

2012/41.

Nem tudom, minek erőltetem ezt az egészet, a blogot. Amikor elkezdtem, azért írtam, mert itt tudtuk megmutatni a többiekkel egymásnak a munkáinkat. Ma már ott a Facebook, a blogokba már alig írunk megjegyzéseket, esetleg egy gyors like, ahol lehet. De ez így nem jó.
Ráadásul igenis több időm volt 3-4 éve. Otthon voltam, ami persze sok dologgal járt, de nem kellett naponta időre rohanni, órákat utazni stb.
És akkor még nem szóltam a fényképezési tehetségtelenségemről, ami akkor talán még nem zavart (vagy nem is tudatosult bennem). De most rühellem, hogy béna képeket teszek fel. Mindegy. Egy darabig még eldöcög a blog, gondolom. Most épp nyugi van, ráadásul van is mit mutatnom, így megteszem.

Egy újabb babatakaró készült el Rikker-féle kétágú vastag, meleg gyapjúból.
Ez  a minta.
Azokon a képeken legalább látszik, milyen lenne rózsaszínben. :)
Az enyém ilyesmi:
Mivel így is jó nagy, csak 4-szer ismételtem a mintás egységeket.

Kedden szülinap lesz, de inkább megtortáztuk ma, mert így volt egyszerűbb, itthon voltunk mind a 4-en, legalábbis a késői ebédnél (az ünnepelt épp hazaért a versenyről,,,).
A torta szinte mindig a fehér csokis-mascarponés-kókuszos torta Kiskuktától. Amióta egyszer kipróbáltam, ez a kérés. Ma is elkészült:

Rusztikus. Szeretem a csokit így rácsorgatni... Vagy nem tudom másképp?
Mindenesetre most is finom.

Még egyet csak ideírok.
Tegnap Vikit is elvittem magammal a Barkába.  Nem lett volna muszáj, de szeretett volna eljönni, én meg szeretem, ha velem jön. A buszon jót tudunk beszélgetni (igaz, tegnap a dinoszauruszokról tartott kiselőadást), aztán elföldalattiztunk az Oktogonhoz, onnan sétáltunk a Barkába.  A kötős talin pedig jól érezte magát, játszott, nézegette a fonalakat, a kis kötött mintákat, beszélgetett a" nénikkel", csodálta Anettet, aki kézi orsóval font, játszott Varga Gabi kislányával, nézett mesét, stb. Legközelebb is el akar jönni. Örülök neki.Aztán hazafelé és itthon erről is lehetett vele beszélgetni, újra át lehetett vele élni as ok élményt. Mert mind a ketten sokat gazdagodtunk tegnap délután, ő új élményeket kapott, én meg némi feltöltődést.


2012. október 1., hétfő

2012/40.

A legutóbbi Viki-pulcsi:

Nagyon puha, vastagabb pamutból készült, amit a nyári pécsi látogatásunkkor szereztem be az akciós polcról. Természetesen nem látszik, de a fonal három halvány színből áll: sárga, fehér, zöld. Összhatása talán kicsit zöldesebb, mint a képen.
Teljesen egyszerű: simakötéssel  kötöttem, az ujja passzérésze és az alja néhány sor rövidpálca, a nyaka simakötéses, ami visszapöndörödik.

2012. szeptember 17., hétfő

Napok

Mennek  a napok egymás után.
Utazás a város túlsó felére, az öt napból négyszer hajnalban. Nem vicces.
Apró élmények:
Auchan Dunakeszi, tegnap: itteni viszonylatban eléggé időben (reggel fél 9 körül) elmentünk ezt-azt gyorsan beszerezni. Volt egy  kis gond: a technika ördöge közbeszólt, a pénztárak nem működtek kb. egy óráig. Nem volt vicces.
Ma van az a nap, amikor nem hajnalban megyek, hanem csak 3/4 12-re, és összesen van 2 órám, amiért mindjárt 3 órát utazom. (De nem baj, így kicsit elnyúlik a hétvége.) Beszállok a metróba Újpest-Központban, bemondja a vezető, hogy a Deák tér és a Nagyvárad tér között nem jár a metró. Hurrá! (Én a Nagyvárad téren túl megyek, egészen a Határ útig.) De mire elértünk volna a Deákig, akkorra megoldódott a probléma.
A BKV amúgy is csúcs. Amikor jövök haza, rendszeresen gond van a 220-assal. Ma pl. a mikor feljöttem a metróból, már elment egy 220-as, de a következő persze nem jött akkor, amikor kellett volna, csak később. Akkor persze már annyian voltunk, hogy alig fértünk fel.
Szóval szépek a hétköznapok.
Még jó, hogy itthon jó. Nagyon jó.


2012. szeptember 9., vasárnap

Az jó...


..., amikor olvasol egy könyvet (Ulickaja: Imágó), nálad van a suliban, majd két nap múlva a szintén magyar szakos kolléganődnél meglátod ugyanazt a könyvet, mert kedvet kapott tőled, hogy újraolvassa. Ráadásul ugyanazt az idézetet jelölte meg, mert fontosnak tartja.

Ezt:

"Az irodalom a legeslegjobb, ami az emberiség tulajdona. A költészet az irodalom lelke, a legmagasabb rendű koncentrációja mindannak a nagyszerű dolognak, ami csak a világban és az emberben létezik. A lélek egyetlen tápláléka. És csak maguktól függ, hogy emberekké válnak-e, vagy megmaradnak állati szinten."

(Az új irodalomtanár mondatai tanítványaihoz.)

A könyv persze nem erről szól.

Ljudmila Ulickaja legújabb regényében három jó barát – egy zenész, egy költő és egy fotográfus – életén keresztül mutatja be a Sztálin halálától a Gorbacsov-féle „peresztrojkáig” terjedő időszak, az „olvadás” és a „pangás” korszakának hétköznapjait. A történet középpontjában e három évtized szovjet történelmének ellenzéki törekvései állnak: konspirációk, illegális kiadványok terjesztése, csempészése, kényszerű külső és belső emigrációba vonulás – a korszak politikai életének tipikus eseményei. Az Ulickajától megszokott szövevényes történetből kibontakoznak a szovjet diktatúra elleni küzdelem mindennapjai: megtudhatjuk, miként őrizhető meg ilyen körülmények között az ember személyisége, anyagi és szellemi függetlensége, vagy épp miként semmisíti meg a rendszer azokat, akik szembeszállnak a hivatalos ideológiával.
A regényben metaforaként megjelenő biológiai fogalom, az imágó, a rovar kifejlett állapotát jelenti. A rovartan ismer olyan ritka eseteket, amikor a rovar anélkül, hogy végső fejlődési stádiumát elérné, bábállapotban ivaréretté válik, és önmagához hasonló bábokat hoz létre. Ulickaja az imágó metaforájának segítségével próbálja megfejteni, hogy a 20. század második felének embere miként képes – ha képes egyáltalán – a szó erkölcsi értelmében is felnőtté válni.
A történelmi események és a biológiai jelenség párhuzamával megmutatja, hogy ugyanaz az esemény vagy életsors hogyan válik egyszerre emelkedetten tragikussá és bohózatba illően komikussá. Az Imágó Ljudmila Ulickaja alighanem legkomolyabb, egyben legmulatságosabb könyve. 


Még egy mondat (1953-ban járunk, március, azaz Sztálin halála előtt):
"Ezekben az ótvaros években a Viktor Juljevicsben lévő nyolcadrésznyi zsidó nyüszített és szörnyülködött, a negyedrésznyi grúz pedig szégyenkezett és szenvedett."



2012. augusztus 26., vasárnap

2012/39.

Ez is egy körsál, amit kétszer is körbetekerhetünk a nyakon:

A nem nagy szám kategóriába tartozik, de megtetszett a minta, amit persze szabadon használtam fel, így az eredeti verzióból a középső csipke maradt meg. Na, azért hasonlít, legalábbis messziről.
A fonal rendkívül puha biopamut, szintén "On line", de persze más számú, mint a múltkor mutatott. (A mai takarítás során az eddig őrzött papírnak nyoma veszett, de a nevére emlékszem: Thiara).
3 és feles KnitPro tűvel kötöttem.
2 gombolyag (10 deka) fonal fogyott el hozzá.
Előzmény: kötöttem Vikinek egy felsőt ebből a fonalból az ünnepi hétvégén. Már csak az egyik ujja hiányzott, amikor rájöttem, hogy ronda, így félbehagytam. Utána jött ez az ötlet, majd ez a gyors darab.

Holnaptól kezdünk belerázódni a régi menetrendbe: Viki megy oviba, én a világ végére. Nehezen tudok pozitívan hozzáállni, de majd belejövök. Bálintnak még ez a hét szabad, csak 31-én kell a tankönyvekért mennie.
Persze ez a régi élet mégsem a régi, hiszen csak két gyerek van most már velünk: Gábor megkezdte az önálló életet Angliában.

2012. augusztus 24., péntek

2012/38.

Most még sál, de cowl lesz belőle:







A színe ennél sokkal szebb... A kék árnyalataiban játszik a halvány ezüstöstől a sötét türkizig.. A textúrája is érdekes: néhol egészen vékonyra sodrott, máshol vastag, puha (ezek Viki kedvenc részei a fonalban). A fonal összetétele: 55% pamut, 45% viszkóz, szóval nem egy téli nyakbavaló lesz... 5 gombolyag volt itthon ebből a német fonalból (a címkén az "On line" név, ill. a  következő olvasható: Trend-collection Linie 238, Bagno; valamikori vaterás beszerzés, egy másik színből tavaly Vikinek kötöttem mellénykét), mind beledolgoztam.
Egyszerű harisnyakötéssel készült, a két oldalán néhány sor rövidpálca és egy kagylósor szegélyezi. Igazából az egyik oldalnak csak a feléig jutott fonala  kagylósornak, de az lesz az alja, nem fog látszani, viszont így maradék nélkül elhasználtam a fonalat. Most kimostam, nagyjából letűztem. Száradás után összeöltöm a két végét, azzal lesz kész a divatos nyakbavaló.

2012. augusztus 21., kedd

Viki és az oroszlánok

"- Anya! Az oroszlánok veszedelmes állatok?
 - Igen, veszedelmesek.
 - Magam is így hallottam."

2012. augusztus 19., vasárnap

2012/36-37.

Az ovis szezonra készülve kötöttem ezt a kis kabátkát. Ajándékba kapott  pamut fonalakból készült 3-as tűvel. Az ujja Viki kérésére nem lett hosszú, és ő kérte a kagylós szegélyt is. Simakötéssel készült, a gomboláspánt és a nyaka rövidpálca sorokból áll. A szép napraforgós gombok a Reatextől származnak.



A kis babatakaró ajándék lesz. Két fonalat fogtam hozzá össze: fehér Red Heart Babyt, illetve a Mici nevű színes félgyapjú fonalat.Így kisfiúnak és kislánynak is jó lesz, de tudomásom szerint kislányé lesz. (Hamarosan kiderül...)

2012. augusztus 15., szerda

2012/34-35.

Csak két baktus,  egy Vikinek, egy nekem. Készült már ebből a fonalból horgolt sapka és sál, lesz még kötött sapka is. A fonal neve Szivárvány. A Lana-Texnél vettem még régebben  akciós olasz fonalként. Gyapjútartalma 50%.






2012. augusztus 12., vasárnap

2012/33.

A többször emlegetett stóla:


A középen húzódó csík miatt kellett figyelni a mintarajzot, emiatt rontottam (és bontottam) néhányszor. De elkészült. A fonal 3 szál Sárdi Melinda által festett fonal összefogva: a két sárga, amiből egy SBS is készült, illetve egy, a barna árnyalataiban játszó szál, ami kasmírt is tartalmaz.  Ahhoz képest, hogy 3 szállal kötöttem, vékony kendő lett. Nagyon puha. Nagyjából 2 méter lett, az ágyon kifeszítve szinte teljesen végigér. Ha a sárga fonalakból lett volna még elegendő, hosszabb lenne, bár a végére eléggé haragudtam már rá.

Ez a baktusos mánia kezd előjönni rajtam: ma elkezdtem egyet Vikinek, a barátainknál a vendégségben is kötöttem, lassan a fogyasztásos részt kezdem. De már kikerestem néhány csipkés mintát, tegnap a Barkában  beszereztem két vékony, Addi csipkekötő tűt. Fonal is van... Lesz is még, a Lana-tex őszi kiárusításának köszönhetően. :))



2012/32.

A maradékokból készült baktus:

Lila, sárga, barna, szürke, zöld, farmerkék, szürke. Színes. A színes sávok a maradékok kis gombolyagjainak nagyságától függően lettek akkorák, amekkorák. Olyan "ahogy esik, úgy puffan" alapon csíkozódott, de épp ettől lett érdekes.

2012. augusztus 11., szombat

2012/31.

Az előző kendő Timi barátnőm kislányáé, Dorkáé lett, ez a baktus pedig Timié. Így csupa "Vidámság " lehet minden...

(A kép rettenetesebb a szokásosnál is, de csak egy gyors telefonos kép, mert Makón lett kész, ott oda is adtam az új gazdájának.)
Közben Makón járva találtam néhány maradék fonalat. Valószínűleg Atlanta mindegyik. Ezekből készül egy baktus, ami jó nagy lesz. A múltkori csipke után tényleg jó egy egyszerű, figyelmet se igen igénylő darabot kötni.

2012. augusztus 4., szombat

2012/29-30.


A csipkestóla (még nem mutattam) után valami könnyű kellett. Így született ez a kis kendő. Nagyon színes a fonal (a neve Vidámság, 50 % gyapjútartalommal Pécsről), így minta nem kellett hozzá. Az alján néhány sor lustakötés, ill. egy sor rövidpálca szegélyezi.


A narancsos egyszerűség itt várt már egy ideje néhány öltésre...
Két téglalapból lett ez az egyszerű csónaknyakú mellény Vikinek. Ma végre összevarrtam. Az alját nyitva hagytam. A fonal pamut, a Lidlben lehetett régebben kapni ilyet. Nem nagy szám, de akkor, amikor készült, ennyire tellett tőlem (még a suli vége felé..).





Most pedig neki kéne fogni, hogy Vikinek őszre legyen egy-két kardigánja, pulcsija, mellénykéje.

Kár, hogy nem jelentkeztem a Fonalimpiára, mert befejeztem a stólát az olimpia alatt, egy kendőt is kötöttem, és még van egy hét... Na majd talán 4 év múlva. :)

2012. augusztus 3., péntek

Tündér-duma

Imádom, ahogy Viki beszél.

Tegnap leporellóra hajtogatta a pici tescós pontokat, amik egy nagy csíkban voltak. Mutatta, megdicsértem. Erre:
- Anya, te hány éves is vagy?
- 44.
- Hát... ha 45 leszel, te is tudsz majd ilyet csinálni.  ... De nem biztos, mert ezt csak a a fiatalok tudják, szóval a gyerekek.

Ma előkerült az Oroszlánkirály c. mese. Háttérben megy, közben a lány "pónizik". Egyszer csak megszólal:
- Anya! Mikor jön az a nagyszarvú kecske? (értsd: Pumba, a varacskos disznó).

Vacsoránál (grillcsirke, savanyú uborka) szerinte lakomáztunk.
Közben megszólal:
- A lakomához nagy mennyiségű étel kell.

Egyébként is imádom, de ez köztudomású, nyilvánvaló és természetes.

2012. július 29., vasárnap

Erre-arra


Hát igen... A fenti képen a Balaton látszik július 22-én, Balatonföldvárnál. Nem volt kimondottan strandidő, de azért muszáj volt kicsit pancsolni a gyerekeknek...


Tegnap Pécs volt az úticél. Viki a Hoppla meséiből megismert több nevezetességet, azokat meg kellett nézni végre. Anya pedig elmehetett a fonalas boltba... Ott pedig sok szép fonal várta már szépen összekészítve. :))







Nagyon meleg volt, rengeteget sétáltunk, Minden szép volt. Vikinek nagyon tetszett, hogy a meséből, képekről ismert helyeket láthatta, ott szaladgálhatott a színház előtti csíkokon, több szökőkutat is közelről megvizsgálhatott, szaladgálhatott. Szép nap volt.



2012. július 23., hétfő

2012/28.

SBS megint. 
Már a múltkori is úgy született, hogy volt két nagyon vékony fonal... Volt még más színekből is. Három. Így aztán 3 szálat fogtam össze: egy halvány orgonalilát, egy szintén halvány bordós rózsaszínt és egy kézzel festett lilásat (Mázsa Vikitől kaptam tavaly, ő festette nekem), amiben ezek a színek is megvoltak. Összefogtam őket, és mivel tetszettek így együtt, 5-ös tűvel átváltoztattam őket egy kendővé. 
Szép lett: puha, meleg. 
116 g fonal fogyott el hozzá.
Most pedig valószínűleg kötni fogok, nem horgolni. A múltkoriban elkezdtem egy egyszerű bordó kendőt két szállal Kid Mohairből. Azt fogom folytatni, de elkezdek egy stólát is,amihez ma láttam meg a mintát a kötős-horgolós csoportban. Csak keresnem kell hozzá megfelelő fonalat.

A hétvégén a Balatonnál jártunk. Nem volt hideg, de nagyon fújt a szél. Persze azért bele kellett menni a vízbe a gyerekeknek. Amikor kijöttek, Viki első kérdése: Mikor lehet megint bemenni? Pedig láthatóan fázott... Persze még egyszer bement.
Jó kis kaland volt. A volt kolléganőm és családja ott nyaral, meglátogattuk őket szombaton este. Sátorozni készültünk, de aztán másként alakult. Esett az eső...  5 gyerek, 4 felnőtt. Jó volt együtt az eső és a strandidő hiánya ellenére. A társaság, a jókedv, a Scrabble-partik... Szeretem, hiányzott nagyon.

Tegyük a fővárosban lakás előnyei közé: másfél óra alatt ott lehetünk pl. Balatonföldváron. Amikor Makón laktunk, rendszeresen jártunk oda nyaralni a kollégákkal, barátokkal. Általában 4 (inkább 4 és fél) óra volt az út...


2012. július 17., kedd

2012/27.

Újabb SBS. Pedig unalmas horgolni. De olyan szép....
Ez most egy (illetve két) kb. 3 éve várakozó kézzel festett fonalból készült, amit Sárdi Melinda festett. Azért van zárójelben, ami ott van, mert ez a fonal nekem nagyon vékony (1400m/100g), így csak két szállal fogtam hozzá. Szerencsére két gombolyag sárgám volt, az egyik narancsosabb árnyalatú. Sajnos a képeken nem látszik a két fonal színe, de egyben akkor is szép.


3 és feles tűvel horgoltam. kifeszítve szép szellős lett. 72 g fonal kellett hozzá, szóval van még, talán stóla lesz belőle majd.
Talán látszik, hogy a sarkait a szivacs alá kellett fordítani, ugyanis nagyobb lettmint Viki régi, a kiságyában használt szivacsa...

2012. július 16., hétfő

2012/18-26.




A stóla kivételével csak apróságok...
A stóla Alba fonalból készült, a Facebook kötős-horgolós csoportjában, Colchique stóla. Még nem blokkoltam. (Az valahogy mindig elmarad, illetve sokáig várat magára.) A kis virágok a japán virág változatai, egy részük a Küldj egy virágot! felhívásra születtek. A két pici takaró régi műszálas fonalból készült, játék babának azért jó lesz.