2011. január 9., vasárnap

Gyógyulás, horgolás

Viki meggyógyult!
Tudom, ez várható volt, de amikor beteg, valahogy mindig nehéz elképzelni, hogy megint csacsogni fog, nevetni, sikítani (abban nagyon profi), mesélni ... szóval olyan lesz, mint a betegség előtt. Ráadásul most nagyon kijutott a két betegség egymás után.
Aztán persze eljött a javulás pénteken, és ő olyan, mint korábban.
A változás: még többet kell mesélni. Gyakorlatilag a család minden tagját (alapvetően Bálintot meg engem, de az elmúlt 20 órában, míg itthon volt, az Apukáját is) ezzel nyaggatta. És persze mindenki olvas neki: Bartos Erikát, La Fontaine-t, Babart és a doktor néninél kapott kis füzetkét ezerszer. Bár ez utóbbit meg is tanulta, pénteken annyiszor elolvastatta.
Ma korán fekszünk, mert holnaptól ismét ovi, nekem meg munka.

Végre beszereztem egy nagy jénait kenyérsütéshez. Ez a Graham-kenyér sült benne ma:




A horgolásról:
Én inkább kötős vagyok, de időnként jó egy kicsit horgolni. Különösen akkor, ha határozott kérést kapok, például Bálinttól. Tudni kell, hogy Gábor nem hord kötötteket, Bálint se nagyon, bár a múltkor egy sálat kért (meg is kötöttem, hordja is). Tudja viszont, hogy szívesen készítek neki is bármit. Így a múltkor azzal állt elő, hogy kellene a székére valami, mert télen hideg, ha ráül, nyáron meg kellemetlen, mert odatapad a bőre. A kívánság gyorsan teljesült. Fonal van, régi is, bontott is (na jó: új is). Végül ez a drapp horgolt takaró született:




A rögzítés még ideiglenes, csal fonallal kötöttem a szélekhez. Látszik viszont, hogy kicsit keskeny lett. Szóval van még feladat vele... De ugyanebből a fonalfajtából van még egy zöldes szín is, azzal körbe fogom horgolni, legalábbis a két oldalára horgolok 1-1 csíkot, hogy szélesebb legyen.
Viszont már így elhasználtam némi régi fonalat, léptem egyet előre a fonalfalóban.
Közben eszembe jutott, hogy van itt még két olyan szék, mint Bálinté. Azokra is készítek valami "védőruhát". Horgolva gyorsan halad. Igazából egyet már el is kezdtem egy kissé vad pink színű fonalból. Amikor megvettem, más tervem volt vele, de rájöttem, hogy inkább mégse kötök belőle ruhadarabot Vikinek. A székre viszont jó lesz. Majd hozom, ha készen lesz.

7 megjegyzés:

Mázsa Viki írta...

Hálistennek meggyógyult kicsi Viki! Sokat gondoltam Rátok!
Guszta a kenyered nagyon!
Szerintem a "széktakaró" nem keskeny, így jól mutat. Én legalábbis nem horgolnám szélesebbre. Jól néz ki! Ügyes vagy! Puszi!

Amanda írta...

Örülök, hogy Viki meggyógyult!

Én is szeretem, az ilyen megrendelések, mert ez biztosít, hogy jó amit és ahogy csinálok. A takaró nagyon praktikus, jól használható darab. Tökéletes eltüntetése a felhalmozott készleteknek.

Altair írta...

Csupa jó hír! :o)

És jó ötlet fonalfalásra.

(Ha tudom, hogy egy nagy jénaira vágysz, azt is beraktam volna) :oD

Boboce írta...

Szuper, hogy Viki újra egészséges! Az olvasás nálunk is kezdi újra reneszánszát élni. Annyira érdekes, hogy mindig más-más dolgok kerülnek előtérbe, másik pedig feledésbe merül.

A kenyered egyszerűen gyönyörű, gratulálok!

A horgolás meg: csak csöndben irigykedem, hogy mi szépeket alkotsz! Nagyon jó lett ez a széktakaró is!

Limara írta...

Vikit puszilom, örülök, hogy meggyógyult! :)
A jénai szuper, a kenyér mesés, a takaró csodás:))

fevi írta...

Macus, kérlek látogass el a blgomra, - www.verdenbelle.blogspot.com -, meglepetésem van neked. fogadd szeretettel. puszi f.évi

Katina írta...

szia4

nézz be hozzám! :)