2010. augusztus 30., hétfő

Mindenféle + kis reklám

A vaterán Ági (magnes69) ismét sok-sok gyönyörű fonalat árul. Főleg olasz fonalakat, de van köztük különleges német fonal is. Tudjátok, az a pom-pomos, ami tavaly kapható volt a Lidl üzleteiben. De nála most sok-sok szín közül választhatunk. És van egy másik különlegesség, amiből fodrosat lehet kötni (nem tudom, hogyan).

Nézzétek meg, megéri.

Egyéb: vége a továbbképzésnek, nekem most elég sok volt. Ráadásul holnap nyitó értekezlet, a két tagintézménynek közösen.

Mivel a kenyérsütőm még mindig rossz, és szombaton a szervíz nem volt nyitva (garanciás még a drágám), de a bolti kenyérből elegem lett, megint sül itthon a finom kenyér, most sok magvas rozsos.

Az éjjel elkezdtem egy újabb kendőt. T.W. lesz, már nem az első.

Itt egy kép Vikiről a kardigánban. Jó, még nincsenek gombok, nincs kimosva...



2010. augusztus 29., vasárnap

Kis kardi

A hét végére csak sikerült befejezni ezt a kis kabátkát Vikinek. Egyetlen béna képet sikerült csinálni, a technika nem akart többet. Majd lesz rendes, ha ismét sikerül az együttműködés...



A kabát a múltkori lilás párja, narancsos alapszínnel. Simakötéssel készült, a nyaka és a gomboláspánt horgolt. A gomblyukak is horgoltak. (Gombok még nincsenek...)
Az aljára fodrot kötöttem. Még ki se mostam, így kisimítani se nagyon sikerült.
146 g-ot nyom, ez az első fonalfalós adag.

Még egy idézet a "Színes szálak"-ból:

"Ha elbizonytalanodsz, végy egy motring fonalat, és engedd szabadjára a képzeletedet!"
(Sasha Kagan)

Tudtátok, hogy van ilyen néven fonalas webáruház?

2010. augusztus 28., szombat

Kötésről, könyvről

Akik ismernek vagy olvasnak, tudják talán, hogy van itt a városban egy olvasókör vagy könyvklub néhány éve. A könyvtárban havonta jövünk össze, beszélgetünk az olvasmányainkról, egymásnak ajánljuk azokat.
A klub ötlete egy olvasmányból jött. A könyv, ill. a sorozat azért különösen kedves a szívemnek, mert találkozik benne két kedvenc tevékenységem: a kötés és az olvasás.
Most a sulikezdés fáradsága hatására újraolvastam a 8 kötetes sorozat egyik kötetét.




A szerző Debbie Macomber, a sorozat az Orgona utca címet viseli, bár ez így nincs kiemelve a kötetek címoldalán. Az első kötet az Álomszövők, a második (ezt olvastam most újra) a Színes szálak címet kapta. A szerző is nagy kötős és fonalhörcsög lehet, ezt abból gondolom, hogy külön fonalas szobája van otthon...
A Színes szálak egy fonalbolt neve, ahol a tulajdonos kötős tanfolyamokat szervez időnként. A kötetekben az oda járók életét ismerhetjük meg. Ők különböző életkorú lányok, asszonyok, akik itt ismerkednek meg és válnak sokszor barátokká. Persze adódnak nehéz helyzetek az életükben, de a köztük kialakuló kapcsolatok révén ezeket is könnyebben, az új barátaik segítségét vagy tanácsait felhasználva oldják meg.
A könyv szépsége, vonzó jellegzetességre, hogy némely fejezet élén egy-egy idézet olvasható az amerikai kötős világ szereplőitől.
Szeretném, ha egyik-másik mondat itt is szerepelne:

"A kötés a legjobb szórakozás. Terápiás hatású, stresszoldó, nyugtató és hasznos. Tökéletes mód az alkotókészség kifejezésére és a szelíd feszültségoldásra. Tedd a mindennapjaid részévé!"
(Kate Buller)


"A kötő emberek magától értetődő módon hozzák létre a baráti közösségeket, és új barátságokra lelnek a munkahelyükön, munka után vagy az interneten, miközben osztoznak a kötés iránti szenvedélyben."
(Mary Colucci)


"A kötés meditáció, hiszen a kéz munkája pihenésre kényszeríti az elmét, és hagyja, hogy a lélek szabadon szárnyaljon."
(Ismeretlen szerző)


"A legtöbben olyasvalakinek kötünk, aki különösen fontos számunkra. Ezalatt pedig a szeretetünk minden egyes szemmel nő iránta."
(Eugene Bourgeoise)



2010. augusztus 26., csütörtök

Bele a közepébe

Jó lenne, ha tudnék valami szépet mutatni, de nem készültem el semmivel. Viszont minden este kötök egy kicsit, mert az jó nekem. Folyamatban van a szép csíkos horgolt takaró, és majdnem kész egy narancsos kardigán Vikinek. Talán még elkészül a héten... Egy csipkesál is darabban van, mégpedig a kék Napmadárból.

A héten belezuhantam a munkába. Pótvizsga érdekes tapasztalatokkal, amit nem részleteznék. Volt egy tagintézményi értekezlet tegnap, ahol a múlt tanév értékelésére is sor került. Nekem jó volt, mert így kicsit több információm lett a közelmúltról. Ráadásul szerintem igen jó hangulatban telt az értekezlet. Kíváncsi vagyok a nagy, közös nyitóra, ami állítólag elég "érdekes" szokott lenni.

Mától egy 30 órás továbbképzésünk van a digitális tananyagok, aktív tábla stb. témájában, ami nekem megint jó, mert 4 éve még nem volt nálunk ilyen. Mondjuk a mai délelőtt még nagyon bevezető volt, szövegszerkesztés, táblázatkezelés, ami gondolom alap a későbbiekhez, de ez többünknek már nagyon nem volt újdonság, mert évek óta dolgozunk Worddel, Excellel, tanultuk, vizsgáztunk belőle. Holnap már jobban belehúzunk, este 6-ig leszünk. Úgy elképzelem, milyen fitt leszek, amikor hazaesem majd... És hétfőre lesz feladat is, az tuti, mert az a feltétele, hogy megkapjuk a tanúsítványt a tanfolyam sikeres elvégzéséről.

Ma már 2 előtt itthon voltam, aztán egy kis blognézés után megcsináltam egy tanmenetet, elpakoltam a konyhában, mosogattam, felmostam stb. De még holnapra valami ebédet kéne előkészíteni a gyerekeknek. A pestiek is este jönnek.

Én az elmúlt négy évben sem unatkoztam, ezután se fogok...

2010. augusztus 24., kedd

Kötős találkozó nélkülem

Tegnap óta megint dolgozom.
Ami emiatt most már biztos: bár mindent kitaláltam, hogyan oldjuk meg a Nöné és Irenka által szervezett kötős talira való eljutást, nem tudok elmenni. Így persze Gabellát és Amandát se tudom elvinni. Bocsánat, de ma derült ki, hogy egy nagy pályázat kapcsán két hétvégén is Pesten leszek továbbképzésen. És igen, az egyik az a hétvége. A másik meg az utána következő.
Már csütörtökön el kell menni, ami érdekessé teszi az itthoni életet, tekintve, hogy a két kicsivel egyedül vagyok Makón... Még sokat kell logisztikázni... Persze találok majd megoldást.

De mért van az, hogy nem akar összejönni, hogy eljussak oda, ahová nagyon szeretnék??

2010. augusztus 21., szombat

Tegnap


Kenyeres nap volt a tegnapi.
Jó időben voltunk jó helyen.
Nem unatkoztunk: dagasztottunk, kelesztettünk, formáztunk, sütöttünk, szeleteltünk, kínáltunk. Reggeltől estig.
Persze Limara vitte a prímet, aki már előre sütött otthon (egyébként is ő az ÁSZ közöttünk). Timi meg - úgy tűnt- megszerette a kenyérsütést.
Elfáradtunk, de rendkívül jól éreztük magunkat. Én biztosan.
Marcsi biztosan ír bővebben, képekkel illusztrálva a szavait.

A képen látható kenyeret is Limara sütötte, ez volt az ünnepi kenyér, az asztal dísze. A kép ott készült, a "tetthelyen".

2010. augusztus 19., csütörtök

Mi legyen???

Kötöttem egy stólát. Két darabból, szép vékony (lace) fonalból. Összedolgoztam szépen, ahogy a Kötősuliban tanultam. Ma reggel vizeskedett kicsit, aztán vittem blokkolni. És akkor ezt látom:



Némi folytonossági hiány keletkezett valahogy. Nem esett le szem, valamikor elszakadt a fonal. De mikor? Hogy? Már Vikit is meggyanúsítottam magamban, de az olló nem szokott elöl lenni újabban. Hogy a fenébe javítsam ki??
Ajándékba akartam adni, de ebből már nem lesz ajándék. Hamarabb végzi a kukában...
pedig olyan szép lenne:


Egyáltalán nem ilyen a színe, sokkal szebb. Ugyanebből készült Annamari kendője is.

Van valakinek segítő tanácsa esetleg? Fogalmam sincs, hogy pótoljam a szemeket. Bár a lyuk épp nem a lyukacsos részre esik, úgy láttam.

Mindegy, egyelőre pihentetem. Esetleg csinálok "egész alakos" képet blokkolás után.

2010. augusztus 17., kedd

Kettecskén...

maradtunk a nagylánnyal. Bálint is elhúzott ma Pestre a többiekhez.

Olvastam a napokban. Két könyvet is, de egyik sem hagyott túl mély nyomot bennem. Igazából nem is azért olvastam. De ahogy a betűhiány kezdett előjönni, kellett valami gyors olvasmány. Nora Robertstől és Sheila O'Flanagantől került a kezembe egy-egy könyv (A lezáratlan ügy és a Szerelemben nincs barátság). Könnyed mindkettő. Az a jó, ha az ember lánya már ennyi idős és átesett már ezen-azon az életében, hogy másképp olvassa ezeket a bestsellereket. Kicsit felülről szemléli az egészet, és mást vesz észre bennük. Nem a langyos történet köti le (úgyis tudja, mi lesz a vége...).
Mindkét írótól olvastam már (nem is egyszer), de Nora Roberts könyvei ennél fordulatosabbak, igényesebbek szoktak lenni. A másik írónő könyvei pedig humorosabbak voltak, legalábbis azok, amiket én olvastam.
Lassan jó lenne valami igényesebb, csak éppen most kötik le a vegyértékeimet majd egyre jobban a munkás hétköznapok.
Közben ezerrel agyalok, hogy miként is lehetne megoldani a Nönééknél szerveződő találkozón való részvételt.

Közben jobban oda kell figyelnem arra is, hogy mit eszem. Tegnap Timi (www.eletmodsziget.hu) kitesztelte, melyek azok az élelmiszerek, amelyek nem tesznek jót nekem. Csak néhány példa, a teljesség igénye nélkül: fehér liszt, fehér cukor, házi tej, joghurt, sertés, pulyka, tengeri hal,gomba, vöröshagyma, napraforgó (mag és olaj), zöldbab és még egy seregnyi.
Ez nem allergia, lehet enni ezeket, de jobb, ha minél kevesebbet. Úgyhogy tegnap óta kevesebb fehér és több egyéb lisztet tartalmazó pékáru sül itthon. Még jó, hogy itthon készülnek, így legalább semmi E és miegymás nem kerül bele. Tegnap és ma is finomat sütöttem. Szerencsére nálunk megeszik ezeket is, főleg a két kisebb. Majd hétvégente sütök olyat, amiben több a fehér liszt.

Most megyek, nagy a csend a másik szobában...

2010. augusztus 16., hétfő

Kenyeres program


Augusztus 20-án nem megyünk Pestre, sem Ópusztaszerre...

De itthon is lesz mit csinálni.

Most Limara sem Pesten süti a kenyeret aznap, hanem Makón.

A helyi ünnepi rendezvények sorába bekerült a kenyérsütés.
A Deák Ferenc utcán, a könyvtárral szemben sütjük a kenyeret a nap folyamán (igen, én is ott leszek, bár ... na mindegy, a gépekbe én is bele tudom adagolni a hozzávalókat). De ennél sokkal többről lesz szó: aki otthon süt kenyeret, és szeretné megmutatni, elhozhatja délután 2-re a helyszínre, ahol "versenyezhetnek" az aznap otthon sült kenyerek, cipók, veknik.
De a gyerekek is "tésztázhatnak":11 és 15 órakor beállhatnak gyúrni és formázni, az általuk formázott pékárukat kemencében kisütjük, és haza is vihetik.

Izgalmas és érdekes program lesz szerintem.
Akinek kedve van és teheti, jöjjön el!

Részletesebb információk Limaránál olvashatók.

2010. augusztus 15., vasárnap

Vasárnap

Soha nem gondoltam, hogy ezt a napot várom majd a legkevésbé minden héten... Ilyenkor kell visszaindulni Pestre.
Ezen a hétvégén mind az öten együtt voltunk, de már csak hárman maradtunk.
Még kb. 10 és fél hónapig ez lesz a menetrend....

Így vasárnap este nagyon soknak tűnik. Péntek este sokkal kevesebbnek érzem.

2010. augusztus 13., péntek

22.


Nem terveztem, hogy ma írok, főleg nem erről.
Akik a blogom kapcsán ismernek, tudják, hogy március óta hét közben kétfelé élünk: a férjem Pesten van, én itthon a gyerekekkel.
Azt is tudni lehet, hogy elég régen vagyunk együtt. Házasságban éppen 22 éve. (Ez több az életkorom felénél...) Nem szoktunk nagy ügyet csinálni az évfordulóból, nincsenek elutazások ilyenkor meg brillek, gyémántok és csillogás. Ráadásul Sanyi nem az a romantikus alkat, nem használ feleslegesen nagy szavakat. Igaza van, hisz azok a nagy szavak elvesztik értékes, igazi jelentésüket, ha állandóan mondogatjuk őket.
Azért írtam ezt le, hogy érezhető legyen a következők igazi jelentése.
Ma csengettek, és virágot hoztak a kedvenc virágüzletünkből. (Ne feledjük, nem Pesten, hanem egy szűk 25 ezres kisvárosban vagyunk!). A fenti képen látható csokrot hozták, minden különösebb kártya és kísérő szöveg nélkül.

Ő rendelte és küldette. Pestről.

2010. augusztus 12., csütörtök

Pakk


Hamarosan kezdjük az újabb évet a fonalfalásban. Van készletem rendesen, de a biztonság kedvéért még beszereztem egy kevéskét. Amióta újra nagy kötős-horgolós lettem, az interneten sokat nézegettem/nézegetem az aukciós oldalakat. Ennek köszönhettem pl. a gyönyörű piros csipkéhez való gyapjú fonalat, amiből még tavaly egy stóla készült. Potom áron jutottam hozzá az eredeti csomagolásban érkező német fonalhoz. Azóta már sokszor vettem hasonló módon fonalat. Most is így tetszett meg egy eladó sok gyönyörű olasz fonala.

Ez a kék színátmenetes fonal Bálint kívánságára került a birtokunkba. Takaró lesz ebből is, horgolt. 50 % gyapjú, 50 % műszál az összetétele. A színe valamivel tompább, bár nekem ez is tetszene. 3300 volt kilója.


Ebben a csomagban is félgyapjú fonal van, ami nagyon puha. Gondolom, a képen látszik, hogy több színből állnak a gombolyagok, egy-egy szín jó hosszan van festve. Még nem tudom, mi lesz belőle, de nagyon megtetszett. 1900 volt a fél kiló.

Ugyan nem kért meg rá senki, de mivel nagyon szépek a fonalak, gondoltam, megmutatom őket, sőt írok egy kicsit róluk. Az eladónak egyébként van sok pamut fonala fent, de Kid mohair is van, szebbnél szebb színekben. Akit érdekel, nézzen szét, legalább gyönyörködjön a szép fonalakban.

2010. augusztus 11., szerda

Megint jövök


Részlet a készülő csíkos takaróból:
Mivel a délutáni mondataim nyomán többen is nagyon kedves megjegyzéseket írtak, úgy gondoltam, egy újabb bejegyzést írok. Ha meg írok, csak mutassak is valamit, nem?

Ez lesz a csíkos takaró. Jó nagyra terveztem, ágy szélességűre vagy inkább nagyobbra. Már készen van kb. kétharmada. Csak az a baj, hogy lassan szaporodnak a sorok...

A délutánihoz:
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki kedves szavakat írt nekem. Egyszerűen csak dilemma volt bennem. Négy itthon töltött év után nagy változás előtt állok, és sok részletét átgondolom az életemnek. Amúgy is rengeteget változtam ebben a néhány évben. Nem gondoltam, hogy 40 körül /fölött ilyen nagy változás mehet végbe egy emberben, de megtörtént. Viki születése váltotta ki, aztán ehhez sok egyéb tényező adódott. Mindenesetre ma másként szemlélem az életet, a családot, az embereket, a munkát, a gyerekeket, mint régebben.

Ráadásul az a sok új ismerős/barát, akit az internetnek köszönhetek, szintén megtanított valamire, ill. eszembe juttatott valamit. Nem biztos, hogy (csak) az a barátod(vagy tényleg barátod az), akivel rendszeresen találkozol (főleg akkor, ha a munkahely a találkozó színtere, ahova egy ideje nem jársz és ahol a férjed kicsit igazgató is volt, aztán meg nem). Sőt: a netes ismeretségek is személyessé válhatnak, barátsággá mélyülhetnek. Ezeket a kapcsolatokat szeretném megőrizni, bővíteni, hiszen néhány számomra nagyon kedves "virtuális barátnővel" még nem sikerült személyesen találkozni. De ami késik, nem múlik.

A blog amúgy szándékom szerint olyan lenne, mint a régi: kötős-horgolós, sütős-főzős, olvasós és beszélős. Tudom,vannak, akiknek a könyves bejegyzések hiányoznak. Most bátor leszek és megvallom itt, hogy az elmúlt pár hétben nem olvastam végig egy könyvet sem. Még magam előtt is szégyenkeznék emiatt, ha nem tudnám, hogy minden évben van egy időszak, amikor nem olvasok. Olvasok persze a neten újságot, blogokat, miegymást, de úgy igazi könyvet nem. Most van idén ez a periódusa az évnek. De a napokban kezdtem érezni, hogy hiányzik. Elő is vettem egy könyvet, de nem olyanra vágytam, így félretettem. Holnap el is megyek talán a könyvtárba szétnézni, válogatni és aztán olvasok megint. Aztán pedig írok. Úgy tűnik, a munkahelyemen most inkább történelmet kell tanítanom, mint magyart, akkor pedig majd ... itt jól kiélem magam. :))

Hú, nagyon hosszú lett, de még muszáj egy kis "vikiséget" leírnom:
Valamiért ez a csókolózás téma nagyon izgatja. Már megbeszéltük, hogy ha majd nagy lesz, akkor csókolózhat. Most mindig ez a kérdés:
"Anyuka (újabban így szólít, és annyira édes, ahogy magától ezt a megszólítást választotta), ha majd nagy leszek, csókolózhatok?"
Válasz:" Igen, majd egy fiúval, akivel megszeretitek egymást."
Viki: "Amikor majd szerelmesek leszünk?"

Imádom.

Ez jó végszó. (Lehet, hogy mégis írnom kéne?? A kérdés nem komoly.)

Itt vagyok

Készült egy kis pulcsi őszre Vikinek, ezt tudom megmutatni.



Nem nagy szám, de aranyos. A Lidl egyik fonala, óriási gombóc (40 dekás), érdekesen festett fonal. Olyan, mintha norvég mintát kötöttem volna bele. Nem?



A fonal műszálas, egyszerű sima (harisnya) kötéssel készült. Az ujjait a vállánál kezdtem (így nem kell belevarrni). az alja és az ujja vége horgolt passzés, a nyaka sima kötéses. Az oldala nagyon szép, mert én is kipróbáltam azt a szép öltést, amihez Nöné a múltkoriban kedvet csinált.

Mostanában nem volt mit mutatnom készen, pedig alakulóban két darab is van. Horgolok egy nagy takarót Rikkerék egyágújából. Csíkos lesz, sárga, rózsaszín és nyers. Ezen kívül van egy félretett csipke stóla, amit be kéne fejezni. Jó lenne mielőbb, mert 20-ától újabb fonalfaló évet kezdünk a lányokkal. Az tuti, hogy a mostani egy év alatt elkötött(-horgolt) 8 és fél kilótól messze lesz az újabb egy év eredménye, de eltökéltem, hogy igenis szakítok időt a kötésre és a horgolásra.

Lehet, hogy valaki megunta, hogy nem írok, aztán leiratkozott a rendszeres olvasóim közül. Az is lehet, hogy nem is most történt, csak most a bejelentkezésnél vettem észre. Remélem, nem követtem el senki ellen rosszat...

A jövőre vonatkozóan nem ígérhetek semmit, főleg a sok bejegyzést nem. 23-án mindjárt jó kis pótvizsgáztatással indulunk a suliban, aztán 1-jéig biztosan lesz továbbképzés, pedagógiai konferencia, értekezlet (több is).
Ráadásnak hétközbeni egyedülálló anyuka leszek a két kisebbel, míg a "nagyok" Pesten élnek hétfőtől péntekig.

Igazság szerint nem is biztos, hogy szükség van a blogírásra. A többiekét addig is tudtam olvasni, amíg nem volt sajátom, tudtam megjegyzést írni, e-maileket is válthattunk, olyan nagy igény nincs rám, hiszen semmi különöset nem csinálok, ami miatt ide vágynának a "népek", akkor meg minek?
De egyelőre marad, aztán majd látom, mi legyen.
Minden rendben van, csak elgondolkoztam ezen. Aztán leírtam.
Majd jövök valamikor...

2010. augusztus 3., kedd

Most már hivatalos

Eddig nem írtam ide, mert bár bőven megvolt a pont, vártuk az egyetemi levelet. Ma ideért.
A legnagyobbunk ősztől egyetemista, az ELTE TTK matematika szakán tanul majd.