2011. december 14., szerda

Easy lace stole



Ez a sárgás-barnás sál/stóla a legutóbbi darab. Gyönyörű ez a hosszan átmenetes Mohair Gold fonal (persze Ágitól, akinek most már webáruháza is van). A többi színből nincs, de ha éppen nem lennék erősen rákényszerülve, hogy NE vegyek fonalat, akkor vennék. A költözés miatt kizárt dolog, hogy újabb gombolyagok növeljék a fonalcsomagok mennyiségét. Így se vihetem fel mindet... :(( Most el kell döntenem, mit vigyek, mit ne, legalábbis egyelőre.

A sál kész, de még blokkolni kellene... Az még érdekes lesz. A pesti lakás nem egy hodály, szóval furán fest majd, ha a nappaliban kifeszítek egy jó nagy kendőt a földön... Igaz, alulról is jön a meleg, mert nem a földszinten van a lakás, így legalább hamarabb száradnak majd a darabok, mint itthon (télen).

Szóval a sál elkészült, és nincs egy megkezdett darabom se... Az este itt tipródtam, hogy mit csináljak... Aztán nem kezdtem semmihez.

Késő este Viki erősen tüsszögött, aztán folyt az orra. Az ágy egy nagy papírkosárhoz kezdett hasonlítani, mert csak fújta az orrát, aztán maga mellé hajította a zsepiket. nagy nehezen elaludtunk, aztán hajnalban ugató köhögésre ébredtem. Viki volt... Így aztán reggel meglátogattuk a doktor nénit, akinél már igen régen jártunk szerencsére.
Mindenesetre ma itthon maradtam vele. Bálintot meg Pesten kapta el valami vírus hétfőre, így a héten nincs suliban. Ma hazajön, aztán majd együtt pihengetnek holnap és holnapután. Én meg mehetek dolgozni.

Olyan kevés időm van már itt... A jövő hét három napján kiveszem a gyereknapokat, aztán január közepén már nem is itt lakom, nem is itt dolgozom. Borzasztóan furcsa érzés. Várom az újat, kíváncsi vagyok, de sajnálom is itt hagyni ezt az életet, a sulit, a gyerekeket. Tavaly nehéz volt négy év után visszaszokni, de már sikerült. Vannak osztályok, akikkel nagyon nehéz volt tavaly, de összeszoktunk. Érdekesek a reakcióik. Nagyok, végzősök is vannak köztük, de úgy reagálnak, mintha sokkal kisebbek lennének. Aranyosak. Megszerettem őket. Persze a legkönnyebb azokkal volt, akik tavaly velem együtt kezdtek itt, hiszen nekik nem kellett átszokniuk egy másik tanár után, nekik mindenki új volt. Talán őket hagyom itt a legnehezebb szívvel...

Nem megyek bele, mert még elérzékenyülök itt magamban...

Viktória alszik egy ideje, az éjszakát be kell pótolni...

A karácsonyi előkészületekkel sehol nem tartok. Már szóltam a családnak, hogy nagyon sok csodára ne számítsanak, főleg az ételek, sütemények terén. Nincs kedvem, erőm. Olyan jó volt, amikor Bálint még itthon volt. Vele mindig elkonyházgattunk ilyenkor, közben szórakoztatott, sokat beszélgettünk. Hiányzik...

Tulajdonképpen idegesít is a nagy készülődés... Nem fogom megérteni, hogy mért kell két napra úgy készülni heteken át, mintha akkor százszor annyit tudnánk enni pl. Azt se értem, mért kell egy háziasszonynak úgy agyonhajtani magát, hogy 24-én sírva zuhanjon a fa mellé, aztán ne is örüljön semminek. De ezt nem ragozom, mert még valami lelketlen banyának gondolnak... Mindegy. Nálunk igenis az idő lesz a legnagyobb ajándék meg az, hogy együtt leszünk.

Lehet, kicsit kijön a lázadó természetem... Azért se sütök bejglit.... :))

8 megjegyzés:

nöné írta...

Ha belegondolok, valóban nagyon felemás helyzetben vagy. Fél lábbal itt, a másikkal meg már ott. Mi lesz a csajos klubbal? Mindig úgy feldobott egy-egy nehezebb hét után, tele voltán utána energiával. Nehéz lesz, de végre együtt lesz a Család!
Ünnep: teljesen igazad van, eleinte én is annyit de annyit dolgoztam, sütöttem, főztem, listán már előre megterveztem, melyik nap mit főzök és sütök, mi van itthon, mit kell még beszerezni. Pedig akkor eljártam dolgozni. Mióta itthon dolgozok, egész más a helyzet. És Ágimnak teljesen igaza van, amikor azt mondja, hogy nem kell kényszerből pl. kötni, majd kész lesz, amikor kész lesz. Ugyanez vonatkozik a konyhára is. Főzni úgyis kell, busójárás hál'istennek megszűnt nálunk, édes négyesben elpihengetünk, élvezzük a teljes családi létszámot.
Bocsi, hogy ilyen hosszúra nyúltam.

Kiskukta írta...

A sál színe vonzott hozzád! Nagyon gyönyörű! De nem ezért írok, nagy örömmel látom, hogy sikerül rég álmod, a családegyesítés! Nagyon örülök neki, és kívánom, hogy terveitek megvalósuljanak!
A karácsonyról... megértelek, én is lazára vettem a dolgot, lesz ahogy lesz :)

Cilee írta...

Huh, a szívemből szóltál Macus! (aztán feltűröm a ruhaujjat és nekiesek a a mézeskalácsnak :-) -na jó, ez csak vicc :-) már kisült.
Kicsit felemásak az érzéseim, biztos nagyon jó lesz nektek végre újra együtt, de nagyon fogsz innen hiányozni.
A sál meg... a szokásos. Ámulok.
Puszi!

egycsipet írta...

Szépséges ez a sál! :))

Örülök, hogy végre egyesültök, álmokat valóra váltotok. :) A karácsonyt én is csak könnyített módban űzöm, hagyományos ételek, hagyományos sütik - igaz, ez mindjárt az egész nagy családnak, de ennyi még belefér. ;)

Délka írta...

Macus, gyönyörű lett a kötött stólád... Az utóbbi időben a nagyon egyszerű, de különleges dolgok vonznanak...

Megérintettek a soraid, nehéz lehet a változás. Az elszakadás, a búcsú, az újrakezdés, a mindent a semmiből felépíteni. Ezen is túlestem már többször, teljes mértékben meg tudom érteni a bizonytalanságod.

Nagyon sok erőt, kitartást kívánod neked, egészséget a gyerekeknek és egy csodaszép, békés karácsonyt!

Strugamano írta...

de szép ez a sál!!!

Strugamano írta...

azóta már megszeretted a pesti életet is?

Macus írta...

Hétvégén szeretek Pesten lakni... főleg a hónap 2. hétvégéjén... :)