2011. január 30., vasárnap

...

Holnap érdekes napnak nézek elébe, tekintve hogy a hangom elhagyott. Persze meg tudok szólalni, de akkor egy fél mondat után fulladok a hangszálaim megerőltetésétől. Ilyenkor lép életbe a hangdiéta... Egy tanár is a hangjával dolgozik, az a legfontosabb eszköze a munkában. És néha így jár, mint én. Persze a múltkori sok hiányzásom miatt (meg azért, mert úgyse helyettesítenek...) szó sem lehet arról, hogy itthon pihengessek...
Na majd megoldódik minden.

Közben persze az élet folyik a maga hétvégi medrében főzéssel, sütéssel. A mai menüt itt olvashatjátok.

A héten csak előkerült egy kötőtű, de mindössze egy baktusra futotta. Viszont ez nagyon szép és puha olasz félgyapjú fonalból (tudjátok, Ágitól). De azért, hogy ne legyen annyira cikisen egyszerű, kagylószegélyt horgoltam rá.


2011. január 28., péntek

Gyors


Mostanában nem jelentkeztem. Ez van.
A kedvem is érdekesen alakult, viszont a héten kaptam egy "díjat". Mostanában megint beindult a "díjadási nagyüzem". Jól esett, hogy valaki gondolt rám így is. Mondhatjuk, hogy nincs jelentősége, de van.
Nagyon köszönöm, fevi!



Így már teljesítettem is a feltételeket, legalábbis részben. Itt a díj, fentebb belinkelve fevi blogja.
Én olyan blogok szerzőinek adom, akik közel vannak hozzám, igaziból, azaz földrajzilag, ugyanis makóiak. A szabályok között van egy , ami szerint olyanoknak adjuk tovább, akiknek még nincs több száz követőjük.
Küldöm ezért:
Renéének, akit a csajos klubból ismerek, de most már kollégám is;
a Marcell-Vencel-blog írójának, aki szintén klubtag;
Me*Dorának, aki a napokban kezdte a blogírást, nagy-nagy örömömre.

Lányok! Vigyétek, terjesszétek!

Egyebek:
Majd jövök, nem tudom, mikor. Ez a hét is húzós volt, a jövő hét még inkább az lesz: szülői Bálint iskolájában, két értekezlet nálunk (félév van...), fogadóóra és szülői nálunk, Bálintnál tanszaki hangverseny. De a hét végére felragyog a Nap: szombaton csajos klub. :))))

Amit alkottam, kevés, nincs is fénykép róluk. Ha lesz, majd hozom. Annyi tervem van, de most 4 csomag töri tz. ugrott be a héten, azokkal (is) kell foglalkoznom...

2011. január 9., vasárnap

Gyógyulás, horgolás

Viki meggyógyult!
Tudom, ez várható volt, de amikor beteg, valahogy mindig nehéz elképzelni, hogy megint csacsogni fog, nevetni, sikítani (abban nagyon profi), mesélni ... szóval olyan lesz, mint a betegség előtt. Ráadásul most nagyon kijutott a két betegség egymás után.
Aztán persze eljött a javulás pénteken, és ő olyan, mint korábban.
A változás: még többet kell mesélni. Gyakorlatilag a család minden tagját (alapvetően Bálintot meg engem, de az elmúlt 20 órában, míg itthon volt, az Apukáját is) ezzel nyaggatta. És persze mindenki olvas neki: Bartos Erikát, La Fontaine-t, Babart és a doktor néninél kapott kis füzetkét ezerszer. Bár ez utóbbit meg is tanulta, pénteken annyiszor elolvastatta.
Ma korán fekszünk, mert holnaptól ismét ovi, nekem meg munka.

Végre beszereztem egy nagy jénait kenyérsütéshez. Ez a Graham-kenyér sült benne ma:




A horgolásról:
Én inkább kötős vagyok, de időnként jó egy kicsit horgolni. Különösen akkor, ha határozott kérést kapok, például Bálinttól. Tudni kell, hogy Gábor nem hord kötötteket, Bálint se nagyon, bár a múltkor egy sálat kért (meg is kötöttem, hordja is). Tudja viszont, hogy szívesen készítek neki is bármit. Így a múltkor azzal állt elő, hogy kellene a székére valami, mert télen hideg, ha ráül, nyáron meg kellemetlen, mert odatapad a bőre. A kívánság gyorsan teljesült. Fonal van, régi is, bontott is (na jó: új is). Végül ez a drapp horgolt takaró született:




A rögzítés még ideiglenes, csal fonallal kötöttem a szélekhez. Látszik viszont, hogy kicsit keskeny lett. Szóval van még feladat vele... De ugyanebből a fonalfajtából van még egy zöldes szín is, azzal körbe fogom horgolni, legalábbis a két oldalára horgolok 1-1 csíkot, hogy szélesebb legyen.
Viszont már így elhasználtam némi régi fonalat, léptem egyet előre a fonalfalóban.
Közben eszembe jutott, hogy van itt még két olyan szék, mint Bálinté. Azokra is készítek valami "védőruhát". Horgolva gyorsan halad. Igazából egyet már el is kezdtem egy kissé vad pink színű fonalból. Amikor megvettem, más tervem volt vele, de rájöttem, hogy inkább mégse kötök belőle ruhadarabot Vikinek. A székre viszont jó lesz. Majd hozom, ha készen lesz.

2011. január 6., csütörtök

Kötöttek

Van itt néhány kötött darab, amit megmutatnék:



A feketés két darab egy sapka és egy nyakmelegítő a Dalmata nevű félgyapjú fonalból, Ágitól.
Füzy barátnőm - akivel idén 30 éves a barátságunk- kért meg, hogy kössek neki. El is készült mindkét darab még szilveszterkor, meg is kapta már, de kicsit nagyra sikerültek, így kötöttem újabbakat kisebb méretben. Semmi különös: a sapka visszahajtható passzéja 2 sima, 2 fordított váltakozása, aztán sima és fordított sorok váltakoznak. Kicsit manós, hosszított. A nyakmelegítő 2 sima és 2 fordított váltakozásával készült.
A lila darab egy csipkemintás sál. Még december végén kezdtem el kötni. 75%-os gyapjútartalmú zoknifonalból készült egy nagyon egyszerű mintával (a Fonalfalón le is írtam). Ugyanezzel már készült egy Kapucsínó sál is, ami mostanában Évi nyakát melengeti.
A zöld egy nyakmelegítő 1 gombóc Lana Grossa fonalból 6-os tűvel kötve. A szélszemek közt 2 fordított és 2 keresztezett szem váltakozik. Az este készült Viki őrzése közben. Szegénykém nagyon legyengült a betegségben. Kora este volt két órányi idő, amikor úgy éreztem, teljesen jól van. Nevetgélt, játszott. Aztán este lett, és kiderült, hogy még mindig nincs vége... Hasfájás, hasmenés, nyöszörgés. Ez nagyjából éjfélig. Ma reggel hasfájós ébredés, azóta fekvés. De a hasmenés elmúlt, úgy tűnik. Persze evés alig: 3 szem keksz, kevés leves.
Az imént hosszasan meséltem Anna, Peti és Gergő történeteiből (nagy kedvencek, de még csak két könyvünk van a Mikulás és Jézuska jóvoltából), de kezdtem berekedni, így most befejezi a mesenézést (talán el is alszik közben), aztán folytatom az olvasást.
Van még egy szép kis kardigán, amit nem fényképeztem, szintén decemberben készült. Majd hozom.
Megyek, mesélek tovább.

2011. január 2., vasárnap

Az új év kezdete nálunk

Nem elég, hogy az ünnep előtt himlős lett Viki, most megint beteg....
Ezt nem hiszem el! Most éppen alszik, de amikor ébren van, hány. Szerencsére kortyolgat közben némi folyadékot.
Csak fekszik az ágyban, ott kell ülni mellette, bágyadt, sápadt, olyan kis beteg madár. De jellemző rá a következő:
Ülök mellette, őrzöm, nézem, minden bizonnyal szomorúan. Mire megkérdezi, szinte hang nélkül:
"Anya, mi a baj?"
Ilyen az én beteg Tündérkém.