2012. január 11., szerda

Az elmúlt napokról

A múlt hét a búcsúzás és az egyedüllét hete is volt. Az iskolában lezártam a jegyeket (és kicsit a múltat is...). A kollégák is elköszöntek tőlem, csodaszép ajándékot is kaptam Tőlük: ékszert, egészen pontosan ezüst fülbevalót. Nem kicsit kedvelem az effajta ékszert. Ez azért érdekes, mert gyűrűt és láncot egyáltalán nem szoktam hordani (persze ez most változhat... erről később), a fülbevalókért viszont odavagyok. Mostanában bővült a készletem néhány érdekes darabbal, bár azok nem nemesfémből készültek.


És hogy miért volt az egyedüllét hete? Viki annyira jól érezte magát Pesten a szünetben, hogy arra gondoltunk, nem biztos, hogy jó lenne visszarángatni Makóra. El is kezdett itt járni az új oviba. Szépen alakul is a dolog. Igaz, a héten a reggelek kicsit szomorkásak voltak, kis pityergéssel, de aztán mindig azzal jött haza délután, hogy milyen jó volt az oviban.
A fentiek miatt én voltam Makón egyedül. Nagyon fura volt, nem találtam a helyem. Nagyjából 20 éve nem volt olyan, hogy teljesen egyedül lettem volna otthon, pláne napokig. Nem is haladtam semmivel. Egy szemet nem kötöttem, egy láncszemet nem horgoltam. Tébláboltam.


Szombaton csajos klub volt, szintén a búcsú jegyében. Persze mindenféle meglepivel készültek a barátnőim. A nagy közös ajándék egy nagy torta volt, amit Ildi és Erzsike követtek el. De ezen kívül még sok-sok ajándékot kaptam: egy Addi ergonómikus horgolótűt, egy határidőnaplót, ami egy Jutka által xszemezett borítót is kapott, egy gyönyörű fadobozt, amibe Marcsi saját kezűleg beleírt néhány fontos receptet, Timitől gyöngyszövött nyakláncot (ezért fog megváltozni az ékszerviselési szokásom), Dóritól csodaszép szíveket, amiket a blogjában meg lehetett csodálni a héten. Ugye nem maradt ki semmi? Ha igen, akkor szóljatok!

Vasárnap délelőtt indultunk a szombat este Makóra érkező családfővel. Az indulás nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük. becuccoltunk az autóba, tankoltunk, indultunk. A városból még alig jöttünk ki, a kisautó okádta a füstöt, büdös volt, de nagyon. Vissza óvakodtunk, szerelőhöz mentünk. (Közben majdnem belementünk egy Passatba...). A kocsinak semmi baja, de a benzin az nem volt nagy minőség... Megnyugtatott az ismerősünk, hogy induljunk nyugodtan, nem lesz gond. És így lett. (Na jó, nem nyugodtan indultunk...) Aztán meg érkeztünk, gond nélkül.

És a mi közös családi jövőnk elkezdődött...

Voltam az új munkahelyemen, megvan az órarendem. Külön köszönet az összeállításért, mert csak kétszer kell első órára mennem, így nem kell minden reggel 6 előtt indulnom. Sőt, ha a végzősök elballagnak, csak egyszer lesz első órám.

Most készülök, átnézem a könyveket, az érettségin agyalok, stb.

Persze a kreatív oldal csak nem hiányozhat most már. Ahogy visszajöttem, Bálint kért egy újabb sálat, így baktus lesz az idei első darab valószínűleg. De ma egy Elise shawl horgolását is elkezdtem. Mivel a baktus kék, a komorság ellensúlyozására sárga fonalból lesz a kendő.

Most várom haza Vikit, mert reggel az volt a kívánsága, hogy a fiúk menjenek érte.

Most pedig befejezem, mert hazaértek...

6 megjegyzés:

Medora írta...

Csak így tovább, zökkenőmentes beilleszkedést kívánok!

Mázsa Viki írta...

Maradjon így!!!

Amanda írta...

Nagyon örülök, hogy jól alakulnak a dolgaitok. Most, hogy újra együtt vagytok, minden simábban és könnyebben megy majd.

Cilee írta...

:-)
Érezzétek nagyon-nagyon jól magatokat! De azért gyere sűrűn! :-)

MrsYarnart írta...

szerencséd van az órarenddel is. a többi is simán menni fog :) érezzétek jól magatokat Pesten!

fevi írta...

Drága Macusom! Hogy lehet, hogy csak most veszem észre, hogy írtál a költözésről. Annyira ismerősen csengenek a mondataid, különösen a régen nem tapasztalt egyedüllétről. És igen, ilyenkor az ember képes a legmihasznábban eltölteni az idejét, mert hirtelen annyira nem találja a fene nagy szabadságától a helyét. Nagyon örülök, hogy Viki jól érzi magát az új környezetben. Elképesztően ügyesek tudnak lenni a gyerekek. Érezzétek jól magatokat is pesten, és tudod, mi is itt vagyunk, ha bármi van, szólj nekem. millió puszi