Éjjel fél 3 van... Nem tudok elaludni...
Mi fene van?
Már fél 11 körül lefeküdtem, olvastam, el is olvastam az aktuális könyvet, és azután se tudtam elaludni. 2-után feladtam: felkeltem...
Idegesít nagyon. Szorongok, érzem. Az nem hagy nyugodni, hogy most mi lesz, hogyan lesz tovább?
Én itt egyedül Vikivel, a többiek máshol?
Mi lesz így velünk?
Miért kell így lennie?
17 megjegyzés:
Jó lesz, meglásd! Szeretünk.
Kitartás.....
Ezek szerint nem sikerült Pest?! Annyira sajnálom - nekem hatéves koromig kéthetente egyszer volt apukám - igen, ő is Pesten.... Szóval Vicus helyzetét mindenképp átérzem, de, hogy mit tehet ilyenkor egy anya....?! Nem jó szétszakítani egy családot....
Ne aggódj Macus, majd kialakul! Bízz Istenben, megsegít! :)
A jogos aggodalmaid mellett telihold is volt...
A negatív gondolatokat mellőzd a fejedből. A legfontosabb, hogy ha nem is mindig egymás mellett vagytok, de egészségesek vagytok, és ez mindennél fontosabb. A többi alakul majd előbb-utóbb. Sajnos nem mindig minden elsőre úgy van ahogy mi szeretnénk. Próbálj megnyugodni és akkor talán hamarabb normalizálódik a helyzet.
Ismerős a helyzet!
Ne szorongj, attól sajnos jobb nem lesz.
Hogy miért kell így lennie? Nem tudom, de azt igen, hogy 1-2 hónap és megszokod ezt az állapotot, egy idő után már legalább nem lesz rossz! :( Ha ez vígasztal...tudom, hogy nem, de csak a saját tapasztalatról beszélek.
Tökéletesen megértelek. Mi, Janival circa 3 éve élünk külön, hétvégente találkozva.
Eddig reménykedtem, hogy vége a válságnak, ami okozója ennek a kétlakiságnak, de ismét egyre sötétebbek a felhők.
Kitartás! Mást nem nagyon tehetünk...
Jaj, Macusom! Bárcsak tudnék segíteni. Bíztam benne, hogy találtál állást!
Nem csodálom, hogy zaklatott vagy, nem lehet egyszerű így összetartani a családot, de nem lehetetlen. Kitartás, egyszer csak sikerül ismét egy városban lennetek. Bár ahogy az oktatás helyzete alakul... Nem sok jóra várok.
Köszönöm a kedves szavaitokat. Persze majd megoldódik(mikor?), addig is jó lesz valahogy. Csak most kezdem érezni, hogy nekem ez a szünet még csak két hete tart igazából, és már csak egy hétig. A fiúk sorsa sincs teljesen rendben, ráadásul telihold is volt...
De legalább vannak barátok, akik személyesen vagy virtuálisan mellettem vannak. Hála értük, nekik.
:o(
Macus, én is csak azt tudom mondani: kitartást! És hogy légy derűlátó... nem tudhatod, milyen csoda folytán fog megoldódni a kilátástalannak tűnő helyzet. Mert meg fog, meg kell neki oldódni!
Ó, hát én is csak azt tudom írni, mint a többiek... Kitartás!
puszi
Kedves Macus! valószínűleg elfelejtettél hozzám visszalátogatni. Kérlek kukkancs be, mert vár egy aprócska meglepi! Köszönöm! Andi
csak most olvaslak .. jaaaj, nagyon-nagyon veled érzek ...
... biztosan valamiért így kell lennie ... remélem, hamarosan megoldódik az életetek, mert ez így borzasztó lehet. Szorítok!
Egy hangulatjavító kávéra hívhatlak? :)
Megjegyzés küldése