2011. május 1., vasárnap

Nosztalgia

Sokat gondolkoztam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést. Megírom.

Régebben, 2007 nyaráig volt egy társaságunk, ami egy három házaspáros alapból kiindulva jött létre. Kialakult egy rend: évente általában háromszor volt nagyobb összejövetelünk közös főzéssel, az összes gyerekkel, nagy vidámsággal. Az általunk "évadnyitónak" nevezett pörköltfőzés nálunk volt mindig, éveken át. Imádtam. Szerettem rá készülni, igyekeztem finomabbnál finomabb süteményeket sütni. A kaját ilyenkor a "fiúk" főzték. Nem mindig pörkölt volt, néha hallé, tárcsás hús, grillezett finomságok. És persze nagyon jó kedv, rengeteg röhögés, sok játék a gyerekekkel, társasozás, kártyapartik, foci, tollas, móka, kacagás. Gyakorlatilag kora délelőttől késő estig őrültködtünk.

Aztán szép lassan (nem: inkább gyorsan) megszűnt a régi szokás. (itt volt egy rész, amit inkább mégis töröltem...) Már nem járunk össze, már nem vagyunk ott a ballagásokon és egyéb eseményeken.

És ma is csak magunknak főztem...

Már közzétettem a bejegyzést, de nem akarom így lezárni.

Az elmúlt négy évben bekerültem egy másik világba (igaz, ide én és nem családostul). Megismertem új embereket, akikkel részben virtuálisan, részben személyesen kapcsolatom alakult (a barátság szót most már félve írom le...). Azt hiszem, ez segített túllépni a régi fájdalmak egy részén. Ezért ragaszkodom a bloghoz, a blogok világához. És ezért jó nekem a CSAJOS KLUB. Ekkora betűkkel és mosolyogva, mert szeretem.


5 megjegyzés:

Jutka írta...

Mélyen megérintettek őszinte soraid.

Itt és neked is köszönöm a meghívást a csajos klubba, valóban szeretni való, kedves, vidám társaság!

Névtelen írta...

Megértem:) Én azt tapasztaltaltam, hogy Isten nem hagy egyedül.Mikor megszűnt a 13 évig tartó barátságom, akkor alig fél év múlva kaptam két olyan barátnőt, akik magasan pótolják azt, akit elveszítettem. Érdekes, hogy az egyikkel egy munkahelyen dolgoztam és sosem találkoztunk, a másik pedig néhány utcával arréb lakik mint én. :) És az internet segítségével találkoztunk:))

A csajos klubbért picit irigyellek, olyan "De jó Neked" formán, a klub tagjai nagyon szimpatikusak nekem.Így jó neked, hogy találkozhatsz velük:))

Editfolt írta...

Az ember életében a kapcsolatok időről, időre átalakulnak. Egyszer elvesztünk egy barátot, barátnőt, de kapunk is helyette másikat, aki ugyan nem pótolja az elveszítettet, de mégis sokat jelent nekünk. Én 3 éve vesztettem el a legjobb barátnőmet, de ezzel egyidőben kaptam egy új, talán még jobb barátnőt. Mégis hiányzik az elvesztett is. Talán egyszer elmúlik??? nem hiszem!

Macus írta...

Igen, Patrícia, igazad van. Nekem is lett olyan "új" barátnőm, akikkel már régen is találkoztunk, hisz Marcsival általánosba egy szerre jártunk, sőt, a húgával tényleg ismertük is egymást, Fevivel szintén volt közös pont az életünkben jó régen.Aztán most újra összetalálkoztunk. És ez milyen jó is...

Mázsa Viki írta...

A világ kicsi, mi pedig állandóan változunk, ezáltal a kapcsolataink is. Sokszor fáj elszakadni, de mindig jön újabb, ami újabb barátságokat hoz!
Ne haragudj, hogy csak félszavakból, de Te megérted!