2010. szeptember 27., hétfő

Baktus

Még a múlt télen láttam meg az első baktust Jucuu blogjában. Nem tudom, pontosan mennyit kötöttem ebből a sálból, de kijelenthetem, hogy szezonális sorozatgyártás volt. Szeretem, mert egyszerű, a formája különleges, sokféleképpen hordható. A színátmenetes, esetleg többszínű fonalakból is jól mutat.
Most is készült egy. A Pestre utazás közben kötöttem belőle, aztán az este befejeztem.




Úgy érzem, ebben a szezonban nem ez az utolsó...

2010. szeptember 26., vasárnap

Vagyok

Vagyok, vagyogatok.
Tegnap egy igen felesleges pesti utam volt. Nem részletezem, de a szűrő az előadók kiválasztásánál lehet, hogy az előadókészség hiánya volt... És felutazni Pestre reggel jó 2 órányi rettenetért... Az út oda-vissza jóval hosszabb volt, mint maga a program.
Kötöttem utazás közben, így egy csíkos baktus növekszik a tűmön, ugyanabból a fonalból, amiből a legutóbbi csíkos kendő készült.
Ez:



(A Fonalfaló blogon már "bemutattam".)

Olvasgatok is. Így következzen megint néhány kötős mondat:

"Az egyik, amiért szeretek kötni, hogy a kötők közösségében lehetek. Bármikor, amikor olyasvalakivel találkozom, aki köt, olyan, mintha egy elveszített barátot találnék meg újra. Nem számít, hogy alig néhány másodperce még idegenek voltunk, mert azonnal közös nevezőre jutunk. Bárhol tudunk beszélgetni. (...) A hibás leírások rémtörténeteit mondjuk el egymásnak, és mesélünk a be nem fejezet munkákról. Mindnyájan szeretünk mesés fonalainkkal hencegni, és természetesen megbeszélni az éppen aktuális munkadarabunkat."

(Debbie Macomber: Színes szálak)



"A fonal formálja a szemet, a kötés összekovácsolja a barátságot, a kézimunka pedig összeköti a nemzedékeket." (Karen Alfke)

"Azok az emberek, akik azt mondják, nincs elég türelmük a kötéshez, pontosan azok, akik azzal tudnának leginkább javítani az életükön, ha megtanulnák, hogyan kell kötni."

(Sally Melville)

Végül az Ufo-halmozóknak:

"Ha meg tudod számolni a munkákat, amelyeken éppen dolgozol, akkor neki kell kezdened egy másiknak, hogy legyen variációs lehetőséged a legegyszerűbb, gondolkodást sem igénylő darabtól kezdve az osztatlan figyelmet kívánó darabig."

(Laura Early, aki egy életen át köt)

2010. szeptember 19., vasárnap

...

Úgy lett, ahogyan sejtettem.
A munka rengeteg, az idő kevés. Persze elcsíphető itt-ott egy-egy félóra. Az elmúlt két hétben a csütörtök-péntek-szombat különösen kizökkentett, hiszen Pesten voltunk továbbképzésen. rengeteget tudnék róla mesélni. Jó csapat jött össze, tanultunk is új dolgokat (pl. filmet vágni, hogy a majdan készülő ún. oral history-interjúk nyersanyagát meg tudjuk vágni), sok-sok történelmi "sztorit" hallottunk. Szuper helyen laktunk (ami igen közel volt a családom Pesten élő felének lakásához...), ott folyt az oktatás is, így nem kellett megáznunk, pedig egész idő alatt esett az eső.

Itthon a család kisebbjei maradtak. Igényelt némi szervezést, de megoldódott minden.

Persze sok kötésről nem számolhatok be. Készül egy kendő, de még csak készül.

És persze holnap megint hétfő, munka, ovi, stb.

De: megoldjuk. És: megint egy héttel kevesebb van hátra a családegyesítésig... :))

Azért igyekszem követni a sok általam kedvelt blogot. Megjegyzést fűzni sokszor nincs erőm, de csodálok mindent, ami nálatok készül.

Szóval: ne felejtsetek el!

2010. szeptember 5., vasárnap

Dublini vacsorák



Az Alexandra kiadónál láttam meg, hogy féláron lehet kapni Maeve Binchy néhány könyvét. Megvettem, mert az előző két regénye, amelyeket olvastam (A vérbükk; Változások éve), nagyon tetszett. Ebben a könyvben sem csalódtam.
A kerettörténet egy fiatal dublini lány, Ella története. Ebbe a történetbe ágyazódik bele még sok-sok történet, amelyeknek szereplői valamilyen módon kapcsolatba kerülnek egy étteremmel, a Quentinnel. A történetek szereplőinek sorsa időnként összefonódik, aztán közösen sodródnak tovább az élet tengerén. Tulajdonképpen egyszerű, hétköznapi emberek ők, talán ezért is jó olvasni róluk, bepillantani az életükbe, meglesni, hogyan próbálnak leküzdeni minden eléjük gördülő akadályt. mert sok akadályba ütköznek ők is, sokszor nehéz átvészelniük életük egyik-másik időszakát, de sikerül nekik.
Igen, boldog véget ér a történet. És ez jó.
Szeretem, ahogy íz idősíkokat váltogatja az írónő. amikor a szereplők életének korábbi szakaszairól ír, mert nem zavaróak a váltások, könnyen követhetőek.

A Galagonyaerdő című könyvét is elolvasom, itt vár a polcon.

Nektek is ajánlom.

2010. szeptember 3., péntek

T. W.

Még blokkolódik, de elkészült az éjjel az újabb kendő. Most is jó volt kötni.
Mivel érdekes a formája, nem háromszög alakú, a blokkolás nem egyszerű, legalábbis hely szempontjából. Épp a Pesten levő fiú ágyán fekszik, de lelóg,így az ágy oldalán is le kellett tűzni...
Csak egy részlet:


Kék átmenetes egyágú tolnai gyapjúból készült, 4 és feles tűvel. 122 g fogyott el hozzá (egy picurka maradt a fonalból), ez is megy a fonalfalóba.


Eltelt az első olyan hét a munkából, amikor már tanítottunk is. Kicsit szorongtam, de érdekes: ahogy becsöngettek, és elindultam a terembe, olyan volt, mint 4 éve.
Viszont nagyon elfáradtam az összes minden miatt, ami rám szakadt. Gondolom, kell egy kis idő, míg belerázódok.

És most nyugi van, Viki vagy 40 perce alszik, Bálint is lefeküdt az imént. És ez jó. Nagyon.

Azt hiszem, megyek, kötök egy kicsit. Egy új kendőt kezdtem el.

2010. szeptember 1., szerda

Tanévkezdés

Az én szemszögemből most ez a tanévkezdés más, mint a korábbiak. Nagyon más.

A legnagyobb Pesten kezdi az egyetemet, néhány hetente jön haza.

A két kisebb az én gondom.

Ráadásul hosszú idő után én is kezdem a tanévet. Igen, a négy év sok idő.
A korábbi években szinte csak magyart tanítottam, mert a mi iskolánkban annyi törióra volt, ami a csak törit és társadalomismeretet tanító kolléganőnek volt elég, én mindig egy osztályt vittem csak. Ehhez képest most egyáltalán nem tanítok magyart, viszont az összes töri (egy osztály kivételével, akit a másik tagintézményből kapott meg egy kolléga) az enyém. Mert így jönnek ki az órák. Ezt persze úgy is fel lehet fogni, hogy én vagyok az "International Number One", de ha hiányzom valamiért (pl. a következő két héten csütörtökön és pénteken, amikor továbbképzésekre megyek), akkor az a 10 óra elmarad a tanítványaimnak.
Tanítok a 8-ból 7 osztályban törit (9.a-b, 10.b, 11.a-b, 12.a-b), plusz 4 osztályban társadalomismeretet (ennyiben van). Természetesen ez azt jelenti, hogy érettségiztetni is fogok a két végzős osztályban töriből és azokat, akik azt választják, társadalomismeretből is.

A középső gyerekem nyolcadikos. Neki kell egy sulit keresni Budapesten, ahol spanyolt tanulhat (azt szeretne).

Az évkezdés meg egyszerűen felbosszant. Hazaküldenek mindenféle papírt az általános iskolából, amihez persze minden adatot tudnak, de nekünk újra meg újra be kell írni 1000 rovatba. Minek van meg náluk minden adat? A technika korában csak papírkitöltögetésből áll a szülő első estéje a tanév elején? Minek az adatbázis????? Nem azért, hogy használják? Minek az a rengeteg számítógép? Mért nem küldik adatokkal együtt a papírt, és ha valami változott, majd beírjuk. Bár jellemzően az anyja neve, a gyerek születési adatai, OM azonosítója nem nagyon változik...

Persze az sem tesz jót a lelkemnek, hogy ma a bőrgyógyászaton, illetve utána a sebészeten kezdtem a tanévet. (Mivel nem vagyok of., ráértem elmenni a dokihoz.) Kis beavatkozásra volt szükség, (fibroma eltávolítása) most esténként kamillás lemosás, kenés, kötéscsere, majd szövettani eredményre várakozás. A kezelésre való várakozás ideje alatt nagyjából 100 oldalt elolvastam egy könyvből.
És holnap bevetés: 5 órám lesz 5 különböző osztályban... Az első 3 szünetben ügyelet a földszinten.

De jóval zárom a bejegyzést: Viki nagyon szeret oviba menni, este 9-re már alszik (ez nagy szó nála), reggel időben kel. Ezért is imádom.