2010. szeptember 1., szerda

Tanévkezdés

Az én szemszögemből most ez a tanévkezdés más, mint a korábbiak. Nagyon más.

A legnagyobb Pesten kezdi az egyetemet, néhány hetente jön haza.

A két kisebb az én gondom.

Ráadásul hosszú idő után én is kezdem a tanévet. Igen, a négy év sok idő.
A korábbi években szinte csak magyart tanítottam, mert a mi iskolánkban annyi törióra volt, ami a csak törit és társadalomismeretet tanító kolléganőnek volt elég, én mindig egy osztályt vittem csak. Ehhez képest most egyáltalán nem tanítok magyart, viszont az összes töri (egy osztály kivételével, akit a másik tagintézményből kapott meg egy kolléga) az enyém. Mert így jönnek ki az órák. Ezt persze úgy is fel lehet fogni, hogy én vagyok az "International Number One", de ha hiányzom valamiért (pl. a következő két héten csütörtökön és pénteken, amikor továbbképzésekre megyek), akkor az a 10 óra elmarad a tanítványaimnak.
Tanítok a 8-ból 7 osztályban törit (9.a-b, 10.b, 11.a-b, 12.a-b), plusz 4 osztályban társadalomismeretet (ennyiben van). Természetesen ez azt jelenti, hogy érettségiztetni is fogok a két végzős osztályban töriből és azokat, akik azt választják, társadalomismeretből is.

A középső gyerekem nyolcadikos. Neki kell egy sulit keresni Budapesten, ahol spanyolt tanulhat (azt szeretne).

Az évkezdés meg egyszerűen felbosszant. Hazaküldenek mindenféle papírt az általános iskolából, amihez persze minden adatot tudnak, de nekünk újra meg újra be kell írni 1000 rovatba. Minek van meg náluk minden adat? A technika korában csak papírkitöltögetésből áll a szülő első estéje a tanév elején? Minek az adatbázis????? Nem azért, hogy használják? Minek az a rengeteg számítógép? Mért nem küldik adatokkal együtt a papírt, és ha valami változott, majd beírjuk. Bár jellemzően az anyja neve, a gyerek születési adatai, OM azonosítója nem nagyon változik...

Persze az sem tesz jót a lelkemnek, hogy ma a bőrgyógyászaton, illetve utána a sebészeten kezdtem a tanévet. (Mivel nem vagyok of., ráértem elmenni a dokihoz.) Kis beavatkozásra volt szükség, (fibroma eltávolítása) most esténként kamillás lemosás, kenés, kötéscsere, majd szövettani eredményre várakozás. A kezelésre való várakozás ideje alatt nagyjából 100 oldalt elolvastam egy könyvből.
És holnap bevetés: 5 órám lesz 5 különböző osztályban... Az első 3 szünetben ügyelet a földszinten.

De jóval zárom a bejegyzést: Viki nagyon szeret oviba menni, este 9-re már alszik (ez nagy szó nála), reggel időben kel. Ezért is imádom.

6 megjegyzés:

Eta írta...

Nem irigyellek. Majdnem mintha pályakezdő lennél. Bár én időnként nem bánom, ha "váltom" a szakom, kevésbé unalmas. de hogy egy magyart sem kaptál, eléggé kiszúrás. Már csak az anyagiak miatt is. :o(

Melinda írta...

Huh, ezt még olvasni is fárasztó volt.... Sok erőt és lelkesedést a tanévhez!

Én a Károlyiba jártam gimibe, az magyar-spanyol kéttannyelvű. Igaz, akkor még voltak "sima" osztályok is (én is olyanba jártam), ma már csak spanyolosok vannak. Állítólag jó iskola még mindig, én szerettem.

Irenka írta...

Viki egy tündér! Jó, hogy jól érzi magát az oviban, az olyan megnyugtató tud lenni.
Igazi kemény napod lesz holnap! Aki nem tanított, el sem tudja képzelni (vagy csak nehezen) milyen kimerítő 5x45 percet végig koncentrálni, beszélni, fegyelmezni, kézben tartva az osztályokat. Ráadásul még ügyelet is! Kitartást hozzá!

Altair írta...

Jobbulást és nagy kalappal az évhez. :o)

A kitöltögetést már az első szülőin elintéztem. Én jól bírom a "házikat". :o)

A spanyolos suliban így hirtelen nem tudok tanácsot adni, de a spanyoloknak van egy alapítványa: Cervantes Intézet, aminek a honlapja: http://budapest.cervantes.es/hu/default.shtm. Nagyon kedvesek voltak velem, amikor spanyolozni akartam és biztos, hogy segíteni tudnak és fognak is, mivel ez a spanyol állam "országimázsa" - és nem olyan értelemben, mint a mi saját országimázskp-unk. ;o)

Macus írta...

Köszönök minden kedves szót. :))

Melinda!
A Károlyit már felfedezte a gyermek, de nem biztos, hogy két tanítási nyelvű kell neki. Nem tudom.

Altair!
Kösz a linket. Megnézzük.

Boboce írta...

Tudom, hogy szóban is beszéltük, de így leírva még ijesztőbb... :))) Kitartás, az eleje tutitra rázós lesz, aztán meg minden megoldódik!