Tegnap

Mivel elmúlt éjfél, a cím már így pontos.
Tegnap Limaránál jártunk néhányan. Ez nem ritkaság, rendszeresen előfordulunk náluk, Viki nagy barátnője Marcsinak, Bálint fiam meg igazi Limara-fun. De: már a múltkoriban meghívott egy sütős délelőttre, ami akkor sütés nélkül zajlott, tekintve, hogy épp tombolt a kánikula, a kemence befűtése már nem hiányzott. Ám mostanában hűvösebb az idő, így esedékessé vált a kemencés sütés. Az idő annyira megváltozott, hogy szakadó esőben mentünk... A hordozható kemence fedett helyen várt bennünket. Ahogy a lakásba beléptünk, csak néztünk. Gondoltunk, Marcsi süt egy kis pizzát a kemencében... Persze... A konyhában egyszerre dagasztott egy tésztát a kenyérsütő, egyet a dagasztógép, egyet Marcsi. Ennyi látszott. Mert a valóságban a két adagban készülő pizzatészta és a pogácsa tésztája mellett még pompos és kenyér is készült... Ha már befűti a kemencét, legyen értelme, így vélekedett a barátnőm.
Hát... volt értelme. Sült 4 nagy tepsi pizza, két pompos, 1 cipó és 1 kiló lisztből egy nagy halom krumplis pogi. És minden isteni volt!!
Aki olvassa Limara blogját (ki nem?), az felfedezhette mostanában előtörő erős vonzódását a levendulához. Ennek következtében levendulás kávét ittunk, ami isteni volt: a szerényen a háttérben meghúzódó levendulaíz csak furcsán, szokatlanul finommá tette a kávét. Aztán levendula szörp is jutott a poharunkba, sok citromlével.
Ha valami finomságot kifelejtettem, akkor elnézést.
Ez a csaj félelmetes: idenyúl-odanyúl.... és kész van egy seregre való kaja...

A finomságok mellett a jó hangulat is adott volt: sokat nevettünk (na jó, időnként röhögtünk), a gyerekek jót játszottak. Én feltöltődtem, de nem csak étellel. Fantasztikus volt, bele is nyúlt a délutánba: 9 körül mentünk, fél 3 előtt jöttünk el. Nem üres kézzel...


Én meg persze időnként a normalitás határait feszegetem... Ugyanis estére sütöttem már egy kis kelt kakaós csigát(recept Limarától). Én nem nagyon vagyok oda érte (mint egyes gasztrobloggerek... lásd Goldenblog... bocs, de ezt nem lehetett kihagyni), a fahéjas péksütiket jobban szeretem, de ez valami frenetikus. Puha, de annyira, de annyira... És kakaósan is ízlett. Szerintem ez lesz mostantól "A csiga" nálunk hol kakaóval, hol fahéjjal, hol dióval, hol-nap.
Csináltam már késő este képet, csak a rend kedvéért. Kissé távoli...

Ha már így éjjel 1 után, a nagy csöndben írok, idebiggyesztek még egy képet:

A 3 különböző sapi ajándékba készült. Tegnap Jutka volt nálam, megbeszéltük, hogy a Szeretetvarázshoz mi apróbb darabokkal csatlakozunk: sapkákkal, sálakkal. Vannak szép fonalaim, 1-2 gombolyagnyi mennyiségben, azokból kötünk, horgolunk. Biztosan lesz, aki örül majd, ha megkapja őket. A sapik egy horgolt takarón vannak, az is megy ajándékba. Még az ősszel készült, de aztán itthon maradt.
A fénykép elkészülte óta egy kis sál is készen van. Majd folyt. köv.

Lassan le kéne feküdni...