2010. november 21., vasárnap

Valami



Hát... ennyi az utóbbi idő kötészeti termése. Két darab baktus, 10-10 deka fonalból.
Semmi különös nincs bennük.
Rá is jöttem, hogy a karácsonyi ajándékozás a barátoknak úgy fog idén alakulni, hogy aki tud kötni, az nem kapja meg azt, amit kötni akartam neki, csak a hozzá való fonalat. :))

Azért próbálok küzdeni, de a munka sokat kivesz belőlem. A jövő hét nagyon témazárós lesz, szinte minden osztályban elértünk a fejezetek végére. A dolgozat meg töriből nem úgy néz ki, hogy diktálsz két kérdést, aztán írjanak, hanem az új érettséginek megfelelő feladatok is kellenek bele (szerintem). Ahhoz meg forrásokat kell beletenni, stb. Tegnap és ma több órán keresztül csak a feladatokat csináltam, gépeltem, szerkesztettem. (Még nem vagyok kész mind az 5 osztály feladatsorával...) Ráadásul az osztályok egy részében még az összefoglalás is a héten lesz, így arra is készültem. Ilyenkor átolvasom a fejezetet, kigyűjtöm a fontosabb tényeket, esetleg keresek feladatokat a rendszerezéshez. Azért ez nem 5 perc.
Szóval amikor 4 óra magasságában Vikivel hazaesek, kissé zakkant vagyok. És akkor még nincs vége a napnak.
Lényeg a lényeg: a fonal nem úgy fogy, ahogy szeretném. Az olvasás se halad túl gyorsan. Esténként a lefekvés utáni olvasás valamelyik jó kis törivel kapcsolatos olvasmánynak az órai anyaghoz kapcsolódó része. Meret szeretem. De így a regények ott várnak rám, pl. Csizmadia Éva két könyve is...

El is határoztam, hogy nem fogok napokig sütni-főzni karácsonykor. A gasztroajándékokat elkészítem, jó részüket előre is lehet. Az ünepi vacsora és ebéd meg nem 8 fogásos lesz. (Ez eddig se úgy volt). Akkor se vagyunk éhesebbek, mint máskor, ráadásul este mi nem is nagyon szoktunk főtt kaját vacsizni. A lényeg. megtakarítok némi időt, aztán felhasználom pihenésre, kötésre, olvasásra. Szerettem volna, ha elutazhatnánk valahova a gyerekekkel, hogy ne kelljen itthon tipródni, de ez nem jön össze.

Épp ma mondtam itthon, hogy én nem bánom, ha ez az éve végre véget ér, annyira nem a mi évünk volt, annyi sok rossz történt velünk. Tudom, mindennek oka van, de mondjuk Tónit jobban szeretném még élőnek tudni... Annyira hiányzik... Nem is gondoltam, hogy így lesz. Igazából Sanyi barátja volt, de nincs olyan nap, hogy ne "beszélnék" hozzá.

De tudom, hogy van miért örülni meg hálásnak lenni, csak most nem jut eszembe... Persze ez nem így van. Igenis sok jó van az életünkben, csak az ember többet szeretne.

Az biztos, hogy igaz a mondás: ha valahol becsukódik egy ajtó, nyílik egy másik. Amikor a munkahelyi helyzet 2007-ben úgy alakult, ahogy, akkor sok kis ajtó becsukódott. Az ajtók mögött olyan emberek vannak, akikről addig azt hittem, hogy a barátaink. Ma már tudom, hogy nem voltak azok, mert ugye a bajban ismerszik meg a jó barát. De nyílt egy hatalmas ajtó (egy még nagyobb ablakkal)... Így kaptam a sok blogos ismerőst és barátot (igen, van aki barát is) és a helyi barátnőket: Limarát, a két Timit, Dórit és a csajokat a klubból, akik egyre többen vannak és akik közül többen többek, mint a "csajok a klubból". Én nem gondoltam, hogy 40 fölött még lesznek új barátaim, de lettek. Örökre hálás leszek értük, nekik.

Na, befejezem, mert Viki éhes, szomjas, fürödni akar, nekem meg még vasalni kell, ha mást nem, az ovis ágyneműt. Igen azt hiszem, mást ma nem fogok vasalni. De kötni, azt fogok. :))

10 megjegyzés:

Melinda írta...

Szia Macus!:) Csak beköszöntem. Jó volt olvasni téged, mint mindig.

nöné írta...

Kitartást és sok-sok erőt Neked mindahhoz, amit elterveztél!
Töridoli: nagyon is jól gondolod:o) Tündiék az érettségi témaköröket veszik sorba, abból aztán kéthetente hétfőnként érettségis óra van: évszám-fogalom-ki kicsoda; esszé; teszt. Jó egyébként, egyik héten tanulja pl. a középkort, másik héten meg az I. vh-út, ugyanis még itt járnak a rendes órán:o) Ja, és együtt tanulunk, én kötök, ő pedig "rizsázik", aztán ha látom, hogy magolósra veszi a figurát, megbeszéljük. Ugye, milyen rendes anyuka vagyok:o)??

Macus írta...

Szia Melinda!
Én is mindig megyek Hozzád, csak nem mindig írok. Pedig csodálom a sapikat is.

Nöné!
Köszönöm.
Igen, rendes anyuka vagy. Nagyon is.

Altair írta...

Ilyen ún. barátaim nekem is voltak. :o) Mi már kétszer váltottuk őket, mindannyiszor, amikor Jeti munkát keresett. Szerintem az ilyentől jobb is megszabadulni, mert csak fecséreljük rájuk az időnket és a szeretetünket. Csak, nem esik túl jól.

Nekem nincs is más barátom, csak így a blogon keresztül. A valós életbeli haverok inkább érdekszövetségek, mint barátságok. Nem is igazán hiszek már a barátságban. Lehet, hogy ez is baj...

Eta írta...

Valahogy úgy van felépítve az összes tananyag, hogy egyszerre esik egy rész vége. Én is mindig elhatározom, hogy az idén másképp lesz, de valahogy minden osztályban ugyanakkor esedékes a dolgozat :o) Nagyon sok segédkönyv, feladatos könyv jelenik meg az újtípusú töris érettségihez is, nincs a könyvtáratoknak belőle néhány? Könnyebb ha nem mindent magad találsz ki.
Sok erőt és kitartást, és azért arra figyelj, hogy a picurka mindig elsőbbséget kapjon! :o)

Macus írta...

Altair!
Nekem kellenek a személyes barátok,akikkel le lehet ülni, el lehet menni...

Eta!
Persze, fgy.-eim vannak, azokból is keresek, aztán állítom össze a dolgozatokat. De az is rengeteg idő.

fevi írta...

Macus, na hogy megy ez a fránya témazárós hét? Még csak hétfő. Tök jó, mert már a hétfőnek mindjárt vége. Aztán meg jön a kedd, ami sokkal jobb lesz. Észre sem veszed és már vége is lesz a hétnek. Úgy rohan el az idő, a drága időnk, hogy ha bele gondolok, meg is ijedek. Persze van amikor ijesztően lassan cammog az idő, azt jelenti, valami nem jó. Nem kielégítő. Bár ne vennénk el az energiánkat ezek a kénytelen, kelletlen nem imádott dolgok. Mert arra jut ettől kevesebb, amit meg úgy szeretnénk.

HÁt igen, vannak olyan évek, amire az ember úgy gondol, de jó ha elmúlik. Új év, új kezdet. Kinőnek a csodák, én valahogy biztos vagyok benne. Tudom, tudom, hidd el, én sem vagyok képes mindig hinni benne.

Remélem tényleg kötöttél! Bárcsak én is tudnék ilyen szépeket csinálni!!!

Macus írta...

Fevi!

Igen, eltelt az első nap.
Az este tényleg kötöttem, sőt: ma este is kb. fél órát. :))

Medóra írta...

Macus, köszönjük, Te ugyanilyen nagy ajándék vagy nekünk.

Macus írta...

Dóri!
:))