2011. október 7., péntek

Termés

A héten több alkalommal is úgy éreztem, hogy le kell ide írnom ezt-azt. Aztán mégsem tettem, inkább haladtam a dolgaimmal. Pedig tényleg vérlázító dolgok vannak körülöttünk.

Az egyiket csak leírom.

Életünk alakulása folytán a család fővárosban lakó tagjai új albérletbe költöztek. Szükség lenne pl. internetre. A családfő elment az egyik "szolgáltatóhoz", hogy jelezze, igénybe venné a szolgáltatásukat, amit igen kedvező áron hirdetnek. Hohó, nem addig van az! Ha ő csak bérlő, nem tulajdonosa a lakásnak, a tulajtól kell aláírás, hogy mehet a dolog. Mert ugye mi van, ha nem fizetünk? (Buknak kb. 2000 forintot...) Na, nem baj, a tulaj jött, aláírta. Jelzem, nem kell fúrni, faragni, az ajtón belül van a nem tudom mi, amire csak csatlakoztatni kell akármit, és jöhet a net. Na, ez megvan. Legalább a család oltási könyveit nem kérték. Következő fontos kérdés, hogy mikortól is lesz szolgáltatás. A kis hölgy azt mondta, hogy ha fizet (talán) 5000 forintot (vagy 10-et,), akkor 3 munkanap. Ha nem? Hát ... a szerződésben 30 (!) napra vállalják. MI?!?
A mai világban?? Ha kicsit megzsírozzuk, mindjárt jobban csúszik, akkor már jobban ráérnek? Ja, ez a mai magyar valóság.

És akkor még nem ragozom a kormányzati kommunikációt... Attól, hogy valamit másképp hívunk, még nem lesz más a tartalma, ugye? Amúgy meg szeretem a játék közbeni szabálymondást... Gondolom, más is így van ezzel.

Az is tetszett, amikor ezt a frankó végtörlesztést kitalálták. Azt mondja valamelyik majom (bocs az állatvilág majmaitól) a tévében, hogy pl. kérjenek kölcsön a barátaiktól. Mi van? Csóró Átlag János barátai általában nem a kormány tagjai, nincsenek benne a 100 leggazdagabb magyar klubjában, nem járnak garden partyra államtitkárokkal meg médiamogulokkal. Az ő társasága pont olyan átlagemberekből tevődik össze, mint amilyen ő. (Suba a subához, guba a gubához... nem csak házasság esetén). És ezt a tanácsot ki merte ejteni a száján. Tényleg ...

És még ragozhatnám.

Van még egy-két érdekes dolog a házunk táján, de arról nem írnék. Ott tartok, ennyi idősen, abban a helyzetben, amiben vagyok, hogy azt azért mégse írom le ide. Mi van akkor, ha tényleg van szólásszabadság, ... csak szólás UTÁNI nincs?

Áttérek a kreatív oldalra.
Készült Vikinek két újabb darab.
Az első egy érdekes pamut-viszkóz fonalból simakötéssel, kb. 3/4-es ujjal kötődött. Igazából már a hétvégén kész lett, csak nem került még rá gomb.



A fonalat a nyár végén vettem a vaterán , némi egyéb fonallal (pamut, biopamut) együtt, jó áron.
194 grammot használtam el hozzá. Igazság szerint már untam az ujját kötni sok tűvel, azért lett csak rövidebb ujjú...

Aztán ma este, ahogy ideért a zimankó, Viki vastag kardija is elkészült. Ennek a fonala Ágitól került hozzám korábban. 50 % a gyapjútartalma, jó vastag, puha és különleges is.



Ez is felülről kezdett raglánujjú darab.Az a baj, hogy a "testét" Knitpro fa tűvel kötöttem, az ujjait bambusz zoknitűvel. És bár teljesen egy a méretük, mégis, az ujja láthatóan szorosabban kötődött. Mindegy, le nem bontom, az biztos. Persze ehhez nincs is itthon gomb. Majd talán holnap beszerzem, ha sikerül.
336 gramm a súlya, szóval már a cipelésétől kitud melegedni egy kislány. :)


No, akkor ennyit mára. Majd jövök. Azért igyekszem követni a blogvilágot, de kötnöm is kell, este olvasni is muszáj, ráadásul Viki nem fekszik le, csak ha én is megyek. Nem is tudom, hogy mi van a kis fejében. Egyszer eltűnt Apa, pár hónap múlva Gábor, most meg Bálint, legalábbis a hétköznapjainkból. Szerintem attól fél, hogy egyszer én se leszek itt. Még az óvodában is előfordul, hogy játékidőben nem játszik, beül a kuckóba, szopja az ujját... és engem vár. És elmeséli az oviban, hogy most már csak ketten vagyunk, és a fiúk sincsenek itthon, és hiányoznak nagyon. Nem tudom elmondani, mit éreztem, amikor megtudtam. És ezt maga a kicsi lány elmesélte nekem.

Sose gondoltam, de újabban jóval korábban kelek, mint Viki, így reggel egy kis kötögetés belefér az időmbe. Igaz, ma csak 10 perc jutott rá, de legalább azzal a jóleső érzéssel keltem, hogy PÉNTEK van, így ma jön haza Bálint. Sütöttem is estére egy kis kolbászos, sajtos kombét, amivel már régóta szemezek, de most hirtelen felindulásból megsütöttem a kolbászimádó kamasznak, miután tegnap újra láttam Maimoninál.

A hétvégén pedig tervezem a sütőtökös-csokoládés kalács elkészítését is, aminek a receptjét Marcsi ma tette közzé, mondjuk briósnak. Meg palacsintát is kéne sütni a gyerekeknek, az is régen volt. Aztán valami sósat is, amit felvihetnek magukkal. Úgyis hideg van, menjen a sütő.

Kicsit hosszúra nyúlt a duma, bocs.

8 megjegyzés:

Újságíró Világvégén írta...

Megszakad az ember szíve, hogy mit élhet át egy ilyen aprócska gyermek... Bárcsak tudnék valami nagon okosat rá...
Az internet-, meg a tv-szolgáltatók tényleg ilyenek, a 30 nap az 30, hozzánk Világvégére ki se akartak jönni annál hamarabb (dec. elején rendeltük meg a tévét + a netet ugyanott), és akkor oldd meg velük, hogy legalább karácsonyra legyen már műsor a tévében... nem volt ingyen...
a lakáshitelt meg három éve fizetjük, több van belőle, mint amennyiért vettük, de vagy azt fizetjük ki, vagy mindent felújítunk és normális körülményeket biztosítunk a gyermeknek (arról nem is beszélve, hogy még egy évig itthon maradhat anyával) - hát ez van..... de, hogy nekünk sincsenek milliomos barátaink?! és még ha lennének is, inkább tartozzunk nekik?!

Patrícia írta...

Én két hétig voltam egyedül a gyerekekkel, dolgozó nő szerepében:) Háát nem könnyű..

A bürokrácia.. no az ilyen.. tény..:(

A pulcsik viszont szuperek. Annyira csodállak, hogy ilyen gyorsan tudsz kötni! 1 hete horgolok egy mamuszt Robinnak..még csak fél pár fele van kész..:(

Patrícia írta...

Vikit nagyon megviselte.. szegénykém...:(unringin

Mázsa Viki írta...

Hajaj, annyi minden történik itt is! Tudnék mesélni, meg is teszem majd mailben!
Drága kicsi Vikikém! El tudom képzelni mit érez! Az ovikezdésnél volt nálunk hasonlóan, Csabika kérdezgette, hogy ugye legalább este elmegyek érte az oviba? (minden nap más megy érte, csak én nem, mert 6-ig, 7-ig tanítok - de minek) Majdnem megszakadt a szívem!
Nagyon szépek a kis kötöttek. Én az ujját ezért szoktam egy fél tűvel nagyobbra kötni, mert nekem is csak bambusz zoknitűm van (+egy 5-ös knit pro) és 5 tűvel valamiért szorosabban kötök).

bringa írta...

Sajnálom, hogy ilyen szorongósak a napjaitok, majd minden elrendeződik, megoldódik, a gyerekek olyan sok mindent kibírnak - Vekerdy szerint még minket, felnőtteket is:DD

Szépek a pulcsik, szép hétvégét kívánok nektek!

Altair írta...

Szörnyű helyzet lehet ez egy pici lánynak, de az egész családnak is! :o(

Úgy sajnálom, hogy nem találtál helyet Pesten, hogy legalább együtt lehessetek. :o(

Egy ideális világban sok minden nem így menne, az biztos.

Medora írta...

Szegény Viki, tényleg annyi minden megváltozott körülötte az utóbbi időben, nem is tudom, hogy dolgozza fel! Remélem ma sikerült egy kis örömet okozni neki! Szép kardigánkákat készítettél, tagadhatatlanul a legmenőbb csaj a középsőben!

Éva írta...

A mindennapos bosszúságok és igazságtalanságok az szerintem mindenütt megkeseríti az emberek életét. Amit a szolgáltatásról írtál, azt a lányomék is megtapasztalták. Nagyon sok felháborító dolog van a mai világban, és azok az emberek akik ott ülnek a "Nagyokosok" mintha nem is itt élnének! Nagyon szép pulcsikat kötöttél erős "felindulásodban". Látom tetszik neked a melírozott fonal? Most már fel is vehetik a gyerekek olyan hűvös lett!:)