2011. április 29., péntek

Én is segítek



Olvassátok el ezt a felhívást!
Ha van kedvetek, csatlakozzatok Ti is!




2011. április 25., hétfő

Fehér kenyér

Limara jól bevált fehér kenyere most először sült nálunk. Mivel sokkal jobban vonzanak a Graham-lisztes vagy rozsos, ill. teljes kiőrlésű tönkölyből sült kenyerek, ráadásul a családom is megeszi ezeket, a legtöbbször azokból a fajtákból sütök. Így a "klasszikus" fehér kenyér most debütált a konyhámban. Szép, ugye?

2011. április 24., vasárnap

Kötés-horgolás

Vikinek kötöttem egy nyári ruhácskát Gilice fonalból a múltkori Sabrina egyik modellje alapján:

Olyan kis miniruha lett, de akár tunikaként is hordhatja szűk gatyóval.

A múltkoriban Marisnál megláttam ezt a kis virágot. Nekifogtam, csináltam én is néhányat. Még folytatom, mert igen egyszerű elkészíteni, ráádásul mutatós dísze lehet sapkának, kabátnak csatnak...


Dóri!
Fehéret is horgoltam. Jó lesz Neked?

2011. április 23., szombat

Hát akkor...

... várjuk a nyuszit!


Szép ünnepet mindenkinek, a lányoknak annyi locsolkodót, amennyit szeretnének!

2011. április 21., csütörtök

Ami azt illeti, ...

... Limara fűszeres sajtos-paradicsomos kenyere valami isteni. Tudom én, mert már régebben is megsütöttem, de hónapok óta nem készült nálunk ebből a fajta kenyérből. Mára viszont ezt terveztem. Bálinttal mi vagyunk itthon azok, akik a paradicsomos, a bazsalikomos, az oreganos stb. ízeket a normálisnál is jobban kedveljük. Szóval még forró a kenyér, nem is kellett volna megkezdeni, de persze a szélét már meg is ettük.
Az első kalács pedig éppen kel...

Sikerült

Most kaptuk meg a levelet: Bálintot felvették a Budaiba, a spanyol nyelvi előkészítő osztályba.
Most éppen örül(ünk).

2011. április 19., kedd

És azt írtam már, ...

Bálint mennyit eszik mostanában? Őrület. Én meg másra se vágyom, amikor 4 tájban hazaesünk Vikivel, mint sütni-főzni. De egyszerűen annyira nem tud eleget enni, én meg annyira sajnálom azt a rengeteg pénzt a boltban hagyni péksütiért.
Ma ez lett a megoldás:
60 deka lisztből dagasztott a gép tésztát. Leginkább pizzatésztaféleségnek mondanám, amihez Marcsi receptje adta a kiindulási alapot. De mivel a Gyermek mondta, hogy ő édeset és sósat is enne (külön-külön), így oreganot nem tettem a tésztába, a víz 2/3-át tejre cseréltem, és kevésbé sóztam. És mivel megint közben alakult (most a fiam jóvoltából) a vacsora, nem készítettem mártást(pedig a Marcsi-féle isteni), mert Magzatom inkább tejfölös alapot kért. Így a pomposra hasonlító teteje lett a tésztának: sűrű tejfölbe só került és fokhagyma, aztán némi házi fokhagymás sajt. És ahogy az egy nálunk készülő pomposnál lenni szokott, lilahagyma és kockázott bacon "szóródott" a tejfölös rétegre (ebben a kicsi lány volt a segítségemre).
Az édes pedig igen egyszerű lett: megkentük (igen, többes számban, hiszen Viki nagy segítségem volt most is) általam főzött baracklekvárral, amit megszórtunk csokilencsével.
Mind a kettő isteni finom, de félő, hogy reggelre nem fog maradni.

Bocs a sok zárójelért...


Óriási...

... lett ez a kendő: fent 180 centi széles, lefelé 110 centi hosszú. Jó puha, meleg a fonalnak köszönhetően. Ahhoz ez az Alapwool fonal túl vastag, hogy lenge csipkecsoda készüljön belőle, ezért csak az aljára került egy kis csipke.




A történethez hozzátartozik, hogy blookolni csak úgy tudtam, hogy félbehajtva, két rétegben tűzögettem le. Szerencsére a kevés minta ezt lehetővé tette.

2011. április 18., hétfő

Rossz és jó

Pedig azt hittem, ez a nap már olyan marad, amilyennek indult... Legalábbis ami a munkahelyi időt illeti. Komolyan úgy éreztem, 20 pontot csökkent ma az IQ-m a suliban... Igen, tudom, a hiba bennem van, én nem vagyok elég türelmes, mert nem bírom elviselni, hogy a kamasz órán a telefonját babrálná, beszélgetne a padtársával, másolná a matekleckét, rajzolgatna, fésülködne, igazítaná a sminkjét vagy egyszerűen csak aludna. Én meg rászólok, addig várok csendben, míg el nem hallgat, aztán nyomasztom a történelmi tébolyommal, hogy monarchia meg német egység és amerikai polgárháború... Igen, ez történt. A témazáró kérdéseit beszéltük meg (a többes szám kis túlzás, de azért 3-4 diák szóba állt velem). És igen, amikor rákérdeztem, Ferenc József melyik dinasztia tagja, majd segítésként hozzátettem, hogy már 1526 óta itt vannak, ők adják a magyar királyt, a felszólított lány nagyjából úgy nézett rám, mint aki még 1526-ról se hallott SOHA AZ ÉLETBEN... És amikor egy másiknak - miután igen szemtelen módon visszaszólt nekem - feltettem a kérdést, hogy anyukája nem tanította meg, hogyan kell viselkedni, azt a választ adta nekem, hogy az anyukájának pont elég, hogy szép (a lánya). Erre annyit bírtam még hozzátenni: még egy tíz évig ez meglesz, mert ugye a szépség nem örök...
Igen, ők a mi büszkeségeink, szemünk fényei, a jövő nemzedék, a jövő záloga (itt mos nem idézném Hofit..)
És ezek után az ember szeme sarkában óra után ott egy könnycsepp, ami kikívánkozik. Mert én igenis szeretném, ha megtanulnának tőlem ezt-azt, pl. a múltunkról valamit és éreznék, milyen jó tudni. De ők nem akarják. És ezt nagyon nehezen viselem. Nem veszem személyes sértésnek, de fáj. Nagyon fáj.
Ez volt a rossz.

A jó pedig most jön:
Miután hazavonszoltam magam és a lányom, majd később leültem ide és megláttam, hogy Ercsu játékában nyertem. Örülök nagyon, kicsit most félreteszem a munkahelyen beszerzett szomorúságot, gondolkozom, mit is kérjek Erikától. Legszívesebben azt kérném, hogy egy napot vele tölthessek kötögetve, tőle tanulva (mert bennem most is van tudásvágy), de ismerve a fantasztikusnak nem nevezhető körülményeimet, ez nehezen jönne össze... Majd kitalálok valamit, de a lényeg, hogy öröm ért. Különben a 13. megjegyzés volt az enyém..

Megyek, örülök még egy kicsit. :))

2011. április 17., vasárnap

Vasárnapi csomagba...

...készültek.
Sajtos csiga, amibe egy kis apróra vagdalt bacon és kolbász is került, csak úgy az "íze végett", ahogy mondani szokták:


Rózsakalács, Limara receptje alapján, aszalt áfonyával és csokival:


2011. április 16., szombat

Megérkezett...

... a múltkor félbemaradt kendőhöz a fonal. Szóval most befejezem.

2011. április 10., vasárnap

A játék ...

... sorsolását megejtettük ebéd után.
A férjem volt a segítségemre, ami azt jelenti, hogy a kis péksütis kosárkámból ő húzta ki mindkét "sorsolás" során a nyertesek nevét.

Az első kategória (fonal) nyertese: Ami
A második kategória (kész ajándék) nyertese: Jutka

Gratulálok mind a kettőtöknek! A többieknek köszönöm, hogy jelentkeztek. Lesz még lehetőség játszani, majd találok alkalmat rá.

Ami!
Annyit kérek, írd meg nekem, hogy milyen színt szeretsz nagyon vagy melyik az, amelyik nagyon nem a te színed. Az ajándékkal örömet szerezni szeretnék, szóval olyat küldök, ami tetszeni fog, amiből szívesen alkotsz valamit. Persze egy postázási címre is szükségem van, hogy feladhassam a fonalakat.

Jutka!
Tőled is szeretném megtudni, milyen a színvilágod, nehogy olyan kendőt vagy stólát ajándékozzak Neked, aminek nem örülnél és soha fel nem vennéd...

Örülök, hogy játszottatok velem!

2011. április 9., szombat

Én is megsütöttem..


... a vajdasági sósat.



Mindjárt meg is kóstoljuk Vikivel. A receptet innen és innen vettem.
A kép alsó sarkában két szál virág látszik, amit Viki nekem szedett.

Találtam..

.. .ezt-azt, amivel el tudok indulni. Csillánál is van egy miniszótár, de tényleg elég mini, a nekem szükséges szavak egy része volt csak meg, de aztán keresgéltem. Ezt is találtam.

Ezt az újságot vettem meg.

Segítsen valaki!!!

Olyat tettem, amit nem szoktam. Vettem egy német nyelvű Sabrina újságot, amiben olyan szép modelleket láttam, hogy csak na. (Különben a Sabrina c. filmet is imádom..) A helyzet az, hogy németül nem tudok. Persze a rajzokon se a szokásos jelek vannak, amiket a sok angol leírásban láttam. (Meg hát azért angolul csak értek valamelyest.)
Ha valaki tudna segíteni abban, hogy mik az alapvető német kötős kifejezések (és főleg mit jelentenek magyarul), annyira örülnék!
Ezt a bejegyzést közzéteszem, aztán persze kicsit keresgélek a neten, de hátha valaki épp mostanában látja, mi a problémám és gyorsan tud valami segítőt írni.
Előre is köszönöm...

2011. április 4., hétfő

Zene és nosztalgia

Biztosan láttátok már a reklámot, ami egy új sorozat megvásárlására buzdít. A sorozat részei 1990-től éves lebontásban emlékeznek az elmúlt 20 évre. Az első részt megvettem (az első mindig olcsóbb, mint a többi). Eldöntöttem, hogy azt a két részt még megveszem, amelyik arról a két évről szól, amelyikben a fiúk születtek.

Az elsőt persze jól tudom a suliban is használni, a rendszerváltásnál lapozgatják a gyerekek is.

Az 1991-es részt ma beszereztem ... és igen, miközben a gépen dolgoztam, a mellékelt CD-ről szól a zene. 15 sláger 1991-ből, köztük sok kedvencem: a New York, New York a Tátrai Bandtől, Chris Reától az Auberge, két szám a Scorpionstól (az egyik a Wind of Change), aztán Bikini, Beatrice (tudjátok, 8 óra munka..) és Roxette és Republic...
Annyira jó ezeket a dalokat egymás után hallgatni... És közben kénytelen voltam a munkát abbahagyni, mert újra éreztem belül azokat a fantasztikus, sokszor felkavaró érzéseket, amiket először akkor éreztem. Például amikor megtudtam, hogy babát várok, aztán amikor meghallottam, hogy az én kisbabám felsír december 18-án hajnalban, egy hosszú éjszaka végén.

És emlékszem arra reggelre is, amikor először jött be hozzám órát látogatni a főnököm éppen aznap, amikor az Öböl-háború megkezdődött.
Abban az évben halt meg Freddy Mercury.
De arra nem emlékeztem, hogy abban az évben vezették be az 5000 forintos bankót...

Épp a Wind of Change szól...

Ez kicsit mélabúsra sikeredett... De olyan jó volt kicsit emlékezni... Mivel nincs itthon, akivel közösen emlékezhetnénk, veletek osztom meg, ami eszembe jut. Köszönöm, ha elolvassátok.

:))

Csak gyorsan, mert két óra közti szünet van, bár ez a "nagyszünet".
Ma reggel - bár nehezen indultunk oviba - , mégis jó kedvem lett. Megint tudtunk kávézni egyet Limarával (hétfőn később kezdek), és annyira jót tett a lelkemnek. Remélem, az övének is. Akkor is öröm a vele való találkozás, amikor nem csupa móka és kacagás az az egy óra, amit együtt töltünk. Mindenképpen hálás vagyok, hogy olyan sok év után találkoztunk és megismerkedtünk, majd barátok lettünk.

De van más is, ami pozitív érzésekkel tölt el.
Az este kicsit félve hirdettem meg a játékot. Nem tudtam, jó ötlet-e. Bizonytalan voltam, hogy kell-e majd valakinek az, amit én adni tudok. Köszönöm, hogy az eddigi jelentkezők annyi szép szóval fordultak felém. Talán el se hiszitek, mennyire szükségem van ezekre a szép és jó szavakra, különösen mostanában. Köszönöm Nektek!

És persze soká lesz még szombat este... :))

2011. április 3., vasárnap

101.

Nem nagyon szoktam nézegetni a blog "információs hátterét", de amikor most beléptem, láttam, hogy eddig 100 bejegyzést írtam ide. Talán meg is állhatnék egy pillanatra.

Aki már korábban is ismert, tudja, hogy ennek a blognak volt egy előzménye, amit elhagytam, és átköltöztem ide. Nem tudom már, ott hány bejegyzést írtam, de majdnem egy évig ott vezettem ezt a naplót. Mivel az egy egészen másfajta felület volt, többen örömmel üdvözölték, hogy én is blogspotos lettem. Én is örülök, hogy köztetek lehetek. :))

Nem készítek statisztikát, de talán egy játék illene ide.
Persze nem tudom, hányan szeretnének tőlem ajándékot kapni. Arra gondoltam, hogy két ajándékot is felajánlok. Az egyik kreatív, a másik lehetőséget ad a kreatív tevékenységre. Az első egy általam készített darab, pl. kendő, sál, stóla, esetleg horgolt sapi lehetne (erről megegyeznénk a nyertessel), a másik pedig egy csomag szép fonal, amiből a nyertes alkothatna valamit. Van a szekrényeimben kész darab nem egy, ami csak arra vár, hogy gazdájuk legyen és persze fonalkészletem is van bőven (szépek, jó minőségűek).

Akkor induljon a játék!

Aki szeretne tőlem bármelyik ajándékból, legyen szíves hagyjon itt egy megjegyzést, amelyben megjelöli, melyik ajándékot szeretné (mindkettőre is lehet nevezni). Semmi más feltételt nem szabok. Igazából csak szeretnék ajándékozni...

Jelentkezési határidő: április 9. (szombat) éjfél.

A személyesebb ismerőseimnek üzenem, hogy ők is nyugodtan jelentkezzenek! Azok, akik távol laknak, szintén bátran jelentkezzenek, szívesen postázom a nyereményt.

2011. április 2., szombat

Orgona? Levendula?

Elkészültem egy horgolt kendővel. A színe a címben megnevezett két szín közül választható. Amikor a csajos klubban horgolgattam, mindjárt levendulának nevezték el a lányok...


A fonal olasz félgyapjú, Ágitól vettem. Elég vékony fonal, így 3-as horgolótűvel készült. Annás blogjában láttam, aztán feltette a Horgo-blogra is. Tetszik, fogok még ilyet készíteni, az biztos.

Viki a héten megint beteg volt. Nem sokat aludtunk egyik-másik éjszaka. Tegnap délután valamivel jobban volt. Amikor hazajöttem a suliból, váltottam pár szót Bálinttal, mire odajött hozzánk, megállt, felnézett, majd a következő mondat hagyta el a kis száját:
- Akkor engem most nem vesz föl senki!?

Miután mondtam, hogy eljöhet velem Timihez, hogy őt is megmasszírozza, a kicsi lány közölte velem:
-Engem ugyan biztosan nem!

Aztán este megint bágyadt volt, ráadásul valamitől csalánkiütései lettek. Még jó, hogy hamar észrevettem, és volt is itthon ilyenkor alkalmazható szer. Így gyorsan elmúltak. Persze azt nem tudni, mitől jöttek elő. Tavaly egy gyógyszerre lett ilyen reakciója, amit akkor nem először kapott már. Azóta nem fogyasztunk belőle.

Hogy csapongjak egy kicsit (mielőtt elvonulnék palacsintát sütni): a kézi mixerem habverője rozsdásodik. Most komolyan: már vagy az ötödik ilyen eszközt használom, de ezzel a problémával még nem találkoztam. Olyan már volt, hogy leégett vagy más módon feladta a harcot,de hogy elkezdjen rozsdásodni, ez most meglepő (de egyáltalán nem mulatságos). Azt hiszem, elkezdhetek egy újra gyűjteni. De az valami jobb lesz, reményeim szerint.

És hogy a zárás is kézimunkás legyen: elkezdtem egy kendőt "uruléc"-ből. Hát ... nem túl haladós. Majd hozom, ha valami élvezhető mennyiség lesz belőle.