Ez + az

Jó itt! Sok kedves e-mailt, megjegyzést kaptam. Örülök, csak bele kell tanulnom egy-két technikai részletbe, amivel a régi helyemen nem volt dolgom, ill ami ott másként működött. De megoldom, esetleg segítséggel. A blog persze arról szól majd, amiről a másik: kötés-horgolás, olvasás és a családunk élete.

Ma áramszünet volt nálunk 8 és 15 óra között. Tudtam én, csak elfelejtettem. ("Tudok úszni, csak most nem, jut az eszembe." Ki mondta, melyik filmben?)
Nem sütöttem kenyeret (mást se, mert villanysütőm van), nem mostam, nem vasaltam. Kötöttem az Adamast, amikor amúgy az előbbieket csináltam volna.De már 300-nál több szem van a tűn, így ezer év, mire végére érek egy sornak.

Feltérképeztem a szekrényt is, mivel kíváncsi voltam, mennyi fonalfalós fonalam van. Nem sok, másfél kilónyi. (Ez azt jelenti, hogy 10 kiló körül kezdtem, mert kb 8 és felet használtam el.) Ráadásul egy kupac (35 deka) csak kis mennyiségű vegyes maradék fonalból tevődik össze. Nem is nagyon van kedvem ezekből semmi különöset készíteni. Most kendőzök, ahhoz meg az újabb fonalakat használom.

Közben újraolvastam Isa Schneider-től Az orvosnők korán halnak című önéletrajzot. Most is tetszett. Kedvelem Isa humorát, ami néha kicsit fanyar, nincs híján az öniróniának sem. Nagyon várom a vele való személyes találkozást, ami június 4-én lesz. Makóra jön egy író-olvasó találkozóra, ahol én fogok vele beszélgetni. De inkább csak hallgatom majd én is. Aki tud, jöjjön el a makói könyvtárba! (június 4., 18 óra)