... nálunk nem a nyugalom napja.
Miután kirohanunk a piacra, aztán - mivel éppen előző nap valami fontos elfogyott - legalább a sarki boltot útba ejtjük, úgy 10-kor hozzá is fogok nagyjából az ebédfőzéshez. És általában délben kész az ebéd. Na, nem húsleves van, amihez hajnalban én vágom le a csirkét, mint lánykoromban otthon (igen, nekem muszáj volt ezt is megtanulnom anno) ...
Ma a sütőtök köré szerveződött az ebéd.
Vettem egy szép sütőtököt, este megsütöttem. Annak egy részéből lett a krémleves. A főétel kivételesen egész hagyományos volt: párizsi szelet, ráadásul sertéshúsból, amit nem gyakran sütök. (De Bálint nagyon szereti, most különösen ráéhezett, így az este szezámmagos rántott csirke volt... Bár most talán egy jó ideig nem sütök ilyesmit) Nálunk tényleg nem a húsleves - rántott hús - pörkölt hármas körül forog a világ. (Nem mintha nem lennének jó ételek, szoktam is készíteni időnként ezeket, egyszerűen talán ezzel is távolságot tartok a gyerekkorom emlékeitől.) A köret sütőtökös krumplipüré volt. Készült még gyönyörű birsalmából kompót, ami persze nem hűlt el ebédig. De elkészült! A desszert rakott túrós palacsinta volt. És miközben ebédeltünk, már sült a fantasztikus sütőtökös-csokis briós.
Szóval volt "gyorsan finomat!" ma is.
Sietni kell, mert Bálint már fél kettőkor indul vissza, ma pl. egy hátizsák kajával, hogy a ritkán hazajáró bátyja is ehessen hazait. Így amikor hét közben sütök (nem gyakran), a péksüti vagy süti nagy részét lefagyasztom, azt is el lehet vinni vasárnap.
Így jól el is fáradok már délre.
Ezt csak úgy leírtam, végül is ez egy blog. :)
Miután kirohanunk a piacra, aztán - mivel éppen előző nap valami fontos elfogyott - legalább a sarki boltot útba ejtjük, úgy 10-kor hozzá is fogok nagyjából az ebédfőzéshez. És általában délben kész az ebéd. Na, nem húsleves van, amihez hajnalban én vágom le a csirkét, mint lánykoromban otthon (igen, nekem muszáj volt ezt is megtanulnom anno) ...
Ma a sütőtök köré szerveződött az ebéd.
Vettem egy szép sütőtököt, este megsütöttem. Annak egy részéből lett a krémleves. A főétel kivételesen egész hagyományos volt: párizsi szelet, ráadásul sertéshúsból, amit nem gyakran sütök. (De Bálint nagyon szereti, most különösen ráéhezett, így az este szezámmagos rántott csirke volt... Bár most talán egy jó ideig nem sütök ilyesmit) Nálunk tényleg nem a húsleves - rántott hús - pörkölt hármas körül forog a világ. (Nem mintha nem lennének jó ételek, szoktam is készíteni időnként ezeket, egyszerűen talán ezzel is távolságot tartok a gyerekkorom emlékeitől.) A köret sütőtökös krumplipüré volt. Készült még gyönyörű birsalmából kompót, ami persze nem hűlt el ebédig. De elkészült! A desszert rakott túrós palacsinta volt. És miközben ebédeltünk, már sült a fantasztikus sütőtökös-csokis briós.
Szóval volt "gyorsan finomat!" ma is.
Sietni kell, mert Bálint már fél kettőkor indul vissza, ma pl. egy hátizsák kajával, hogy a ritkán hazajáró bátyja is ehessen hazait. Így amikor hét közben sütök (nem gyakran), a péksüti vagy süti nagy részét lefagyasztom, azt is el lehet vinni vasárnap.
Így jól el is fáradok már délre.
Ezt csak úgy leírtam, végül is ez egy blog. :)
5 megjegyzés:
Hú, de éhes lettem! :o)
Egész otthon éreztem magam Nálad, míg olvastam. Nálunk is hasonlóan zajlanak a vasárnap délelőttök. A menü, amit leírtál, pedig fenséges!
Néha azért jók ezek a "rohanós" ebédek is, utána jobban értékeljük az ünnepit, a beszélgetőset, a ráérőset.
Nem lehet könnyű ennyi férfiemberre sütni, főzni!
Ez nem semmi, de az utolsó mondatod halálos: ezt csak úgy leírtam....:)))
Örülök, hogy tetszett a kalács:)
A sütőtökös krumplipüré AAAAAANNNYIRA jó!!!!!
Megjegyzés küldése