2010. november 22., hétfő

Nagyon jó

A mai napon kaptam egy meglepetést: Isa Schneider elküldte nekem a legújabb könyvét, dedikálva. A címe: Asszony ördögszekéren
Amint elolvasom, írni fogok róla itt is.

Néha még meglepődöm rajta: egy "igazi" írónőt személyesen ismerek. Nagy dolog ez nekem.

2010. november 21., vasárnap

Valami



Hát... ennyi az utóbbi idő kötészeti termése. Két darab baktus, 10-10 deka fonalból.
Semmi különös nincs bennük.
Rá is jöttem, hogy a karácsonyi ajándékozás a barátoknak úgy fog idén alakulni, hogy aki tud kötni, az nem kapja meg azt, amit kötni akartam neki, csak a hozzá való fonalat. :))

Azért próbálok küzdeni, de a munka sokat kivesz belőlem. A jövő hét nagyon témazárós lesz, szinte minden osztályban elértünk a fejezetek végére. A dolgozat meg töriből nem úgy néz ki, hogy diktálsz két kérdést, aztán írjanak, hanem az új érettséginek megfelelő feladatok is kellenek bele (szerintem). Ahhoz meg forrásokat kell beletenni, stb. Tegnap és ma több órán keresztül csak a feladatokat csináltam, gépeltem, szerkesztettem. (Még nem vagyok kész mind az 5 osztály feladatsorával...) Ráadásul az osztályok egy részében még az összefoglalás is a héten lesz, így arra is készültem. Ilyenkor átolvasom a fejezetet, kigyűjtöm a fontosabb tényeket, esetleg keresek feladatokat a rendszerezéshez. Azért ez nem 5 perc.
Szóval amikor 4 óra magasságában Vikivel hazaesek, kissé zakkant vagyok. És akkor még nincs vége a napnak.
Lényeg a lényeg: a fonal nem úgy fogy, ahogy szeretném. Az olvasás se halad túl gyorsan. Esténként a lefekvés utáni olvasás valamelyik jó kis törivel kapcsolatos olvasmánynak az órai anyaghoz kapcsolódó része. Meret szeretem. De így a regények ott várnak rám, pl. Csizmadia Éva két könyve is...

El is határoztam, hogy nem fogok napokig sütni-főzni karácsonykor. A gasztroajándékokat elkészítem, jó részüket előre is lehet. Az ünepi vacsora és ebéd meg nem 8 fogásos lesz. (Ez eddig se úgy volt). Akkor se vagyunk éhesebbek, mint máskor, ráadásul este mi nem is nagyon szoktunk főtt kaját vacsizni. A lényeg. megtakarítok némi időt, aztán felhasználom pihenésre, kötésre, olvasásra. Szerettem volna, ha elutazhatnánk valahova a gyerekekkel, hogy ne kelljen itthon tipródni, de ez nem jön össze.

Épp ma mondtam itthon, hogy én nem bánom, ha ez az éve végre véget ér, annyira nem a mi évünk volt, annyi sok rossz történt velünk. Tudom, mindennek oka van, de mondjuk Tónit jobban szeretném még élőnek tudni... Annyira hiányzik... Nem is gondoltam, hogy így lesz. Igazából Sanyi barátja volt, de nincs olyan nap, hogy ne "beszélnék" hozzá.

De tudom, hogy van miért örülni meg hálásnak lenni, csak most nem jut eszembe... Persze ez nem így van. Igenis sok jó van az életünkben, csak az ember többet szeretne.

Az biztos, hogy igaz a mondás: ha valahol becsukódik egy ajtó, nyílik egy másik. Amikor a munkahelyi helyzet 2007-ben úgy alakult, ahogy, akkor sok kis ajtó becsukódott. Az ajtók mögött olyan emberek vannak, akikről addig azt hittem, hogy a barátaink. Ma már tudom, hogy nem voltak azok, mert ugye a bajban ismerszik meg a jó barát. De nyílt egy hatalmas ajtó (egy még nagyobb ablakkal)... Így kaptam a sok blogos ismerőst és barátot (igen, van aki barát is) és a helyi barátnőket: Limarát, a két Timit, Dórit és a csajokat a klubból, akik egyre többen vannak és akik közül többen többek, mint a "csajok a klubból". Én nem gondoltam, hogy 40 fölött még lesznek új barátaim, de lettek. Örökre hálás leszek értük, nekik.

Na, befejezem, mert Viki éhes, szomjas, fürödni akar, nekem meg még vasalni kell, ha mást nem, az ovis ágyneműt. Igen azt hiszem, mást ma nem fogok vasalni. De kötni, azt fogok. :))

2010. november 14., vasárnap

Ez+az

Csak kéne írni néha...
De az elmúlt időszakról jobb, ha nem sokat, különösen az elmúlt napok néhány eleméről...(mama rosszul lett, rohanj, hozd, orvos hajnalban , délelőtt, éjjel,a többit mindenkinek a képzeletére bízom)

Viszont tegnap fantasztikus délutánom volt a csajos klubban! Mindig helyrerázza az agyamat a sok röhögés. valahogy olyan, mintha nem is annyi idősek lennénk, amennyik vagyunk, és ez jó, de nagyon. A lényeg, hogy fantasztikus társaságban voltam megint. Kell ez nagyon, főleg a hétköznapok nyomasztó tapasztalatai után. De arról nem írok.

Van egy kész baktus, amit még a szünetben kötöttem (talán), de nincs kép se róla. Annyi sok kötnivalóm van pedig, de van olyan nap, amikor úgy érzem, el se bírnám a tűket. De ma este kötni fogok, az tuti.

A héten a könyvtárba jön Schaffer Erzsébet. Oda mindenképp el szeretnék menni.

A rövid családi egység kb. 22 órája megint letelt. Apáék elindultak Pestre. Holnap hétfő. De majd egyszer rendben lesz minden: jó lesz, szép lesz. Így lesz.

2010. november 4., csütörtök

T-ujjú felső

Elkészültem a legújabb Vikinek való darabbal. Egyszerű T-ujjú, szélein körbehorgolva. Az aljára egy sor rövidpálca után egyráhajtásos pálcákat horgoltam, így aranyosabb lett.




Van néhány hosszú ujjú fehér pólója, azok fölé pont jó lesz oviba menet.

2010. november 3., szerda

Szimat

Tegnap érkezett hozzánk Marosmenti Rudifogó Szimat.







Nagyon aranyos 6 hónapos kis tacsi. Most szokja az új helyet meg a kis gazdikat, akik persze egész nap szaladgálnának vele.


Kötésügyileg a következő a helyzet: egy mellényféleség készen van, csak az összevarrás nincs kész. Aztán megint nagyba fogtam, Bálintnak takarót kötök, beburkolózósat. Ha az elkészül, dob egy kilónyit a fonalfaláson. MAJD, HA ELKÉSZÜL. De azt hiszem, közben pár apróságot még kötök, ill. horgolok.