2011. február 19., szombat

Kenyér


Tényleg bocs a képért, de még ez a legnézhetőbb.
Már sokszor sütöttem zsúrkenyeret, de most először sült jénaiban. Szerintem nagyon szép lett.
A héten ma először sütöttem kenyeret. Újabban hanyagolom a fehér lisztet, a két kicsinek meg nem érdemes sütni. Vettem 5 zsömlét a napokban, de nem fogyott el 3 nap alatt se. Vacsorára főzött étel volt általában, azokhoz a gyerekek se igényelték a kenyeret.
Bár én ezt se kóstoltam, jó volt elkészíteni. Lehet, hogy szeretek lenyeret sütni?

Kötök is, kivételesen párhuzamosan két pulcsit Vikinek. Hamarosan elkészülnek, legalábbis reményeim szerint. Az egyiknek csak a két ujja hibádzik, ill. a nyakára kell passzét kötni, a másiknak készen van a háta, ill. az elejéből úgy a harmada. De szükség lenne néhány új sapira (Vikinek), így horgolni is kéne.

Most szépen elfoglaltam magam, míg a gyerekek Apa iránti igényüket élik ki így szombat este.

6 megjegyzés:

nöné írta...

Nagyon guszta a kenyérkéd. Én most a graham bucikra álltam rá, bár kissé több a nyűg vele, mint a kenyérrel, de jobban tudom fagyasztani. Ugyanis nálunk is alig fogy a kenyér:o)

Mázsa Viki írta...

Már megint milyen gyönyörű kenyeret sütöttél! Én sem sütöttem régóta, mert nem fogy el! Múlt héten egy kb. 40 dekás tk. tönkölykenyér egész héten kitartott, és el sem fogyott.
Még mindig nem mertél nekiállni a raglánpulcsinak? :) Én most is azt kötök szomszédasszonyomnak, de sose leszek kész vele!

Ami írta...

Nagyon szép let a kenyér Macus! Grarulálok! :)

Macus írta...

Nálunk fogyna a kenyér, ha a két Pesten lakó családtag itthon lenne. Fogy is, amikor hazajönnek. Hétvégén szoktam csak nekik sütni egyet, hogy elvigyék. A nagyfiú rengeteget eszik.

Viki!
Nem mertem belefogni a raglánba.De addig van nyugalmad, mert aztán tuti Téged "zargatlak" miatta, legalábbis az elsőnél, amíg rá nem érzek az ízére.

Ami!
Köszönöm. Én nem csinálok olyan szuper ételeket, amiket Nálad látni, de ez a kenyér tényleg jó lett.

Limara írta...

Csodaszép a kenyér!:) Reggel találkozunk és jól kibeszéljük magunkat, alig várom!:))

Macus írta...

Köszönöm, Marcsi!
Én is nagyon várom. Egyszer vártam így hétfőt: amikor tudtam, hogy hétfőn jöhetek haza Vikivel a kórházból.