2011. június 11., szombat

Több hét után...

...megint sütöttem kenyeret. Már hiányzott. Amíg kelt, el kellett rohanni ide-oda, így már elég idegesen sürgettem a társaságomban levő családtagot, hogy ne beszélgessen minden ismerőssel, akivel összefutunk, mert kikel a kenyér a jénaiból. Megkövetem a Drágát, mert isteni gyöyörű kenyér lett ez a mai. Ugye?



Egy jól fotózó gasztroblogger sokkal szebb képet hozna, de én se jól fotózó, se gasztroblogger nem vagyok...
De a kenyér gyönyörű, cserepes, igazi szépség. Remélem, Marcsi büszke rám, hiszen tőle tanultam a kenyérsütést.



12 megjegyzés:

Újságíró Világvégén írta...

Nagyon szép lett.... (van finom mangalica zsírunk hozzá...)

Patrícia írta...

Nagyon szép lett!
Hogy tudtok ilyen cserepes kenyeret sütni? Nekem sosem cserepesedik. :(

Cilee írta...

Meseszép lett Macus! Az enyém még nem lett sose ilyen gyönyörű, pedig egy a mentorunk.
Puszi!
Ildikó

fevi írta...

Gyönyörű lett Macus, azt hiszem holnap nekem is sütnöm kell egyet. Elfelejtettünk bevásárolni és arról is, hogy a boltok zárva lesznek.

Altair írta...

Mhm! Éhes lettem. :o)

Medora írta...

Nagyon szép, jutalmul most kapsz tőlem két szabadnapot!

Limara írta...

Mindig büszke vagyok rád!:)) Csodaszép a kenyér!:))

Vera írta...

Nagyon guszta lett, érzem az illatát! Gondolom az íze is isteni!

peony írta...

Istenem, de guszta...., És hogy csinálod, hogy ilyen "pikkelyes" a héja???

Renée írta...

Gyönyörű! Én is épp most készülök neki egynek :)

Moncsi írta...

Nna, ilyet akarok éééén iiiis!!!! Nagyon szép, méghogy nem vagy ez se, meg az se, na ne má'! Puszi!!

Strugamano írta...

jaj nekem, jaj!