2012. október 14., vasárnap

2012/41.

Nem tudom, minek erőltetem ezt az egészet, a blogot. Amikor elkezdtem, azért írtam, mert itt tudtuk megmutatni a többiekkel egymásnak a munkáinkat. Ma már ott a Facebook, a blogokba már alig írunk megjegyzéseket, esetleg egy gyors like, ahol lehet. De ez így nem jó.
Ráadásul igenis több időm volt 3-4 éve. Otthon voltam, ami persze sok dologgal járt, de nem kellett naponta időre rohanni, órákat utazni stb.
És akkor még nem szóltam a fényképezési tehetségtelenségemről, ami akkor talán még nem zavart (vagy nem is tudatosult bennem). De most rühellem, hogy béna képeket teszek fel. Mindegy. Egy darabig még eldöcög a blog, gondolom. Most épp nyugi van, ráadásul van is mit mutatnom, így megteszem.

Egy újabb babatakaró készült el Rikker-féle kétágú vastag, meleg gyapjúból.
Ez  a minta.
Azokon a képeken legalább látszik, milyen lenne rózsaszínben. :)
Az enyém ilyesmi:
Mivel így is jó nagy, csak 4-szer ismételtem a mintás egységeket.

Kedden szülinap lesz, de inkább megtortáztuk ma, mert így volt egyszerűbb, itthon voltunk mind a 4-en, legalábbis a késői ebédnél (az ünnepelt épp hazaért a versenyről,,,).
A torta szinte mindig a fehér csokis-mascarponés-kókuszos torta Kiskuktától. Amióta egyszer kipróbáltam, ez a kérés. Ma is elkészült:

Rusztikus. Szeretem a csokit így rácsorgatni... Vagy nem tudom másképp?
Mindenesetre most is finom.

Még egyet csak ideírok.
Tegnap Vikit is elvittem magammal a Barkába.  Nem lett volna muszáj, de szeretett volna eljönni, én meg szeretem, ha velem jön. A buszon jót tudunk beszélgetni (igaz, tegnap a dinoszauruszokról tartott kiselőadást), aztán elföldalattiztunk az Oktogonhoz, onnan sétáltunk a Barkába.  A kötős talin pedig jól érezte magát, játszott, nézegette a fonalakat, a kis kötött mintákat, beszélgetett a" nénikkel", csodálta Anettet, aki kézi orsóval font, játszott Varga Gabi kislányával, nézett mesét, stb. Legközelebb is el akar jönni. Örülök neki.Aztán hazafelé és itthon erről is lehetett vele beszélgetni, újra át lehetett vele élni as ok élményt. Mert mind a ketten sokat gazdagodtunk tegnap délután, ő új élményeket kapott, én meg némi feltöltődést.


19 megjegyzés:

Mázsa Viki írta...

Én ugyanezt érzem. 2 éve amikor elkezdtem blogot írni, nagy öröm volt megjegyzéseket kapni. Ma már alig-alig írnak 1-1 bejegyzésemhez. Nem tudom van-e értelme ennek. Valóban már csak a facebook-on kapok like-okat, igaz ott sokat, de mégsem ugyanaz. Szerintem hamarosan felszámolom én is a blogomat, vagy csak egyszerűen nem írok. Én még mindig szívesen nézegetném a többiek munkáit, de egyre kevesebben írnak új posztokat.

Én is ugyanilyen takarót akarok kötni rózsaszínre festett (még festetlen) előfonalból Boginak, csak csupa szivecskékkel. Kellene egy kisebb a hordozóba, babakocsiba, az összes pléd legalább 70x90 cm-es és azok nagyok.

Nagyon boldog születésnapot kívánok az ünnepeltnek, biztosan nagyon finom a torta, imádjuk a kókuszt is, fehér csokit és mascarponét is. Szerintem Csabikát én is meglepem majd egy ilyennel februárban.

Annyira jó olvasni, hogy ennyire tökéletes a kapcsolatod Vikivel. Szeretném, ha majd Bogival mi is ilyen harmóniában élnénk (bár már most is, mosolyogva ébreszt, imádjuk egymást). Csabival is imádjuk egymást, de Bogi MÁS! Néha lelkiismeretfurdalás gyötör, de ez van. :(

Jó volt kicsit hallani Rólatok! Bocs, hogy hosszú voltam!

Hena írta...

Mióta a FB-on aktívabb vagyok, nekem is ez tünt fel, mármint a megjegyzések terén. Viszont én sok mindent nem szeretek, szeretnék a FB-on megosztani, amit viszont a blogom meg igen, holott ugye az is nyilvános :D aztán ablogon simán visszakereshetö egy-egy bejegyzés, létezik címszavas keresés es nem csak kötés- horgolás a téma. szóval valahogy nekem a blogok még mindig sokkal kedvesebbek, mint a Fb-os lájkok, kommentek, persze azok is nagyon jól esnek, de a blognak mégiscsak intimebb a hangulata, kedvesebb, személyre szabottabb, mint a FB.

Hena írta...

Ami kimaradt az az, hogy nagyon szép lett a takaró! Mekkora a mérete és milyen fonalból készült?

Macus írta...

Hena!
Teljesen igazad van, a blog igenis más, személyesebb.

Macus írta...

Majdnem 40 deka (384 g) fonal ment bele a takaróba. Rikkeréktől való a fonal, kétágú gyapjú. Már egy ideje itt várakozott. A takaró mérete: 77cmx97cm nagyjából...
Nincs kimosva, épp csak befejeztem.

Babi néni írta...

Boldog szülinapot az ünnepeltnek!

Viki miatt külön sajnálom, hogy nem lehettem ott a Barkában! :o( Olyan kíváncsi vagyok rá, annyira okos kislány lehet!

A fényképekről meg írok majd, de nem a fényképek rosszak alapvetően, hanem a megvilágítás. :o) A legszebb képek szűrt napfényben készülnek, az adja vissza legjobban a színeket. Minden más már csak körítés.

Babi néni írta...

És igen, én is ezt érzem: a blog sokkal személyesebb, sokkal több fér bele, mint a facebook csoportba. Jól esik persze a lájk, de a kedves szavak többet érnek. És hát a blogban lehet kicsit „nyivákolni” is. :o)

Én pont most akarom felfrissíteni, és több bejegyzést írni, az elmúlt pár hónapos ritka bejegyzések után.

Amivel egyébként több embert lehet a blogra csalni, hogy bár felteszitek a képet a csoportba, de mint Macus is, linkelitek a blogbejegyzést. Szerintem megéri, mert a csoportban unatkozó nézelődő hamarabb kattint rá, mint a másik ablakban megnyitott feed-olvasóból, ahol egy csomó elmaradás várja olvasatlan blogbejegyzés formájában, és sokszor az ember átfutja, van is véleménye, de mégsem kattint ki, hogy leírja, mert úgy se olyan fontos, és nincs idő se, még 30 bejegyzés hátravan. Legalábbis nálam így működik. :o)

Most is így volt, megnyitottam a feedlyt, láttam, hogy Macus is írt, meg többen mások, de a facebook a másik lapon követelőzött, és ott leragadva, onnan kattintottam ki a blogbejegyzést. :o) Most megyek vissza a feedlybe megint elolvasni. ;o)

És nem kell nyilvánosan összekötni a blogot, hogy bárki ismerős odataláljon, de esetleg a kötős-horgolósban, ami egy zárt album, ráadásul legtöbbünknek blogos ismeretség alapján vannak ott barátai (engem pont Macus vett fel!), így egy-egy bejegyzést lehet reklámozni, hisz félig-meddig az idegen kategóriába tartozik az olvasók többsége. Más lenne az, ha az ismerősnek felvett volt barátom is olvashatná. Na, azt nem szeretném, ezért a falamra sose rakok ki bejegyzést.

Macus írta...

Orsi!
Egyszer csak jártok erre még.. Akkor megismertetlek Vikivel. :)

Jutka írta...

Blog személyesebb számomra.
A facebook csoport nagyon jó, rengeteg információt sikerül megtalálni, alkalmazni. Nem utolsó sorban sokkal egyszerűbb a tetszést kifejezni egy, egy elkészült "műre" Azt sem kell írni, hogy "de jó" igaz én már a lájkolásba is belefáradtam, egy ideje csak a képeket nézem. Számomra eltűnt a varázsa, talán túl sok már az infó? Megjegyzem azért naponta végig nézem, de már hozzászólni nincs időm és energiám.
Lehet csak én érzem úgy, kezd csoportokra szakadozni:((

Macus írta...

Jutka!
Igen, a blog egészen más műfaj. :)

Zsuzsa írta...

A saját blogomba most csak annyira személyes dolgokat tudnék írni, ami egy zárt blogba való. Nem túl vidám, tele nehézséggel az életem. Istenben bízom, ha megadja a kimenekülést, akkor megírom...Én szeretek blogokat olvasni, jobban mint "tetsziket" nyomni a facebook-on. Viki AranyTündér, legközelebb, majd mellé ülök beszélgetni :-D

Amanda írta...

Én más "állatfaj" vagyok, nem járok a Fb-ra. Nem érzem szükségét. A blogomon rendszeresen vannak új bejegyzések, több-kevesebb szöveggel. Igazán rendszeres olvasóm csak néhány maradt, mint ahogy én is csak néhány bloghoz szólok. Sokat látogatok, gyakran bővül a listám.
Szép takarót kötöttél, gratulálok az újabb faláshoz is.

nöné írta...

Nehéz téma ez a blogolás. Szilveszterkor azt kívántam a blogomban, hogy ebben az évben lendüljön fel az FB miatt haldokló blogvilág. Sajnos a kívánságom nem vált valóra, és szomorúan állapítom meg, hogy én, a kívánó sem tett érte szinte semmit. Egyszerűen benyelt az FB. Azt is szomorúan állapítom meg, hogy ott sem vagyok aktív. Rengeteget olvasok, nézelődök, elég sok csoportnak tagja vagyok, de magam alig-alig nyilvánulok meg, mutatni meg egyáltalán nem mutatok semmit az utóbbi időben. Okai rém egyszerűek, és elég bagatellek: lusta dög vagyok; nem igazán van jó helyem a fotózásra; lusta vagyok fotózni; lényegesen kevesebbet böködök, mint aktívabb éveimben. Hááááát, evvan:( Ééééés mindezt akár a blogomban is megírhattam volna:)

A takaród nagyon tetszik!!!!

Bocsánat, hogy ilyen hosszú voltam, mert ugyebár néha azért elővesz a "beszélőkém":)

Macus írta...

Nöné!
Nekem hiányoznak is a bejegyzéseid! Esetleg ha megállapodnánk, hogy ezentúl igyekszel néha hírt adni magadról? A másik: ha kevesebbet alkotsz is, mint régen, az újakat mutasd meg!

Érdekes: én nem ilyen fb vs. blogolás dologra akartam utalni a bejegyzésben, de ez lett belőle. és nem baj. Én fent vagyok ott, de sokszor csak a csoportokban nézek szét, esetleg visszapörgetem a napi dolgokat, de a nagy részét nem nézem, ill.látom, mert érdektelen számomra.

Medora írta...

Igenis tetszik ez a blog-dolog, tessék csak folytatni! Láthatod, sokan olvassák, ha nem is mindig írnak kommentet. Én meg úgy érzem sok vagyok az állandó hozzászólásaimmal...A tortádat meg szeretném csinálni, olyan guszta.

Eta írta...

Engem egyszerűen a Kindle tántorított el a blogolástól, de ha elmúlik az újdonság varázsa, szeretnék még visszatérni. Meg ha lesz kedvem dolgokat készíteni. A blog nekem akkor is "jobban fekszik", mint a fb, mert azt ott tömegtermelésnek érzem. A horgo-blogon is addig voltam aktív, amikor még csak kevesen voltunk. A blogon keresztül viszont ismeretségbe kerültem néhány kedves emberrel.Igaz, hogy a bejegyzéseket többen olvassák, de csak egy páran vannak olyanok, akik többé-kevésbé rendszeresen fűznek megjegyzést a hülyeségeimhez, és ez olyan, mintha ismernénk egymást. egyszer már elmegyek a Barkába én is. :o) Hogy még személyesebb legyen a kapcsolat..o)))

Strugamano írta...

pár éve én is intenzív blogolvasó voltam, most már a virtuális életemet a fb-on élem. de az oda belinkelt bejegyzésekre rákattintok! és milyen jó egyben látni az évek munkáit!

Strugamano írta...

a takaró nagyon szép!

Nikkie-ke írta...

Kicsit régebbi bejegyzés, de amint megláttam a takaródat beleszerettem a mintába, és el is döntöttem, hogy ez lesz az első kötött holmim.

Köszönöm, hogy megosztottad.

Nagyon szeretem a munkáidat, végig is lapozgattam a bejegyzéseid nagy részét. Őszintén gratulálok, fantasztikus vagy:)

Niki -egy kezdő kötő és blogoló