Régen könyvekről is írtam...
Olvasok ám most is (mindig), de az olvasottakról nem sikerül írni. Pedig idén is voltak igencsak emlékezetes könyvek a kezemben (el is olvastam őket).
Úgy alakult, hogy háromkötetesek is jöttek sorra. Szeretem, ha egy könyv hosszú, sok-sok oldal, akár több kötet, abban jól meg lehet merítkezni, hosszan követni sorsokat, életeket.
Most nem írok bővebben, de megemlítek néhányat a számomra nagy élményt nyújtó könyvekről.
Elsőként egy fantasztikusan jó regény, egy erdélyi bárócsalád története talált rám. Az a helyzet, hogy a könyveket nem ismertem, a mostani munkahelyemen együtt dolgozom az írónővel, aki szintén tanár, az egyik szakunk, a történelem közös. Amikor idekerültem, akkor hallottam egy kollégától, hogy Zsuzsi írt, illetve ír. A könyve első két részét elolvastam, közben elkészült a harmadik is, éppen az idei Könyvhétre jelent meg. Olvassátok el!
(A pontosság megkívánja, hogy leírjam: nem közvetlen folytatásai egymásnak a kötetek.)



Az igazán hosszú, összesen 3000 oldalas nagy olvasmány Ken Follett Évszázad trilógiája volt. Az első két kötetet már beszereztem korábban, de megvártam a harmadik megjelenését, akkor olvastam el mind a három kötetet. Óriási élmény volt végigkövetni a családok történetét a XX. században. Azt hiszem, ha minden középiskolás elolvasná akkor, amikor a század történelmét tanulja, igazán megérthetné, átérezhetné a lényeget: az emberek hogyan éltek ebben a században, a nagy háborúkban, a forradalmak és diktatúrák idején, a faji megkülönböztetés világában, stb.



Egyelőre ennyi könyvekről. Folyt. köv.